Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Áder János államfő szerdán nyugállományú vezérezredessé léptette elő Pintér Sándor belügyminisztert. Ami igaz – igaz, neki már egy-két trafikkal nem lehet kiszúrni a szemét, ahhoz, hogy elégedett lehessen, legalább a dohány-nagykereskedelmet kellene a kezébe adni. Tudja ezt a Generalisszimusz is, nem is kísérletezik aprópénzzel, hiszen jól ismeri az emberi természetet, tudja, hogy amikor már valaki hányásig jóllakott, akkor már csak az emberi büszkeség, a hiúság az, amelynek kielégítésével operálni lehet, ha meg akarja tartani vazallusa feltétlen hűségét. Hát most adott a hiúságnak is emészteni valót, így aztán Pintér belügyér czinegelajosi magasságokba emelkedett, immáron csak egy lépcső választja el attól, hogy maga is hadseregtábornok legyen, de ez már csak technikai kérdés. A hadseregtábornoksághoz ma leginkább a hadsereg hiányzik, de a Generalisszimusz már dolgozik a projecten, éppen minapában fejtette ki, hogy ennek az erős országnak erős hadseregre van szüksége, márpedig ha ő kijelent valamit, akkor az ki van jelentve. Ebben egyet is érthetünk, hiszen ha valamikor szükségünk van az ütőképességre, hát akkor most, mikor itt állunk az Uniónak küldendő hadüzenet küszöbén, most aztán nagyon! Czinege Lajos és Pintér Sándor pályafutásában az a közös, hogy mindketten a légópincéből kezdték megmászni a hivatali szamárlétrát, hiszen a volt honvédelmi miniszter kanászként, míg belügyminiszterünk a minisztérium gépkocsivezetőjeként kezdte. Ott tanulta meg azt kicsiben, hogy mennyire fontos termék az üzemanyag, mennyire gondosan kell vele bánni, és ezt többé soha nem feledte el – nagyban sem. Rossz nyelvek szerint akkor sem, mikor az ország okosabbik fele nagy gondterhelten azzal foglalkozott, hogy miként csináljon a barna gázolajból szőkét, ő akkor is vidáman énekelgette, hogy az egyik szőke, a másik barna, mi nekem jut, csodaszép… Meg is lett szorgalma eredménye, hiszen mára az ország egyik leggazdagabb embere, pályafutása pedig a rendszerváltástól kezdődően rakétaként ívelt a magasba. 1988-ban a Pest Megyei Rendőrfőkapitányságon a vizsgálati osztály vezetője volt
1990-ben a Pest megyei főkapitány közbiztonsági helyettesévé léptették elő. 1991 márciusában Budapest rendőrfőkapitányává nevezték ki. Pár hónappal később, 1991 szeptemberében Boross Péter akkori belügyminiszter kinevezte országos főkapitánnyá, öt éven keresztül töltötte be ezt a funkciót, 1991-ben vezérőrnaggyá, 1993 - ban altábornaggyá nevezték ki. És akkor most, húsz év böjt után, mikor nagy unalmában a vagyonát kellett gyarapítgatnia, megint felívelőben a rendőri karrier… Ő az a jó rendőr, aki eladta magát a politikának, a politika meg ma errefelé a maffiát jelenti. Pályafutása alapvetően két emberhez kötődött, az egyik a Vezér, a másik meg – micsoda csoda – Csányi tehenész.
Milyen érdekes, hogy ennek dacára fel tudott emelkedni… A Generalisszimusz meg egyelőre még civilben folytatja a választási propagandát, holnap majd óva intjük Európát, esetleg hadat üzenünk az Egyesült Államoknak, lesz kardlengetés, gumibotlengetés meg még nyelvlengetés is talán – a sajtótájékoztatóra már eléggé lepukkant a hős, ki letépte magáról a kényszerzubbonyt… Istenem, milyen emberek kezére jutott ez az ország!

:O)))