Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Már megint nem bírt magával ez a szerencsétlen. Valamiért azt gondolhatja, hogy a népek és nemzetek remegve figyelik szavait, bölcs iránymutatásait és alig várják, hogy felzárkózhassanak mögé a világ lajbijának újragombolásáért folytatott gigantikus küzdelmében. Ez a küzdelem azért lesz rendkívüli, mert nem új harcok és új kihívások jellemzik, hanem a csaták eddigi vesztett küzdelmeink újrajátszásai lesznek, újra és újra, mindeddig, míg egyszer végre meg nem nyerjük őket. Általában mindenki arra büszke, amihez nem ért, - az atomfizikus a kukacos körtéjére, a matematikus a libakeltetőjére, ő szerencsés helyzetben van, mert szinte mindenre büszke lehet. Most, miután népét már teljesen sínre tette, és ezt minap deklarálta is, eljárta a pávatáncot, mely leginkább az eperfa túlérett termését felkapkodó libák alkoholos befolyásoltság alatt álló tanácstalan toporgására emlékeztetett. Ennek utána rajtaütésszerűen külpolitikai – mit külpolitikai - világhatalmi tényezőként kezdett viselkedni, mindannyiunk rettenetes ijedelmére. Miután ismerjük, tudjuk, hogy mire képes, de most szerencsénk volt, mert nem üzent egyszerre hadat az oroszoknak és az amerikaiaknak, megelégedett azzal, hogy – egyelőre verbálisan – nekiment Oroszországnak. Azt találta ki ez a lepisilt lángelme, hogy a közép-kelet európai országok a Baltikumtól az Adriáig valamifajta biztonsági, katonai, kereskedelmi, energetikai biztonsági zóna kiépítésén dolgozzanak, - természetesen az oroszokkal szembeni védelem okán. Hogy miért éppen most tört rá erre az idiótára, hogy tökönrúgjon egy grizzlyt, mely egyébként a 2014-ben lejáró gázszállítási szerződés mellékletét képező csapon üldögél, békésen majszolgatva a szamócát - ki tudhatja? Persze tudni kell megválasztani az ellenfelet, és akinek Oroszország nem elég, annak kell másikat is választania, - jöjjön hát a rongyos régi, az Európai Unió. Hogy tagjai vagyunk a politikai közösségnek, az senkit ne zavarjon, a Vezér olyan, mint a szovjet hajóorvos, aki saját kezét amputálja, hogy megmeneküljön a cápa szájából, nem riad vissza semmitől. Tegnapi diplomáciai sikere után most ehhez az ötletéhez várja azokat, akik az ő vezérletével hajlandók lennének harcba szállni, merthogy azért hallott valamit arról harangozni, hogy a kockázatot porlasztani kell. Így aztán most porlasztott, ami nem is baj, csak a kockázat helyett állandóan maroknyi székelyt követelt. Sokan azt mondják, hogy a gázegyezmény csak 2014-ben jár le, addig pofázzon, amit akar, ami egy nagy tévedés, mert az oroszok bürokratikus népség, és minden tartozást feljegyeznek rovásírással. Majd küldenek nekünk erről levelet az igluba, mikor a gázcsap elzárása mellett eltárgyalgatnak velünk, nekik van idejük… A mi Vezérünk kedveli a kihívásokat, így az oroszok mellett egy nekifutásból belerúgott egyet az Unióba is, ami valóan technikai bravúr, és tulajdonképpen megoldja a problémáinkat, hiszen nem fogunk megfagyni jégkunyhóban, mert mire megfagynánk, éhendöglünk… Azért csodálkozom a magyar Külügyminisztériumon is, hiszen ilyesmiket a diplomáciában nem szoktak tolerálni, hanem szép csendesen letörlesztenek. Ez fog most is történni, ennek prognosztizálásához még csak nagy fantázia se kell. És ahhoz sem, hogy megjövendöljük, akiknek már van élő gázszállítási szerződése, az nem fog tolongani, hogy Orbán csatlósa lehessen. Meg egyébként sem, merthogy a mi harcias kiskakasunk már szinte mindenkit és minden érdeket megsértett, szóba sem igen állnak vele – legutóbb például Romániában állhatott elmagányosodottan egyik lábáról a másikra, mint liba a bőröndje mellett, költözés előtt… Az oroszok meg röhöghetnek rajta - mondjuk Putyin helyében én is ezt tenném, hiszen Oroszországban egy közepes megye nagyobb területtel, gazdasági potenciállal rendelkezik, mint mi. Az a talányok talánya, hogy miért akar ez a pályatévesztett libatolvaj állandóan háborúzni? Jó lenne pedig végre békében élni, dolgozni és építeni, házat, hazát, emberi kapcsolatokat. Mostanában úgy tűnik, ez nemigen fog menni…
:O))))