Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] A demonstráció az értelmező szótár szerint politikai értelemben a tüntetést jelenti, a tüntetés pedig azt, hogy jelenlétünkkel valami ellen tiltakozunk, vagy valami mellett kiállunk. Régi fegyvere ez a társadalomnak, használja is a politikában boldog-boldogtalan, mi sem vagyunk kivételek. Csak nálunk történelmileg úgy alakult, hogy a baloldal elfelejtette, hogy hogyan is kell ezt csinálni, jóllehet ott van előtte az élő példa, mert azt azért meg kell hagyni, hogy ellenfeleik remek produkciókat mutatnak be a műfajban. Mi meg lassan a világ legkisebb tüntetésével akarunk bekerülni a Guiness-bookba, lassan már csak hárman járnak tüntetni: egyikük, akinek a tüntetés ötlete eszébe jutott, a másik, aki a szervező és egy tüntető, aki a táblát viszi. Merthogy elfelejtettük azt is, hogy hogyan kell mozgósítani az embereket, aminek talán az is lehet az oka, hogy a tüntetések kiötlői és szervezői különféle irodákban üldögélve egymást győzködik ötleteik felülmúlhatatlanságáról, miközben ők is érzik, hogy valami nincsen rendben, ennél azért többet kellene produkálni. Így aztán minden héten van egy százfős tüntetés, ugyanazok az arcok, ugyanazok a jelszavak, ugyanazok a szónokok, csak egyre kevesebb a tüntető. Merthogy tüntetni akkor érdemes, ha annak van foganatja, ha a tömeg magával a létével megrettenti a hatalmat, de legalábbis vitatott dolgai újragondolására készteti. Ötszáz fős tüntetés nem alkalmas arra, hogy maradandó nyomot hagyjon abban a csepp kis politikusi agyban, az csak arra jó, hogy elvegye az elégedetlenek kedvét a részvételtől. Egy rendes tüntetést ötvenezer ember alatt nem lehet abszolválni, vagy csak egy sikátorban érdemes megtartani, ahol két biciklis is a tömegnyomor benyomását tudja kelteni. A tüntetés céljával is csínján kell bánni, mert bár kétségtelen, hogy egy nyilas Új Színház léte és Csurka drámája felháborító, de azt azért tudomásul kell venni, hogy ma Budapesten tán ötezer ember ha jár színházba, ők cirkulálnak a produkciók között, a többi embert meg leginkább a Jóban-rosszban, meg most a Dallas köti le, fogalmuk sincs arról, hogy ki is az a Dörner György. Ezzel a céllal tömegdemonstrációt szervezni eleve reménytelen, ez legfeljebb egy párszáz fős flashmobra való gyúelegyet tartalmazó célkitűzés. Ha én szerveztem volna ezt, akkor az összesereglett emberek egy pisztolylövésre feltesznek magukra egy sárga csillagot és lerogynak az aszfaltra a színház előtt, egy Szálasi beszéd hangjaival a háttérben. Fotósok, híradó, miegymás, aztán mindenki megy az dolgára. Másnap valaki felfesti az aszfaltot a színház előtt, Csurka = és ide egy nyilaskereszt jönne, nem hülye a nép, értene belőle. Harmadnap röpcédulák a Fővárosi Önkormányzat épületének folyosóin, Tarlósnak disztingvált úrhölgyek átadnának egy albumot, benne a nyilasuralom képeivel, gettóval, Duna parttal, halottakkal – benne egy levéllel és a levélben egy kérdéssel: ezt támogatja ön? Mindehhez társítani kellene a net nyilvánosságát és a még megmaradt kis médiafelületet, és jó lenne bevonni az akcióba olyan jobboldaliakat, akik gyűlölik a nácizmust. Van ilyen, higgyük el! Az igazi tüntetés nagyobb célokat kell, hogy maga elé tűzzön, ehhez