Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image]Itt a karácsony, ennek alkalmából Szeretett Vezetőnk úgy érezte, hogy kell a karácsonyfa alá valami becses ajándékot tenni a nemzet gyengeelméjű tagjainak és a gazdagoknak is, ezért hát becsomagolt egy időzített bombát csokimázzal bevonva, hadd nyalogassa róla a csokit a szerencsétlenje, míg csak a sunyin ketyegő jószág fel nem robban. Megjelent a Magyar Közlönyben a rendelet, amely szerint januártól 10 százalékkal csökken a lakosság számára a távhő, a villamos energia és a földgáz ára. Szeretem ezeket a rendeleteket, mert olyan területen csinálnak ismét káoszt, melyen egyszer már a szocialisták - vért izzadva és elkönyvelve a belőle fakadó politikai veszteséget - rendet tettek. Ezennel hát döngő léptekkel visszamasíroztunk a „lassan mondom, hogy Orbán Viktor is értse: nem lesz gázáremelés” korába, jóllehet bármennyire is szépen, tagoltan artikulálta anno a mondatot Lendvai Ildikó, mégis lett - igaz, csak valamivel később. Drágán fizettünk azért, hogy megtanulhassuk: az energia-árak eltérítése a világpiaci áraktól hosszabb távon elképzelhetetlen, emellett rohadt kártékony dolog is. Persze a Mi Büszkeségünk számára nem lehetetlen semmi, csak pattint egyet az ujjával, és hipp-hopp: nemzetünk virágba borul, az ő feje felett pedig elkezd fényleni a glória, még sokkal fényesebben, mint eddig, ami nem is csoda, hiszen a dicsfény üzemeltetéséhez igénybevett energia ára is csökken tíz százalékkal. Azt mondja a Tündökletes azzal a pici szájával melyet Girosznak hívunk mindközönségesen, hogy  a szolgáltatóknak kell viselniük a terheket, azokat nem háríthatják át. Na, addig álljon féllábon, és ne vegyen közben levegőt…
Hozzátette azt is, hogy a szektor 1995-ös privatizációjában részt vevő cégek az elmúlt 17 esztendőben évente átlagosan húszszázalékos nyereségre tettek szert, így a befektetés már 3,5-szer megtérült nekik. Hogy azóta mennyit fektettek be nálunk, azt elfelejtette mondani. A duma marha jól hangzik, csak engem az ilyen odalökött számok hallatán mindig kiver a víz, merthogy nemigen derül ebből ki pontosan, hogy ez a húsz százalék minek a húsz százaléka, adózás előtt vagy adózás után ennyi, másrészt meg, hogy ez akkor most sok vagy kevés, viszonyítva a nemzetközi példákhoz. Az se nagyon tetszik, hogy a kormány a szociális kérdéseket nem az adózás vagy a szociális ellátórendszer keretében kívánja rendezni, hanem a fogyasztói árak szabályozásával véli elérni a kívánt célt. Ne legyen már minden hónapban dühös Anikó és ne hajtogassa a számla láttán, hogy ez rablás – akasztott ember házában nem illik kötelet, rablóéknál nem illik rablást emlegetni! Volt itt egyszer egy vezetője ennek az országnak, aki egyszer azt találta mondani, hogy mindent a nevén kell nevezni, a kromplileves legyen kromplileves, elvtársak – és ezt nagyon jól mondta, még akkor is, ha még az ÉS főszerkesztője sem értette meg a mondatocska tartalmát, pedighát neki sokkal több esze van, mint a magyar gazdaság aktuális irányítóinak. A szociális problémákat ugyanis az e célra szolgáló intézményrendszeren belül illene kezelni, a fogyasztói árakat meg ettől teljesen függetlenül, a beszerzési árak függvényében. Hogy a Mi Szemünkfénye soknak tartja az éves húsz százalékos nyereséget, az magánvéleménye kellene, hogy maradjon, az viszont mindannyiunk ügye, hogy ha valaminek az ára elszakad a világpiaci áraktól, akkor az előbb-utóbb ránk fog visszaütni, és ez a visszaütés lehet akár kiütés is egy szerencsétlenebb esetben. Emellett az energiaárak miatt  nagy szemforgatással előadott aggodalom ezen remek megoldása már megint valahogy úgy sikerült, hogy a gazdagok nyernek rajta. Ha Évike néninek van egy kis villany és még kisebb gázszámlácskája a faluszéli házikóban – legyen, mondjuk ötezer forint a villany-gáz havonta, - akkor az kap ajándékba évente hatezer forintot. Ebből elvisz vagy négyezret az infláció, egyet majd a gáz fűtőértékének csökkenése, kettőt meg az újonnan bevezetésre kerülő mérőhitelesítési, kapcsolóbillegetészeti, gáztekerészeti vagy valami más névre elkeresztelt új költség Már, ha a tíz százalék tíz százalék lesz, mert azt nem olvastam, hogy ez a tíz százalék a számla bruttó végösszegéből kerül elengedésre, az majd csak januárban derül ki, de addigra már hálás népünk karácsonyfáját felékesítettük az energia-áremelés szaloncukorkájával, az esetleges csalódást meg majd januárban lekommunikáljuk, ugye. Gírosz pofáján a bőrért meg nem kár, telik a hálapénzéből akár még a feje kicserélésére is - a mostani úgyis elég randa… Ellenben a Vezér portáján a Cinege utcában a gázszámla kicsit több, mint Évike néninek a faluszélen, Alcsúton se sokkal kevesebb -  mondjuk, azért fussa rá, ahogy mondani szokták -  ebből ő egy évben megtakaríthat minimum félmilliócskát, jó lesz majd a Nemzet Traktoristájának tűpénzre. Hiába, - kinek vagyon, annak nagyon – mondja a népi bölcsesség. És persze még majd az energiaszolgáltatók elmaradt fejlesztéseinek árát is nekünk kell megfizetni, mert a hálózatok nem az örökkévalóságnak épülnek, a berendezések pedig elavulnak sajnos. Az egész cirkusz árát mindahányan fizetni fogjuk, hiszen az állam bevételkiesését valamivel kompenzálni kell, márpedig lesz bevételkiesés bővesen. Lesz egyszer egy ÁFA-kiesés, lesz azután nyereségadó-kiesés – ezeket mind pótolni kell, mert azt sem láttam, hogy a költségvetésben ezek kompenzálására beállítottak volna valamilyen érdemi kiadáscsökkentést. Abban azért nem hiszek, hogy ezek ne tudnának kitalálni új sanyargatásokat a legszegényebbeknek – legfeljebb majd kiderül, hogy meg lehet élni havi tizenötezerből is… Akik egyébként így – indirekt módon – hozzájárulnak ahhoz, hogy amikor Gazdagék grilljében sül a liba, az szép, egyenletesen pirosbarna legyen, ne olyan hóka, mint a farhát, melyet a Lázár-skála alján tanyázók esznek majd ünnepi ebédre, jobb esetben uszadékfán melegítve. Ez a rendelet tipikus fürdőmedence-rendelet, a fűtött fürdőmedencék tulajdonosait támogatja. Ha az Úr lenéz a földre és elnézegeti teremtményeit, zokogni fog. Mindenki vigyázzon, akinek nincs fűtött járdája és kocsifelhajtója, fenékre ne essen. Jeges, hideg eső várható…
:O)))