Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] A kecskeméti Mercedes-gyárban két sikertörténet egyesült: egy tradicionális, amelyet a Mercedes képvisel és egy új, a magyar gazdaság megújításának európai sikertörténete - jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök a kecskeméti Mercedes-gyár új modelljének hivatalos bemutatóján, pénteken. Mindezt akkor, amikor a magyar gazdaság nyakig ül a recesszióban, amikor a megújítás abban manifesztálódik, hogy a kis focista gálába vágja magát, elmegy valamelyik elődjei által beindított beruházás tulajdonosaihoz részt venni az aktuális szüreten, és hülyeségeket beszél. Például ilyeneket: "Én, amikor Magyarország miniszterelnökeként erre az autóra nézek, munkásokat látok, sok-sok ezer magyar munkást, akik képesek arra, hogy ilyen autót állítsanak elő, nem külföldön, nem vendégmunkásként, hanem Magyarországon, itthon, a saját gyárukban, a saját városukban dolgozva"  Nézhet ő erre az autóra akárkiként is – számomra a legkedvesebb az lenne, ha őrizetesként nézne rá, dea zord gazdasági és politikai tények azok, hogy sem ő, sem a nevével fémjelzett korszak nem adott ehhez semmit, legfeljebb egy remek érzést a tulajdonosoknak, a bizonytalan gazdasági környezetben végzett munka lélekemelő érzését. Ha eszükbe jut az a néhány multi és bank, melyeket ez a minigigász és kuszaszemű haverja megszívatott, a frász kerülgeti őket. Bármennyire igaz is az, hogy ha hirtelen leállnának azok a külföldi beruházásból épült gyárak, melyek a Gyurcsány-Bajnai korszakhoz köthetők, akkor az Isten se segítene ezen az országon, mégsem alhatnak nyugodtan, mert ha szakemberek rabolnak, akkor azok legalább tudják, hogy miből mi következik, de ha dilettánsok teszik ugyanezt, akkor az eredmény kiszámíthatatlan. Márpedig a tőke számára az egyik legkedvezőtlenebb dolog a követhetetlen és bizonytalan gazdasági környezet, melyet Orbán - sikertörténete keretében – előállított. Hogy aztán mikor szorul a hurok, akkor stratégiai szerződésnek nevezett baromságokkal próbálja megosztani a gazdaság szereplőit, az esetleg bejöhet Burundiban, de az európai gazdaság neves szereplői csak röhögnek az ilyesmin, és továbbra is saját gazdasági érdekeik mentén teszik a dolgukat. Azt is mondta Viktorunk, hogy bizonyíték Magyarország számára, hogy képesek vagyunk egy ilyen autót előállítani, "ha azt tudjuk mondani, hogy Made in Hungary egy ilyen Mercedes". Örüljünk a felismerésnek, habár kicsit megkésett, hiszen annyi minden világszínvonalú termék „made in Hungary”, de azért azt se felejtsük, hogy ezekben a fejlesztésekben a magyar szellemi tartalom vajmi kevés, itt leginkább mások által kifejlesztett termék honi összeszereléséről van szó, a tetejében mások technológájával, mások eszközeivel. Örülnünk kell egy ilyen gyárnak, mert elhozza a legfejlettebb munkakultúrát, de ha szélsőségesen fogalmaznék, akkor azt kellene mondanom, hogy Orbán úgy viselkedik, mint a houstoni állatkert igazgatója, aki az állatkert  űrkutatási eredményeként értékeli a majom munkáját, mely a windows folyamatos újraindításáról gondoskodik az űrrakétában. Mi itt bérmunkások vagyunk, minden szinten. Amire – ha már járműipar – büszkék lehettünk volna, az például a Széles Gábor és jobboldali társai által szanaszéjjel vert Ikarusz, amelyik magyar műszaki fejlesztéssel gyártott világszínvonalú terméket, olyat, mely még negyedszázad múltán is kiszolgálja a főváros tömegközlekedését, jóllehet a karbantartásra soha nem akadt pénz. Azt is mondta Orbán, hogy az új Mercedes egy másik bizonyíték is, hiszen az elmúlt két évben "a magyaroknak nagyon sok és nehéz munkát kellett elvégezniük annak érdekében, hogy az országot át tudjuk alakítani, és ne csak megmentsük az adósságválság miatti összeomlástól, hanem jövőt is adjunk neki". Hát, fene tudja, szerintem az új Mercedes egy szép autó, de arra, hogy a magyar viszonyokra bármiféle bizonyíték legyen, csak akkor volna alkalmas, ha a karosszériát vákumszívással állítanák elő. Merthogy az elmúlt két évre a magyar társadalomban leginkább a szívás volt jellemző. Ami meg az ország átalakítását illeti, arról az öcsém jut eszembe, aki úgy ötéves kora táján, kezében a család vekkerórájával csendben üldögélt a földön, míg szüleink kártyáztak, majd egyszercsak felrikkantott: Na, megcsináltam, hogy ne ketyegjen! Jövő tekintetében még azért reménykedjünk, hogy létezhet másféle jövőkép is a kis zsarnok által álmodottnál. Ha a kifejezés nem lenne már penetráns büdös, mondhatnánk azt is, hogy szebb jövőt szeretnénk, kislovag! Úgy fogalmazott: ha az autóra néz, és nem a munkásokra gondol, akkor két szó jut eszébe: erő és szépség. "Pontosan ilyen Magyarországot akarunk: erős és vonzó Magyarországot!” Pechünk van, amin munkálkodik, az nem olyan lesz, mint a Mercedes, az pont olyan lesz, mint ő.  Márpedig azt azért lássuk be, ha róla beszélünk, nem Alain Delon jut eszünkbe fénykorában. Szerintem egyébként soha nem gondol a munkásokra, náluk kevésbé tán csak a munkanélküliekre nem, kivéve, ha el kell tőlük venni valamit. De azért szép a szöveg, benne van a Vezér szíve-lelke, meg még talán a saját arcképeivel díszített pálinkacsalád utóhatása is. Lehet, minden magyar állampolgárnak ezt kellene vedelnie olyan mennyiségben, hogy az üvegre nézve megjelenjen neki Rákosi a búzában… Azért szomorú is ez valahol…
:O)))