Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Ma kedvenc rendszerem három dologgal tette belém az ideget.
Az első közülük a szombathelyi fideszes alpolgármester esete a kábítószerrel.
A történet roppant egyszerű, adott egy videofelvétel, melyen egy alpolgármesternek látszó alpolgármester kokainnak látszó kokaint szippant egy hajónak látszó hajón, ezt a videót feljelentés kíséretében átadták a rendőrségnek, mely a nyomozást most felfüggesztette,
Így hívják azt, amikor egy ügy nem ügy többé, hanem csak ügyiratszám.
A hajót megtalálták, a kokain nyomait kimutatták, a rendezvény ténye bizonyított, azon részt vett az alpolgármester meg egy külön erre a célra alkalmazott dublőre, aki igen szakszerűen alkalmazta a szert, csak sajnos a rendőrök megállapították, hogy nem tudják bizonyítani, hogy Lazáry Viktor fideszes alpolgármester kapcsolatba került a kábítószerrel, és hogy róla készült-e a videofelvétel.
Azt sem tudják kideríteni, hogy ki vitte a hajóra a kábítószert, és nem is bíznak abban, hogy ki tudják deríteni, ezért döntöttek úgy, hogy felfüggesztik a nyomozást.
Ha az elévülési időn belül kiderül, hogy kik voltak az elkövetők, intézkedni fognak.
Na, addig álljunk féllábon és ne vegyünk levegőt…
Érdekes, más esetekben elegendő egyetlen ember állítása a gyanú megalapozásához, emellett például Simon Gábor esetében a bissau-gineai útlevélnek nyomát sem találták, és az elhíresült Nokiás-dobozt se látta senki, mégis elég volt a vádemeléshez.
A Molnár Gyula elleni vádhoz is elég volt egyetlen tanú.
Azt hinné az ember, hogy van, aminél már nincs alább, de úgy látszik, hogy azért mindig van.
Amit ez a banda a Rendőrségből és a Nemzeti Nyomozóhivatalból csinált, az elképesztő, Rákosi korát idézik az állapotok.

[Image] A másik dolog, ami ma megviselt, azokról a molotov-koktélokról szóló hír, melyeket Ónodon dobtak egy romák lakta házra.
Igazán előrelátó népek tervelhették ki a merényletet, mert felgyújtották az ajtót meg az ablakot is, nehogy menekülni lehessen.
Valódi undorító férgek lehettek az elkövetők, merthogy éjjel történt az eset, mikor felnőtt-gyerek aludt, és ha a házigazda nem ébred fel idejében, akkor akár több haláleset is bekövetkezhetett volna.
De ezek az állatok engem nem érdekelnek, engem a Magyar Állam érdekel, melynek prominensei most éppen minden rajtuk található lyukból tüzet fújnak, mert az Unió nem ért egyet a tényleges életfogytiglannal, mint büntetési formával.
Amúgy ez a büntetési tétel az enyhén csökkent szellemi képességűek számára készült, bizonyítva, hogy a törvényhozás kemény, mint a vídia, és odavág, mint liba a Bodrinak, ha az belezabál a kukoricadarába.
A probléma nem ez, hanem az, hogy egy 2008-2009-ben elkövetett gyilkosságsorozatban mind a mai napig nincs jogerős ítélet, ez pedig felbátorítja az ilyen mocskokat.
Az régen bizonyított tény, hogy a bűnözéssel szemben a visszatartó erőt nem a büntetés mértéke, hanem annak elkerülhetetlenségének tudata képviseli, ezt, aki jogot végzett, illene tudnia.
Ehelyett Orbán azt hirdeti, hogy meg kell védeni a tényleges életfogytiglani büntetést, ami egy nagy marhaság, mert nem ezt kell megvédeni, hanem a monoki cigány-családot, meg a Mari néni kiskertjét, meg a zsidó felmenők, testvérek, rokonok emlékét attól a gyalázattól, hogy együtt emlegessék őket gyilkosaikkal.
Ha meg akarjuk védeni a társadalmat a gyilkosoktól, akkor előbb kell annál hozzákezdeni, mint amikor már a harmadik áldozatát gyilkolta meg két börtönbüntetés közbejöttével, mert a gyilkos az általában visszaeső lesz, megint gyilkolni fog.
Igaz ez eszmék esetében is…
Meg lehet találni a megfelelő jogi megoldást, mert az valóban embertelen, ha valakitől úgy veszik el az életét, hogy vegetálásra ítélik.
Olyannak kell ennek lenni, mint a légycsapó közepén a lyuknak, mely ad egy esélyt a légynek, hát adni kell a gyilkosnak is, bár ennek inkább elméletinek kell lennie, mint gyakorlatinak.

[Image] A harmadik dolog, ami megmérgelt ma, az a NOL cikke volt, mely nagyon ütős címmel – Csak végső esetben jön a hadkötelezettség – próbálta magához édesgetni az olvasót.
A cikket Kapitány Szabó Attila jegyzi, Tálas Péter szakértelmére hivatkozik, aki a Der Spiegel magazin cikkére reagál.
A Spiegel azt fejtegette, hogy amennyiben az oroszok megtámadnák a Baltikumot, akkor a NATO képtelen lenne azt megvédeni, mert még a győzelmi díszszemlét is lekésnék.
Ez a katonapolitikai realitás, a politikai meg az, hogy Putyinnak esze ágában sincs katonai erőt alkalmazni a Baltikumban, ellenben a lengyelek meg a balti államok addig-addig fognak ficeregni, mígcsak Putyint rá nem kényszerítik, hogy a katonai kihívásra katonai eszközökkel válaszoljon.
Állítólag Tálas Péter magyar vadászbombázók bevetését vizionálja, mint lehetséges részvételünket egy vélelmezett Oroszország elleni háborúban, a cikkíró meg azt fejtegeti, hogy ha Putyin „mégis felsorakoztatná alakulatait egy Észtország, Lettország vagy Litvánia elleni akcióhoz, támadó erői már felvonulásuk alatt lelepleződnének, élen haladó páncélosait a határ átlépése után a levegőből megsemmisítenék. Méghozzá akár a balti államok légterét biztosító amerikai, olasz, cseh légierő gépei, vagy a feladatokba 2015 második felében négy hónapra bekapcsolódó magyar Gripenek, amelyek légiharc-képességeinek fejlesztését a kormány a közelmúltban hagyta jóvá.”
Hadd ne kommentáljam, inkább hadd kérdezzem meg: minek beszélünk hülyeségeket, ha már okos dologra nem futja?
És Tálas Péternek mi szüksége van arra, hogy komolytalanná tegye magát?
Egyáltalán, mi szükség van arra, hogy a vezető magyar napilap teret adjon ezeknek a Kávéházi Konrád típusú elmélkedéseknek?
Nincs elég baja ennek a szerencsétlen országnak?
Orosz kém, magyar Gripenek az oroszok ellen, közben meg Paks bővítése és közös gázvezeték építése…
Vagy a nép igényelné ezt az intenzív hülyítést?
De szánalmas ország lettünk!

:O)))