Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Anyukám 1928-ban született, hogy úgy mondjam – kissé tiszteletlenül – nem egy mai csirke. De ma is okos, tájékozott, érdeklődő, szidja Viktort, mint a bokrot – ebből is látszik, hogy nem vett erőt rajta a nyugger választók egy részén tapasztalható időskori demencia. Hála Istennek, egészsége, mint a vas, minden laboratóriumi lelete jobb, mint a család bármelyik tagjáé, ráadásul genetikailag sincs oka panaszra, hiszen hosszú életű felmenőkkel rendelkezik Pedig hát nem volt könnyű élete. A háború alatt nőtt fel, Budapest felszabadulása idején tizenhét éves volt, az óvóhelyen lett felnőtté. Nélkülöztek, mert minden férfi a háborúban volt, saját maguk ellátásáról kellett gondoskodniuk, ami nem volt egy könnyű feladat. Ekkor ismertre meg apámat, aki a lakihegyi rádióadó tövében védte a hazát, így néha-néha be tudott szökni a városba. Ő volt apámnak a szomszéd kislány, aki igencsak meglepte azzal, hogy időközben nagylánnyá cseperedett. Nem csak apámnak tetszett, hanem a hős felszabadítóknak is, de apám – akit átigazolt az újjászervezett Honvédség - bőszen csapkodott a pisztolytáskájára, egészen addig, míg egy orosz tiszt meg nem jelent és el nem kezdte a felindult hadfi pofáját veregetni. Anyukám egész életében keményen dolgozott, sok mai lány sírvafakadna, ha úgy kellene élnie, ahogy ő élt. Azidőtájt ugyanis a házimunka is nehezebb volt, mint ma – mosdógép helyett teknő volt, melyet a mosás előtti nap csirizelés után be kellett „dagasztani”, hogy ne folyjék ki belőle a víz. Aztán az ágyneműket mosás előtt ki kellett főzni, a nagy fazékéban rotyogó ruhát öblítés után ki kellett csavarni, aki igencsak embert próbáló feladat volt. Éveken keresztül bedolgozóként, kötőgéppel kötött egy KTSZ – nek, mellette háztartást vezetett és a mi tanulmányainkat felügyelte. Nem volt könnyű dolga, mert voltak nálunk lényegesen szelídebb gyerekek is, néhai osztályfőnököm ki is nevette egyszer-egyszer naivitása okán… Szeretett bennünket, jó anya volt, csak néha nemigen bírt velünk, ilyenkor inkviziciós módszerek alkalmazott: Jó volt nálunk gyereknek lenni, főként a nyarak voltak kiválóak. Később is rengeteget segített. Mikor megszületett a kislányunk, akkor mindenbe besegített, ami az unoka környékén probléma volt. Egy évvel ezelőtt nyugdíjazta magát, mindig talál magának elfoglaltságot, szeret olvasni, tájékozott a világ dolgaiban. Nyugdíj mellett a fiam büféjében dolgozott, közmegelégedésre. Rengeteget tanultunk tőle, ő pedig rengeteget szenvedett velünk, hogy rendes ember váljék belőlünk. Hogy milyen sikerrel? Isten tudja, de az biztos, hogy nekünk megfelelt. Hogy tisztességes viselkedést, udvariasságot, jó modort is megkövetelt, azt külön meg szeretném köszönni neki, hiszen megtanította, hogy az udvariasság a legjövedelmezőbb befektetés. Kedves mama, boldog anyák napját kívánok neked! Holnap meglátogatlak egy csokor virággal, hogy személyesen is adhassak egy puszit neked, - addig is tudnod kell, hogy szeretlek és hálás vagyok neked! Édesanyám, Isten tartson sokáig közöttünk!
:O)))