Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Lehet, mégiscsak politikus lesz Kónyából? A Szolidaritás elnöke miközben beszélgetett Kálmán Olgával a mai Egyenes Beszédben arra kért mindenkit, - demokratikus pártokat DK-t, MSZP-t, LMP-T és más szervezeteket - hogy együtt a Szolidaritással a Clark Ádám térről vonuljanak a Szabad Sajtó útjára.
Hozzák a saját zászlóikat, jelvényeiket, mindent, amit akarnak, csak - mint mondta - legyünk együtt, mutassunk erőt és azt, hogy képesek vagyunk együtt közösen fellépni az Orbán rezsim ellen. Na, végre, - jószerivel ez az első épkézláb nyilatkozat hosszabb idő óta, ez a nempolitikus – politikus ráérzett az egyetlen helyes és követendő megoldásra, nevezetesen arra a közhelyes dologra, hogy egységben az erő. Ahol nincs egység, ott kétség van, kétséges a rendezvény értelme, kétséges a részvevők valódi szándéka és legfőképpen kétséges a győzelem. Márpedig a politikában, ha valaki valóra akar váltani egy elképzelést (tudom ám külföldiül is, közkívánatra írhatok víziót is ebben a narratívában…), akkor annak meg kell szereznie a társadalom többségének támogatását. Habár ez természetesen nem teljesen korrekt, mert a politikusok igen gyakran eljátszanak a számokkal és a százalékokkal, és teljesen komoly pofával tudják hirdetni, hogy a választópolgárok egyharmadának szavazatát begyűjtve kétharmados társadalmi támogatottsággal rendelkeznek, ami persze nem igaz, de olyan jól hangzik… Emellett erre hivatkozva viszik a menyasszonyod a ius primae noctis szép hagyományát gyakorolni, ellopják a még fel sem vett nyugdíjad, az adód a szélbe szórják, időszerűtlen gigaberuházásokkal bohóckodnak, holott a Vezér ma is azért ment aknamezőn kívül érvényes családi tradícióival ellentétesen Angela Merkel után, hogy a kancellárasszony ne lássa: a segge kilóg a gatyából. A helyzet ma viszont már valóban olyan, hogy lassan senki nem hisz senkinek, ezért a legfőbb cél a politikai osztály megtépázott hitelességének helyreállítása, mert csak ez vezethet ahhoz a közbizalomhoz, melyre a politikai pártoknak szükségük lenne az eredményes munkához. Ehhez pedig ma be kell fejezniük  a taktikázgatást, helyezkedést, ki kell szolgálniuk potenciális szavazóik igényét, mely egyetlen szóban kifejezhető, és ez a szó az összefogás. Ezért van igaza Kónyának, mikor azt mondja, hogy ne törődjünk a Milla Egyesület és Juhász elnök hánykódásával, menjünk oda, aztán tüntessünk együtt, mindenki, aki demokratának hiszi magát, hadd lássa a választó, hogy vannak még tisztességes politikusok is Magyarországon. Hogy aztán Juhász egyletelnök mit gondol, az az ő dolga, ha pedig a színpadról valaki elkezd butuskaságokat hirdetni, abba az értelmes többség úgyis belefojtja a szót. Mit tud ellene tenni Juhász elnök? Körbekiabálja őket? Vagy körbetotyorogja őket, mint liba a kukoricás szakajtót? Bele fog ebbe törődni,  mert már így is oda a sosemvolt nimbusza, a karizma meg ehhez a tömeghez kevés, legfeljebb majd hisztikézik egy jót, egészségére! Akár tetszik nekik, akár nem, a pártok és mozgalmak, egyletek, gyülekezetek, szervezetek és szakszervezetek vezetőit tagságuknak rá kell kényszeríteni az egységes fellépésre, mert külön-külön itt nem megy senki semmire. Egyeske most átmenetileg megnyugszik, mert nem Merkel rúgott bele a látogatáson, ő csak megdicsérte, hogy elindult a szobatisztaság felé vezető hosszú és rögös úton, a pofonokat a látogatást megelőző napon osztotta ki a német kormányszóvivő. És hát a dicséret is kétes értékű, mintha azt mondta volna, hogy okos vagy Viktorka, mert már nem szellentesz jó hangosan ebéd közben, mostmár csak arról kellene leszoknod, hogy az asztalterítőbe fújod az orrod! De most erős lesz, hiszen mindjárt ma meg is hirdette, hogy nincs nekünk szükségünk a németek pénzére - gondolom, amikor Kecskeméten gyárat avatott, akkor a szíve zokogott, hogy a sváb gyarmatosítók idetelepítették a gyönyörű magyar rónára ócska kócerájukat. Aki azt gondolja, hogy a demokratikus oldal egysége az örökkévalóságnak szól majd, az téved. Most egyetlen cél érdekében kell összefogni, meghatározva azokat a feladatokat, melyeket a győzelem után azonnal el kell végezni, tételesen, néven nevezve a feladatot és megoldás módját, hogy tudja a nép, hogy mit is akarnak a szövetségesek, merthogy itt választási szövetségre is szükség lesz. Előre meg kell határozni a jelöltállítás módját, egyértelmű szabályokat alkotva jó előre, nem az utolsó pillanatban kapkodni, összevissza dumálni, meg nagyokat mondva hőbörögni, torzsalkodni. Egymás sértegetése nem vezet sehova, és jó lenne azt is megakadályozni, hogy a választás előtt két héttel törjön ki a demokratikus táboron belül a presztízsharc. Az egységes fellépés egyébként nem rendszer-konform, a kapitalizmus a versenyen, a versengésen alapul, gazdaságban - politikában egyaránt. De addig, ameddig a Gonosz Törpét és szarba szökkent egyeduralmi rendszerét el nem takarítjuk, addig csak vele és velejéig rohadt rendszerével lehet és kell versengenie annak, aki demokratának tartja magát. Nem lenne baj, ha Kónya felhívása mellett nagyhirtelen kiállnának a demokraták vezetői mindahányan, pártelnökök és egyesületi elnökök egyaránt, ez egy jó kezdeményezés és előrevivő megoldás. Ha felülvizsgálná konfrontatív nézeteit, tán még maga Juhász egyesületi elnök is szívesen látott vendég lenne a rendezvényen…
:O)))