Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

Kivonultak a szocialisták a nyugdíjtörvény vitájáról.


Jól tették.
Távol maradtak a zárószavazásról is - azt is jól tették.
Tóbiás József azt mondta, hogy a szocialisták nem asszisztálnak a magán-nyugdíjpénztári tagok jövőjének feléléséhez, befizetéseik "einstandolásához".
[Image]Nem szavazta meg a törvényjavaslatot a LMP sem, viszont a Jobbik együtt szavazott a Rosszabbikkal…Tulajdonképpen akár elégedetten hátra is lehetne dőlni, hiszen megmutattuk, hogy nem értünk egyet a kisemberek pénzének elrablásával, de ez lenne most a legnagyobb hiba.Most kellene elkezdődnie az igazi munkának a párt minden szintjén.
Végtére is ott vagyunk a magyar társadalomban, szinte a legkisebb falvakban is van alapszervezet, vagy ha az esetleg nincs is, akkor is vannak szimpatizánsok, és ne feledjük, hogy ott vannak azok a szavazók is, akik ugyan átmenetileg elpártoltak tőlünk, de ha azt látják, hogy az ő és gyermekeik érdekében lépünk fel, akkor akár ismét segítőinkké válhatnak.Most kellene minden lehetőséget kihasználva támadni a törvényt, az Alkotmánybíróságtól kezdve a magánszemélyek által indított pereken keresztül egészen Brüsszelig, ahol a nemzetközi fórumokon kellene felhívni a figyelmet arra a rablásra, melyet az Orbán-kormány a magántulajdon sérelmére elkövet, amikor a hatályos törvényt megszegve a munkavállaló jövedelméből levont nyugdíjat egyszerűen ellopja.
Mintha a postás zsebrevágná a pénzt, amit a biztosító küldött nekünk, arra hivatkozva, hogy neki éppen lakbért kell fizetni és most éppen nincs rá pénze.
Ahhoz, hogy az alapszervezetekben elindulhasson a munka, érteniük kéne az alapszervezetek tagjainak azt, hogy miért is káros rájuk és gyermekeikre ez a törvény, ezt pedig el kellene magyarázni nekik.
Hogy aztán ők is el tudják magyarázni környezetüknek, akik ma csak kapkodják a fejüket a sok szakszerű magyarázat hallatán.
Nem egy nagy művészet ez az internet korában, meg lehet oldani akár az érvek, akár az esetleg szükséges aláírásgyűjtő ívek eljuttatását két napon belül mindenhova, mellékelni lehet egy rövid módszertani útmutatót is, kinek, mit és hogyan kell csinálni és a dolog működni fog.
Első alkalommal talán nehezebben aztán egyre olajozottabban, csak ehhez kell egy stáb, amelyik kidolgozza, hogy mit akar elérni és milyen eszközökkel.
Ha ez a dolog most ennyiben marad, akkor csak nevetség tárgyává tesszük magunkat.
Ha viszont kényelmetlenné tudjuk tenni a Fidesz diadalmenetét, már elértünk valamit.
Ha nem gurítunk követ az útjába, soha nem fog pofára esni…
Nem biztos, hogy győzni fogunk, de ennél jobb alkalom a győzelemre kevés kínálkozik, - itt ugyanis az emberek zsebéről és a gyermekeik örökségéről van szó
Ez, - ha világosan elmagyarázzuk nekik, - komoly mozgósító erő lehet.
Csak azt kellene elkerülni, hogy a magyarázat túl bonyolult legyen, - ne akarjunk közgazdász professzorokat képezni, - elég, ha elmondjuk az alapigazságokat, miszerint az a pénz, amit úgy vettek kölcsön, hogy a tulajdonosát meg sem kérdezték, az rablott pénz.
Hogy ami az állami nyugdíjrendszerbe befolyik, azt azonnal el is költik, és ha holnap vagy tizenöt év múlva váratlanul meghal, akkor az állami nyugdíjrendszerben a gyermekei még a szemfedődre valót sem kapják meg.
Nincs pénz vad kampányokra, óriásplakátokra - értem én, - de az internet ma már olcsón és hatékonyan áll rendelkezésünkre, a tetejében a fiatalok körében ezerszer közkedveltebb, mint az unalmas fejtágítók, a szervezésre, mobilizálásra pedig az sms-el kombinálva a lehető legalkalmasabb eszköz.
A net a párt mai vezetői számára is természetesen használt eszköz, az alapszervezetekben pedig jó alkalom fiatalok bevonására, aktivizálására.
Az sem utolsó szempont, hogy egy szervezetnek halála a tespedés.
Ha vezetői nem tudják állandóan feladatokkal ellátni, akkor minden unalomba fullad, az aktivisták érdektelenné válnak és lemorzsolódnak.
Ha van feladat, akkor van összetartó erő, van szervezet, van kollektíva, akad sikerélmény is, - és ami azt illeti, az ellenfelet nemigen kell keresgélnünk - az adott…
És öntelt, önelégült és elereszti fülét-farkát a győzelem mámorában, - ilyenkor szokott a győztes hibákat elkövetni.
A Demokratikus Koalíció jó irányba indult el, de azt hiszem máris hibázott – bizonytalanságban tartja a szimpatizánsok tömegeit, akiknek idejében tudtukra adta a párt egyik politikusa, hogy nem lehetnek még pártoló tagjai sem a platformoknak, - így aztán most várják a választ: akkor most hogyan is tovább?
Esetleg meg kellene próbálkozni egyház-alapítással, míg még lehet, - szinte mindegy is, csak valami cégér kellene a szimpatizánsok feje fölé, hogy érezhessük, hogy tartozunk valahova, hogy számítanak ránk.
A politikai harcban ugyan a vezérek hadonásznak kardjaikkal látványos hősiességgel, de a küzdelmet végső soron a talpasok döntik el, - nem árt jóltartani őket…
A Szocialista Párt mai állapotában olyan, mint a torta, amit elejtettünk, de aztán összelapátoltunk valahogy - ehető, esetleg még ízletes is, de talán mégis jobb lenne újat sütni, hogy szép is legyen.
Alapanyag van, receptek vannak, csak mintha a cukrászok önbizalma hiányozna.
Pedig arra is szükség lenne…


:O)))

A bejegyzés a http://kapcsolat.hu/blog/netre_fel URL-en is olvasható.