Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

A Jobbik és a LMP egymásnak estek napjaink legégetőbb problémáján, a bős-nagymarosi erőmű kérdésén. A Jobbik szerint több érv szól a Bős – Nagymaros erőműrendszer befejezése mellett, mint ellene, ellenben az amúgy sok témában okos nyilatkozatokat tevő Jávor Benedek szerint nem kellene a Dunával kufárkodni. Így igaz, nem is nagyon értem, hogy miért teszi?. Jávor Benedek egyébként okos ember, mégis képes hosszú sorokon keresztül hülyeségeket fejtegetni. Azt írja például:  tudományos és társadalmi konszenzus alakult ki Magyarországon arról, hogy az ország számára nem lenne előnyös, ha vízlépcsők épülnének a Duna hazai szakaszán. Ez persze úgy hazugság, ahogy van. Annak idején, amikor a fennálló rendszer ellen manipulálták a népet, akkor kapóra jött az akkor már a megvalósulás eléggé előrehaladott stádiumában levő erőmű-rendszer, meg a környezetvédelem, melyet akkor még körüllengett az újdonság varázsa, lehetett mi ellen tiltakozni meg menetelni. A rendszerváltozás felszínre dobott egy nagy kupac – mondjuk így – szakértőt, Lipták Bélát például, akinek környezetvédelmi szakértelme nem sokkal terjedt tovább annál, hogy ne dobjuk ki a kocsi ablakán a használt papírzsebkendőt, a vízügyről meg annyi ismerete volt, hogy a hajó úszik a vízen, merthogy szakképesítést hajóépítésből szerzett. Viszont egy roppant dicső életutat fabrikálva magának a rendszerváltás idején Amerikában felcsillant előtte a remény, hogy lehet még valaki belőle az óhazában. De az élet igazságos, nagyobb bohóc lett belőle itthon, mint ennek előtte volt Amerikában, pedighát... Volt még egy-két ilyen emblematikus figura, - az ökoboszi – Dr. Hajósy Adrienne geofizikus - például, vagy az általam egyébként végtelenül tisztelt Mécs Imre villamosmérnök, akinek még ezt a tévedését is meg lehet bocsátani, vagy Vargha Imre biológus – ők képviselték a tudományosságot, a világhírű magyar vízügyet pedig mielőtt szétverték, kikiáltották az ország ellenségének, a világhírű Mosonyi Emil professzorral az élen. Azt írja Jávor Benedek, hogy a nagymarosi vízlépcső nem politikai okok miatt nem épült meg. Sőt, éppen a politikai változások tették lehetővé, hogy a tudományos és szakmai érvek győzedelmeskedjenek az állampárt akarata fölött.  Már maga a mondat is megérne egy kisebb elemzést, de tekintsünk el tőle, hiszen a balhékat szervező Duna Kör szakszerű és áldásos tevékenységére jellemző a szlovák fél lehetőségeinek hajszálpontos értékelése, miszerint a C variáns – a Duna elterelése – kivitelezhetetlen. De azért nekem legjobban az tetszett, amikor a környezetvédelem és vízügy eme lángelméi környezetbarát dízelmotoros szivattyúkkal akartak vizet juttatni a remek eredményeik ellentételeként kiszáradó Szigetközbe. Mindenesetre Bős-Nagymaros meghiúsítása egyértelműen politikai ügy volt, az akkor szerveződő ellenzék és az egyre lagymatagabb állampárt erőpróbája, ahol az egyik fél folyamatosan hülyeségeket mondott és kártékonykodott, a másik meg kereste a hátsó ajtót, ahol békességben és nagyobb károk okozása nélkül kihátrálhat a hatalomból. Jávor Benedek azt is mondta, hogy  a bősi vízlépcső a Szigetköz élővilágát, gazdaságát és idegenforgalmát tönkretette. Lehet, de köszönjük meg ezt azoknak, akik ezt a helyzetet előidézték. Szerinte a Duna belépcsőzésének folytatása szlovák érdekeket szolgálna: fokozná az ottani létesítmény árvízbiztonságát, illetve lehetővé tenné, hogy a bősi erőművet csúcs üzemmódban működtessék.
Ebből Magyarország is profitálhatna -, ám a Dunán naponta kétszer végigvonuló, több méteres "árhullám" miatt az ökológiai károk megsokszorozódnának. Szerintem meg a Duna belépcsőzésének folytatása európai és magyar érdekeket szolgálna, egy európai viziút kialakítását tenné lehetővé, nem is szólva a tiszta energiáról, mely olcsóbb lenne a szénhidrogénre alapozott energiatermelésnél és csökkentené valamelyest hazánk energiafüggőségét. Rengeteg pénz ment rá már erre a politikai csődtömegre, melyet valami rafinált módon valószínűleg Gyurcsány hozott össze, hogy a kiszáradt holtágak fészkelőhelyein össze tudja gyűjteni a libatojásokat barátjának (?), Bajnainak.
Hogy ezt Vona vetette fel? Ambivalens érzéseim vannak, hiszen a legbutább embernek is lehetnek jó ötletei – ha az Úr akarja, a szájából kilógó kapanyél is elsülhet, és talán valóban érdemes lenne ezt a dolgot majd megvizsgálni, hiszen a „kell e nálunk vízlépcső?” problematikája már akkor eldőlt, mikor a Duna felső szakaszán az első ilyen műtárgyat létrehozták – a többi már csak idő és józan belátás kérdése. Ellenben az roppant érdekes, hogy éppen most kerül elő a téma, amikor az ország gazdasági és társadalmi helyzete egyre bonyolultabbá, az emberek többségének személyes élete egyre nehezebbé válik, amikor nem erről kellene beszélnünk elsősorban, és amikor ez a kérdés remek lehetőség az ellenzék további megosztására. Úgyhogy talán most meg kellene hagyni ezt a háborút a Jobbik és az LMP mutatványának, elég lenne azt nyilatkozni, hogy a kérdés ma nem időszerű, sem gazdaságilag, sem politikailag. Vissza lehet rá majd térni, de nem sürget most semmi, hiszen az esztergomi hidat Orbán már úgyis olyan magas pillérekre építtette, hogy ha végül megépítik Nagymarost, akkor is átférnek alatta a hajók. Vannak itt ma sürgősebben elintézendő problémák, de még azok megoldásának ideje sem érett be. Itt van mindjárt a sajtószabadság ügye, mely elleni újabb erőszakos támadásra és a rendőrség közönyére a társadalom roppant hevesen reagált, össze is gyűlt a másfélmilliós nagyvárosból vagy negyven ember – na, jó, a tüntetők kis táborát szétverő biztonsági őrökkel együtt talán nyolcvan is voltak. Forradalmár és a szabadságára hihetetlen büszke nemzet vagyunk. Vagy kisnyúl…

:O)))