Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

Nyugdíjvédelmi megbízott lett Selmeczi Gabriella.
[Image]Innen üzenem minden nyugdíjasnak: pénzt a párnacihába, fejet a takaró alá, meg lehet kezdeni az átállást a Tesco-gazdaságos üzemmódba! Szokjuk meg mihamarább a fonnyadt salátát és az almából kivágható ép részekből cukor nélkül főzött kompótot, melyeket a zöldségesbódék háta mögött találunk!Aki mégis szereti az édeset, az keresse fel cukorbeteg ismerősét és nyalogassa!Meneküljön ki merre lát: Viktor megvédi a nyugdíjakat.Első lépésként mindjárt meg is üzente a tájékozatlan népeknek, hogy a nyugdíj legjobb helye a kormánynál van, merthogy ott nagy-nagy biztonságban van, - ennek jele az is, hogy mindjárt kölcsön is vette a magánnyugdíj-pénztári befizetéseket, hogy a már éppen elbánatosodó nyuggerek javára fordítsa, saját pénzükből fizetve ki a kötelező nyugdíjemelést.A kölcsönvett pénzt meg majd abból fizeti vissza, hogy abban az évben, amikor ez esedékes lesz, nem emeli a nyugdíjakat még az inflációnak megfelelő mértékben sem nehéz gazdasági helyzetére (Gáspárnak kocsit kell venni és a szőlőt is permetezni kell már megint) való tekintettel…Isten tudja, miért csípi a Vezérnek éppen a nyugdíjasok pénze a szemét, merthogy mióta a hatalom közelébe jutott, mindig a nyuggerek pénze bántja.A szemét…
Természetesen a nyugdíjasokat könnyű kifosztani, érdekérvényesítő képességük a nullával egyenlő, az ő igényeiket még a kereskedelmi televíziók sem veszik figyelembe, ők nem célcsoport sem a kereskedelemben, sem a politikában, viszont a pénzükre mindenkinek fájna a foga.
A nyugdíjvédelmi megbízott kinevezése azt jelenti, hogy a nyugdíjat támadja valaki.
Ugyan, ki támadhatja?
Talán a gaz imperialisták?
Őket ez nemigen érdekli, csak csodálkozva néznek ránk, mint afféle vadkeleti kuriózumra, ahol a tschikóschok és gulaschok nyugdíját állandóan eltapsolja a kormány - ellentétben a cowboyok és digger-nyuggerek öregkorukra félretett megtakarításaival, melyeket megbízható, törvényekkel körülbástyázott nyugdíjalapok kezelnek.
Ilyenek ugyan nálunk is vannak, de a kormányzat helyesen ismerte fel, hogy a kétharmados felhatalmazás birtokában bármikor hatályon kívül lehet helyezni bármely törvényt - így a nyugdíjpénztárakra vonatkozó törvényeket is - és hogy ennek bekövetkeztére komoly kilátások vannak, azt mégiscsak ők tudhatják a legjobban.
Hát akkor kitől is kell megvédeni a nyuggereket, - kérdem én költői kérdésként?
Hát a kormánytól, természetesen.
Mi akkor hát a megoldás?
Természetesen ki kell nevezni egy miniszterelnöki megbízottat a veszély elhárítására!
Ez a modell a magyar demokrácia sajátos fejlődésének fontos állomása, ha véletlenül a királyi vármegyékhez rendelt főispánok figyelmét elkerülné egy-két rénusi forint, hát akkor majd szorgos miniszterelnöki megbízottak összegereblyézik azokat.
És hát - megfelelő embert a megfelelő helyre – a káderkiválasztás ismét tökéletes volt, Viktor csak üzent a Fidesz-gulagra és Illés Zoltán sikerein fellelkesülve magához rendelte az ezidáig bánatosan szomorkodó szenátorasszonyt, magát Selmeczi Gabikát és mondá neki:
Jóasszony!
Habár kissé már megrágott az idő vasfoga, de a Párt szólít téged, miként Krupszkaját Lenin, - komoly feladat vár rád!
Itten van ez a mikrochip, kapd be bátran, ezen vannak az ismétlendő mondatok - úrilány nem köpköd, lenyeli, - ezt már Görög Ibolya is megírta!
És lőn, és a miniszterelnöki személyes szóvivő a szó mellé vitte magával a miniszterelnöki megbízottat, Gabikát is, akinek „feladata, hogy összehangolja azokat a tevékenységeket, amelyekkel a magyar emberek nyugdíja biztonságba kerül."
Lehetett erre a feladatra jobb személyt találni?
Nem!
Ő már bizonyított, mikor a nyugdíjasok pénzén első dolga volt márvány-fürdőszobát építtetni, ahol gyakorolhatta, hogy hogyan kell elegánsan spiccelve beszállni a kádba - amikor majd kirúg valakit, akkor azért látsszon az iskolázottság a mozdulatain.
Bizonyított, mikor a pasija érdekében szenátorként lobbizgatott az Egyesült Államok kormányánál, közröhej tárgyává téve a magyar politikai életet.
Nagyléptékű gondolkodását akkor is megtapasztalhattuk, mikor a Tescóban a pénztárt feledve boldogan szopogatta a kifli csücskét - a tudás hatalom, mint tudjuk, márpedig az ismétlés a tudás anyja, mondta a gyakorlatozó Mozartnak is szerető apja…
De az biztos, hogy akárcsak Illés, ő is bizonyítani akar majd, úgyhogy a nyugdíjas-táradalom jobban teszi, ha mint a liba a kamion elől lélekszakadva menekül a szőke démon feltűnése láttán…
De reménykedni ne reménykedjen a nyugdíjas-társadalom, - a mi Viktorunk gondolkodása pragmatikus, aki hasznot hajt, azt etetni kell, aki meg nem hajt hasznot, az boldoguljon, ahogy tud.
Lehet persze, hogy már ki van szemelve a vagonügyi miniszterelnöki megbízott…
Azért reménykedjünk és tanulgassunk, - négy évet már csak kihúzunk valahogy, - az egészségi állapotunk javulni fog az állandó edzésektől, - csak nem hagyhatjuk, hogy a patkány előbb érjen a kukához, mint mi?

:O))))