mérten nagyobb előkészületet is igényel - itt nem érdem, ha valaki egy ilyet három nap alatt akar megszervezni. Ide technikai felkészültség kell, mert a világ legkiábrándítóbb dolga a rossz hangosítás, színpad kell, estefelé esetleg fények, de jobb az ilyesmit délutánra szervezni. Ötvenezer embert kell minimálisan ahhoz mozgósítani, hogy ütős legyen a rendezvény, de még jobb százezer embert összeverbuválni - lehet vidékről buszokkal, vonattal felutaztatni a rendezvény céljával egyetértő szimpatizánsokat, ehhez persze meg kell teremteni az anyagi hátteret. Meg kell keresni azokat a vállalkozókat, akik nem értenek egyet a demokrácia aktuális honi állapotával, annyit ők is áldozhatnak a haza oltárán, hogy megyénként kibérelnek néhány buszt, a buszokra pedig a helyi demokratikus szervezetek megszervezik az utasokat, útközben elmagyarázva a tüntetés célját. Voltak itt a baloldali kormányzásnak haszonélvezői, ha szükséges, emlékeztetni kell őket arra, hogy bár a hála nem politikai kategória, mégis, a feledékenység csúnya dolog. A helyszínt is jól kell megválasztani, mert más-más térben máshogy mutat ötven-százezer ember, és arra kell számítani, hogy a hatalom majd megpróbálja elbagatellizálni az eseményt, mint az Operaházi tüntetésnél is tette. Kellenek frappáns jelszavak, énekelhető dalok, az ilyesmi összefűzi a tömeget, lelkesít és erősíti a „mi egy csapat vagyunk” érzést. És a szónokok… Nem kell minden szervezetnek szónokot állítania, meg kell találni viszont azokat az embereket, akik képesek tömegekhez szólni. Lehet valaki bármennyire briliáns elme, ha nincs meg benne az a szikra, ami a szónokot szónokká teszi, akinek szavaira felkapja fejét a tüntetés résztvevője, akinek mondanivalójáról úgy érzi, hogy az ő érzéseit fogalmazza meg, aki érzi a tömeget és rugalmasan alkalmazkodik hozzá, képes magával ragadni az embereket és a megfelelő hívószavakat mondja nekik. Nincs sok ilyen ember, de nem lehetetlen megtalálni őket. Meg a biztonság. Végre fel kellene hagyni a nyámnyila szépelgéssel, a tüntetéseken rendezőgárdát kell alkalmazni, ha szükséges profi biztonság szolgálatot is, és a provokátorokat azonnal és kíméletlenül el kell távolítani. Mégegyszer nem fordulhatna elő olyan, hogy maroknyi nyilas csürhe a tüntetés kellős közepén köpködi a baloldali politikusokat. Sok lúd disznót győz, de ehhez kellene néhány tökös gúnár is, akik nem hagyják magukat megfélemlíteni. Ha valaki visszaemlékszik arra a nagygyűlésre, mely 2006-ban volt az Andrássy úton, akkor az érti, hogy mire gondolok, mikor a professzionális szervezést hiányolom. Akárki szervezte, tehetséges ember volt – most vajon mit csinál? Kinek dolgozik? Miért nem nekünk? Ütős demonstráció megszervezéséhez persze kellene politikai akarat is, ezt nem lehet improvizatív módon szervezni, ide profizmus kell, csapat kell, ez nem egyemberes feladat. Remélem, még lesz időnk megtanulni tüntetni, mielőtt a Vezér kijelöli az Egységes Nemzeti Demonstrációs Teret a Lisztferihegyi repülőtér mellett, valahol a kukoricásokban, ahol az ellenzék élhet alkotmányos jogaival. A jobboldal persze nem tüntet, ők majd csak sétálgatnak alakzatban a belvárosban,Orbán meg röhöghet a markába. Ideje lenne megtanulnunk harcolni.
:O)))