Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Örülnünk kellene, mert dől a pénz az országba, ehelyett jó magyar szokáshoz híven arról beszélünk, hogy mennyire nehéz nekünk – mondta Orbán Viktor a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség rendezvényén. Aztán elballagott Nagykátára, felavatni hazánk hatszázadik felturbózott libaúsztatóját, mert avatni azt nagyon szeret. Tulajdonképpen ez csak melléktevékenység volt, hiszen alapvetően a szomszédos Varázsdombot látogatta meg, mely a magyar nép csodaváró lelkületének szép példája, mely azt tanúsítja, hogy a hit csodákat tud művelni. A nép egyszerű gyermeke leteszi bánatos fenekét a  dombra, majd várja a csodát, melyben erősen hisz, s melynek bekövetkeztében - jó magyar szokás - szerint reménykedni nem szűnik meg soha. Üldögélés közben csak kívánni kell, és a föld mélyéből éppen a nagykátai polgármester dombján feltörő titokzatos energiák gond nélkül megoldanak mindenféle problémát, meggyógyítják a köszvényt, a csúzt, elhajtják a nemkívánatos terhességet, sőt, meghozzák a gyermekáldást is annak, akinek erre van szüksége. Ez főként akkor lesz valószínű, ha az asszonyka éjjel, a férje társaságát mellőzve látogatja meg a csodatevő helyet, és bár régen az asszonyok Karlsbadba meg Herkulesfürdőre jártak hasonló céllal, a terápia hasonló elveken alapulhatott. Mindenesetre egy csoda már bizonyítottan bekövetkezett, nevezetesen a domb tulajdonosa már jól él abból, hogy megengedte dombja csodadombként történő alkalmazását. Eleinte a Vezér csodatételre Matolcsy miniszter csodatevő tekintetét alkalmazta, mely egyetlen pillantással 320 fokban át tudja fogni a horizontot,  Sajnos, a kieső negyven fok több lyukat ütött a költségvetésen, és bár a Vezér vízen járva és levitálva próbálta befoltozni ezeket, még az ő emberfeletti képességeit is meghaladta a feladat. Közben pedig nyakunkon az ellenség, itt sunyiskodik az IMF és az Unió delegációja, akik kis hazánk sárbatiprására és rabbá tételére esküdtek össze a nemzetközi hadnemondjammilyen tőkével. Szándékaikat jól illusztrálja, hogy már az első napon több liter vízet megittak, előrevetítve a sötét jövőt, mikor bizonyos göndörorrú emberek fogják kétpofára szürcsölni a magyar föld kissé arzénos, kissé nitrátos de drága kincsét. Az utolsó utáni pillanatban vagyunk, mert a Vezérnek az utóbbi időben olyan benyomása támadt, mintha a világ fejlett országai birodalmát, ezt a tejjel-mézzel folyó Kánaánt letépték volna a térképről, ami nem is csoda, hiszen csupa Alzheimeres vezeti őket, akik nem képesek őt sem felismerni, ha találkoznak, csak mennek előre, mint libák a tarlón, rajta pedig keresztülnéznek az ostobák. Nem volt más megoldás, csodatevőt kellett váltani, a vezér egyesek szerint inkognitóban, Ronaldónak álcázva kereste fel a dombot, kicsengette a belépődíjat, majd némi tájékozódás után letelepedett a földre, és várt. Nem kellett sokáig várnia, hamarosan érezte azt az energiát, mely felséges ülepén át érkezett és olyasmi volt, mint amikor legutóbb a Felcsút öltözőjében elejtette a szappant, jólesően meleg és élvezetes. Megborzongott: ha ez ennyire hatékony, akkor akár az IMF delegáció ellen is kardot ránthat, hiszen ennyire feltöltött akkumulátorokkal szinte mindenre képes lesz. Közben az áradó energia akarata ellenére felemelte a kezét, és a mellette üldögélő Mari nénitől ellopta a nyugdíját, de ez fel sem tűnt neki, az öregasszony meg nem mert sikoltozni, mert félt, hogy a gyógyulásra várók azt fogják hinni, hogy neki nem a fenekét simogatja az energianyaláb… A vezér mg egy darabig elmélázott azon, hogy milyen szépen sikerült beszédében összehangolni a magyar függetlenség bársonyosan simogató gondolatát az IMF hitelekből történő beruházásokkal történő dicsekvéssel, elmosolyodott, mikor eszébe jutott a sok marha, akik elhiszik, hogy remek eredményeket értünk el. Pedig hát ez tulajdonképpen igaz is, mindössze azt kellene kicsit jobban körülírni, hogy kiket is takar ez az „értünk el” fogalom, de hát ugye az ellenségtől sem szégyen tanulni, és a nyakigláb is megmondta, hogy nem célszerű az igazság minden részletét kibontani. Hát erre majd azért vigyázni kell, gondolta feltápászkodás közben, és elégedetten nyugtázta, hogy ez jobban esett neki, mint vazallusai kérges nyelve. Aztán azon is elgondolkodott, hogy ha már itt ilyen állapotba került, akkor tulajdonképpen nincs is szüksége a szabadsága alatt töltőre tetetni magát, legfeljebb az a kis pszichoterápia, a maradék időben meg lehet nézni az olimpiát. Jéghokit meg majd 2014-ben… A többi betegek meg nézték átszellemült arcát és elégedetten nyugtázták, hogy arca olyan meleget sugárzott rájuk, mint a Nap, kánikula idején. Ő pedig ment, ment dakota lován a lenyugvó nap után, a prérin körülötte süvített a szél és hordta az áldott tápiószentmártoni homokot…


:O))))