Megnyíltak a teraszok, lehet sörözni boldogan. A Mi Reménységünk is kiül a teraszára sörözni, jóllehet az ő gyógyszereire ráinni meglehetősen kockázatos. Előfordulhat, hogy kerülgetheti a nyelvét a földön a következő grazi látogatásáig. Viszont elégedetten tekinthet le a városra, melyet leigázott, melynek bűnös népe szembe mert szállni vele, s mely város helyének felszántása és sóval történő felületkezelése még hátra van. Nem szeretem én az ilyen éles váltásokat, a nép sok esetben hajlamos gyerekesen viselkedni, a felszabadultság örömteli érzésének meglehet a böjtje, hiszen a járvány még itt van, a védekezés meg hasraütéses alapon folyik, három és félmillió oltottnál a teraszon ülve köpködheted tele a világot, négymilliónál már az éttermen belül is. Idiótaság. De a lényeg: indulhatnak a sportrendezvények, mehetsz a stadionba teltházas meccsre, utána meg - ha nincs szerencséd - lélegeztetőgépre. Ha rajtam múlna, bezáratnám a VIP páholyokat, Döbrögit beültetném szeretett népe közé a B szektorba, aztán jöhetne a gólöröm... Aztán lehet, az ország is örvenndezhetne...
Ezt lehet eredménynek elkönyvelni, nem pedig azt, hogy hány embert szúrtak meg mindenféle vakcinákkal, kit édes-savanyú levessel injekcióstűből, kit vodkával géppisztolyból. De lehetne elmélkedni a nyugati vakcinákon is, melyekről kiderült, hogy nem mindegyik gond nélküli, pedig mindet megvizsgálta az Európai Gyógyszerügynökség, mégis némelyiktől kinő a harmadik füled, ha nincs szerencséd... Hja kérem, errefelé az élethez szerencse is kell...
"KOMMENT 0424 SZABAD TERASZON SZABAD SÖR"
Még nincs megjegyzés. -