Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Ami meghökkentő számomra, az a jobboldali alternatíva teljes hiánya. Most nem a szélsőjobbnak aposztrofált neonyilas csürhére gondolok, mert őket nem tartom nemhogy rossz alternatívának, de még alternatívának sem egy normálisan gondolkodó jobboldali szavazó számára. Számomra a jobboldali konzervatív szavazó egy elegáns, öltönyös-kalapos úriember, a szó minden értelmében. Ez az ember nem szereti a szélsőségeket, nem szereti a szélsőséges politikusokat, elegánsan, két ujja közé csippentve veszi szemügyre, mielőtt a szemétbe hajítaná a populista politikust az ő lózunggyűjteményével egyetemben. Polgár, annak citoyen értelmében, vallásos, de nem bigott, nyitott és rugalmasan reagál a világ változásaira, de nem hódol be a divatnak, sem öltözködésben, sem politikai eszmék tekintetében. Iskolázott, kulturált viselkedésű, nem kapkodó, nem hangoskodó, a szavának súlya van szűkebb és tágabb környezetében egyaránt – szóval olyasmi, mint amilyennek Tamás Gáspár Miklós képzeli magát legszebb álmaiban. Jut eszembe, a sétapálca nem kötelező, de ha egyébként hozza a figurát, akkor nem is kizáró ok. Nos, képzeljünk el egy ilyen embert, és próbáljuk beleszuszakolni valamelyik párt szavazóinak körébe, aztán szomorodjunk el. Merthogy a mi emberünknek nem lesz helye a mai magyar pártpolitikai palettán, az már biztos! Tekintsünk el attól, hogy a szocialistákhoz próbáljuk irányítani – úgyse megy, már magától az ötlettől is kileli a hideg, hogy ő egy vörösgyanús utódpártra szavazzon, az ő helye a jobboldalon van. Igenám, de ott nincsenek pártok, merthogy arrafelé egy a tábor-egy a zászló, és az narancssárga. Emberünk sokkal okosabb annál, minthogy elkábítsa a kereszténydemokrata pártimitáció kissé elhízott kanszirénjének édesbús dala, átlát a trükkön és bosszantja is, mert szerinte lenne létjogosultsága egy komoly kereszténydemokrata pártnak a hazai palettán, de akkor annak önálló politikai erőnek illenék lenni, nem a bohóckirály kegyelemkenyerén tengetni virtuális léte keserves megaláztatásainak napjait. Mert azzal egyetért ugyan, hogy a pénz fontos dolog, de egy normális hívő nem kívánhat egy követ fújni mindenféle látens és virulens rasszistákkal, emellett egy kereszténynek szükségszerű lenne a szegények ügyét felkarolni, segíteni felemelkedésüket anyagi és erkölcsi értelemben egyaránt. Éppen ezért nem léphet be egy olyan kormányba, amelyik megalakulása napjától kezdve a szegényeket nyúzza, üti-vágja, mindenféle empátiát nélkülözve. Hogy ez a párt szövetségese lenne a populista néppártnak? Ugyan kérem, ne beszéljünk butaságokat, ez egy Karinthy féle macskapárt, - álmomban két macska vagyok és játszom egymással – de ennek a pártnak még álmában sincs két farka, csak egy. Szóval akkor ez a párt kiesik, marad esetleg az LMP? Hát ez a párt meg gyanús, és az a legkisebb baj vele, hogy így pónemre nem néz ki tipikus keresztény konzervatív pártnak, de a nagyobb baj, hogy állítólag a populista nagytestvér ajánlócéduláival tolták be a parlamentbe, ahol most akciózik ugyan, de két akció között be-betart a baloldalnak, szóval ez egy se hús, se hal pszeudopárt. Más, boldogabb országokban van liberális–konzervatív párt is, melynek szavazói között helyet találhat az a konzervatív ember, aki az egyén szerepére esküszik, vagy nem valamelyik keresztény vallás híve, de mentalitása, munkához való viszonya, a társadalomért érzett felelőssége cseppet sem kisebb, mint az előző csoport tagjának. Aztán itt van a vidéki jobboldali, a módos paraszt az összes leszármazottjával, aki szintúgy nem szeret handabandázni, megveti a falujában fel-alá grasszáló csőcseléket, akinek ez a mai világ sem tetszik a földbérleti mutyijaival, a területalapú támogatásokkal, mert tudja, hogy a méznyalogatás nem tart örökké, egyszer meg kellene élnie a földből, de erre jelenleg egyetlen párt sem kínál terveket vagy reális perspektívát. Az ő érdekeit nem képviseli ma senki, kijátsszák, bohócot csinálnak belőle, odalökve valamennyi alamizsnát rászoktatják, hogy a semmiből is meg lehet élni. Hihetetlenül népes rétegek vannak a mai politikában valóságos érdekképviselet nélkül, és ami a legfájóbb, nem is úgy néz ki, hogy valaki fel akarja vállalni a képviseletüket. Merthogy minden párt előkelő akar lenni, mint az egyik országos baloldali napilap, melynek egyik hajdani főszerkesztője büszkén hangoztatta, hogy ő nem a kelkáposztaszagú lépcsőházaknak akar lapot csinálni. A pártoknak pedig illene érdekeket képviselniük, mert az nem igaz, hogy csak két párt meg a dilinyósok kell, hogy legyen a választék, mégha a két párt négyet is mutat. De az is lehet, hogy rosszul gondolom, oszt mégiscsak elég a centrális erőtér, majdcsak jóllaknak már egyszer és akkor nekünk is jut maholnap libacomb, mert ahhoz azért ragaszkodnék. Valamit nagyon elrontott ez az ország, ideje lenne nekikezdeni kijavítgatni az átkos húsz év melléfogásait és bűneit. Van erre esély, vagy fenékig kell előtte üríteni a méregpoharat?
:O)))