Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image]

És ez azért nem semmi, eredmény a javából!
Vége lesz az évnek, és az ember - az örök optimista - abban reménykedik, hogy a következő év majd jobb lesz.
Mindig ebben reménykedik, pedig minden tapasztalata ellentmond ennek, jobb sose jön - és mégis...


Én például 2024-re abban reménykedem, hogy a külpolitika lecsendesedik.
Persze, hogy az ukrajnai helyzet rendeződik-e, az ezer dolog függvénye,és ezek megjósolhatatlanok.
Ki lesz Amerika első embere?
Egy demens öregember, akinek néha eszébe jut, hogy mielőtt meghal, még neki kellene eltörölni az oroszokat, és ezzel beírni nevét a világtörténelembe?
Vagy a másik, mentális kihívásokkal küzdő vitéz, aki előbb inkább Amerika nagyságát szeretné helyreállítani, és minden szalajtása dacára mintha megértette volna, hogy az emberiség az előttünk álló hihetetlen kihívásokra csak együtt tud megfelelő válaszokat adni, ezért meg kell próbálni együttműködni?
És hogy lehet ezt anélkül tenni, hogy az amerikai polgár ne azt olvassa ki ebből, hogy az évtizedeken keresztül beleplántált hite téves, és megmaradjon hite abban, hogy Amerikának küldetése van?
Hogy az Egyesült Államoknak a demokrácia őrzőjének kell lennie, miközben a demokrácia saját hazájában is ezer sebből vérzik?


És függ a vlág Amerikán kívüli részétől is, attól például, hogy hogyan szerepel Oroszország az Amerikával vívott proxy-háborúban?
Hogyha nem tapossa el a rendelkezésére álló eszközökkel Ukrajnát, hatalmon maradhat-e Putyin, vagy jön helyette egy Sztálin-tipusú ázsiai háborús diktátor, egy háborús héja, aki nem testvérnépnek, dialektust beszélő oroszoknak tekinti az ukránokat, hanem az orosz birodalom lázadóinak, akik ellen minden megengedett?
Kínától például, amelyik egyre erősebb és egyre határozottabban képviseli érdekeit világszerte, és évezredek által kiérlelt türelmével várja a megfelelő pillanatot, hogy átvegye a világ irányítását.
Vagy Indiától, mely ma még végletesen megosztott, de a világ legnépesebb országa.
Már nem csak annyian vannak, mint a kínaiak, hanem többen, és a mennyiség - Marx tanítása szerint is - előbb-utóbb minőségbe csap át?
Hiszen ezt a filozófiai tételt már fényesen igazolta Kína is...
És akkor a nagy bunkókkal hadonászó kicsikről, a két Koreáról, a törökökről,  Pakisztánról, Izraelről, Japánról, a törzsi hagyományokkal terhelt, forrongó Afrikáról,vagy az évszázadokon keresztül Amerika játszóterének tartott dél-Amerikáról még szó sem esett.


Hogy a saját házunk táján is söprögessek, az is kérdés, hogy merre megy az Európai Unió - az Unió felé, vagy a táposcsirkék vezetésével vissza akar süllyedni a középkor százéves háborúinak korába?
És merre halad hazánk, kihez csatlakozunk a Nagy Változások Korában?
Megmaradunk-e jelenlegi banánköztársasági létünkben, avagy jön egy tisztább fuvallat, és elsöpör gátlástalan hatalmat, tehetetlen és tehetségtelen ellenzékével együtt egyaránt, hogy helyet adjon valami újnak, valami jobbnak?
Ez sem kizárható a mesterséges intelligencia és a felgyorsult világ korában.
Szóval nem lesz könnyű a soron következő év sem -, ha megérjük nagyobb sérülések nélkül, már az is szép eredmény lesz.Az ember önmagában porszem a történelem viharában - hol győz, hol - és többnyire - elbukik, mégis optimista marad, és egy jobb, igazságosabb, nyugodtabb és biztonságosabb világban reménykedik.Ebben reménykedjünk mi is, mkor lezárjuk az évet, és kinyitjuk a 2024-es naptárunkat.
Ehhez kívánok minden kedves olvasómnak, - azoknak akik általában és részben egyetértenek velem, és kritikusaimnak is - sok sikert és jó egészséget, egy ideinél jobb, boldogabb új évet!

BUÉK 2024!

:O)))