Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Kicsi lett az Adria. A Földközi tengerhez meg ő kicsi. Maradt hát egyetlen szóbajöhető megoldás, miután a Csendes Óceán átmenetileg foglalt, - a Balaton. Mert navigare necesse est, mondotta volt a Nagy Pompeius, és ezt a kis diktátorocska is megérteni vélte, ezért hát már uralmának hajnalán tengeri nagyhatalommá nyilvánította magát. Az Adrián kezdte el gyakorolni a strómanok alkalmazását, első kanyarban még a család környékén keresve az alkalmas személyt - meg is találta. Ősi hajós család sarja a kiválasztott, emellett látott már fényképet a Santa Mariáról is, a Titanicról meg csak később készült el a film. Hogy mi volt az ára a terjeszkedésnek, azt talán ne is firtassuk, egy háborús helyzetben élő és Európába igyekvő országnak sokféle dologra lehet szüksége, a hála pedig nem politikai kategória - helyette inkább a különféle szerződések jöhetnek szóba. Például egy olcsó adás-vételi szerződés az előzetesen megjelölt személlyel, garantált engedélyekkel, miegymás. Vezérünk később már nem volt ennyire finnyás, mert rájött, hogy a kissé távolabbi családtag csak látszólag olcsó, így aztán mikor a tenger helyett a tengerit tűzte célul, már megelégedett megbízható ismerősökkel, azoknak nem kellett elnéznie gyermeteg butuskaságaikat, és azok tudták is a helyüket azonnal. Mészáros Lőrinc templomi padjának térdeplője például már homorúra kopott a rengeteg imától, melyet a padtulajdonos csicskaoligarcha mondott gazdája egészségéért, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének örökkön való fennmaradásáért, a szerencse forgandóságának elmellőzéséért - de vissza a tárgyra. Maradt tehát a Balaton, mint szóbajöhető vízfelület, meg a tó partja, melyért már a szocialista időkben is ádáz harcot folytattak különféle intézmények különféle vezetői, különféle indokok és érdekek alapján. Így aztán a rendszerváltás elég szép ingatlanvagyont juttatott ebek harmincadjára, üdülők, nyaralók, vitorláskikötők kerültek magántulajdonba, aztán az új tulajdonos vagy tudott valamit kezdeni a friss zsákmánnyal, vagy nem - utóbbi esetben csak nézegette a hámló vakolatot, a salétromot a szobák falán. Aztán elindult a pénz is az ingatlanok felé, és szépen lassan felértékelődött az ingatlanvagyon, viszont ezzel párhuzamosan kezdett lepusztulni a környezet. Szerencsésebb államok egy ilyen természeti kinccsel tudnak gazdálkodni, nálunk ez a szó ismeretlen, ezért hát különféle érdekcsoportok és szervezett rablóbandák fosztogatták és fosztogatják a mai napig a tavat és a tóban rejlő lehetőségeket, időnként elharapva egymás torkát, ha a másik útban van. Ezer konfliktus terheli a tavat, más az érdekük a nyaralótulajdonosoknak, más az önkormányzatoknak, időnként holland mintára be-betöltenek egy darabot a tóból, elszabotálják a parti sétányok kialakítását, van olyan település a tóparton, ahol a vizet - kis túlzással - csak helikopterrel lehet megközelíteni. Van aztán az örök vita - a motoros vizijárművek tulajdonosai állandó kísérleteket folytatnak kedvtelésük engedélyeztetése érdekében, a vitorlások tulajdonosai a pokolba kívánják őket és mindenki pokolba kívánja a zajos és büdös jet-ski huszárokat, akik időnként elő- előrontanak a nádasokból, frászt hozva mindenkire. Mondjuk a vitorlások tulajdonosai sem angyalok, mert az előírásokra fittyet hányva boldogan motorozgatnak a tavon, míg a motoros jachtok jó kapcsolatokkal rendelkező élelmes tulajdonosai haverjaikkal vizimentőkké minősíttetik magukat, fuldoklás esetén hívja a 06-1- xxxxxxx számot! Amikor a vízen vannak, akkor éppen őrjáratoznak. A következő nagy érdekérvényesítő képességű csoport a horgászoké, akik ádáz ellenségei a halászoknak. Ez utóbbiból kétféle is van, profi meg rapsic, aztán, hogy vannak e személyi átfedések, azt az se mondja meg, aki tudja – a tihanyi kút - ha jól emlékszem - kilenc méter mély és a harcsa nem válogat… Rapsicnak lenni a Balatonon  nem egy nagy kunszt, ma egy halászati szövetkezet vagy ahogy régen nevezték egy halászbokor teljes hálókészlete elfér a lajbizsebben, az ellenük küzdő legfeljebb csak a tettenérésben reménykedhet.
Kereslet mindig van, mert a vendég ponty-halászlét szeretne enni, meg sült keszeget és a finnyásabbja, ha meglátja, hogy a tó partján hekket sütnek, világgá megy bánatában. Szóval van gond elég, de a tó óriási lehetőség is egyben. Az utóbbi években épültek szép vitorláskikötők, de a balatoni vitorlás-turizmus messze lehetőségei alatt teljesít, a tó még rengeteg hajót elbírna, ha meglenne a megfelelő infrastruktúra. Azért is fontos lenne ez, mert a balatoni szezon rövid, júniustól-augusztus 20.-ig tart, a vitorlásszezon viszont egy-két hónappal is hosszabb lehet – nincs szebb az őszi Balatonnál. A parti sáv viszont túlterhelt, oda új kikötőket építeni a jelenlegi szabályozás szerint meglehetősen körülményes, gyakorlatilag szinte lehetetlen. Ugyancsak körülményes új hotelek, vendéglátóhelyek létrehozása, mert a Balaton-törvény roppant szigorú előírásokat tartalmaz a környezet védelmében. Attól tartok, ezek fellazítása – márpedig egyértelműen erről van szó, mikor a Fidesz módosítani kívánja a 2008-as Balaton-törvényt mely azért született meg teljes politikai egyetértéssel, egyhangú szavazással –, mert a környezetvédelem és a közvélemény azt tapasztalta, hogy az erőteljes beruházói nyomulás, és a minden önmérsékletet mellőző nyaralótulajdonosi igények miatt a Balaton környékén kaotikus állapotok alakultak ki. Hihetetlen erős lobbyk harcolnak egymással és a környezetvédőkkel, tíz éve nincs például parti sétány, mert nincs rendelet a kisajátítási eljárásról, amit a kétharmad uszkve öt perc alatt tudna meghozni, csakhát – rossz nyelvek szerint - a kisajátítandó területek gazdái Fidesz-közeliek. Na, de majd most! Ha meglesz az új törvény, akkor szabad lesz a pálya, az ingatlanárakat pedig már ma is csak a Nautilus szalonjának ablakából lehet nyomon követni, végre apránként el lehet kezdeni az ország felvásárlását. A javát még a választások előtt kellene kicsipegetni, mert ki tudja, mit hoz a jövő, a Vezér pedig csak tutira megy. Abban pedig teljesen biztos, hogy hozzáfoghatóan pofátlan politikus előre-hátra száz évre nem született és nem is fog születni ebben az országban, így a családi vagyonhoz - méginkább a strómanok nevén szereplő vagyonhoz - senki sem fog hozzányúlni. Kívánom, hogy tévedjen. Amiben élünk, az maga az argentin modell - csődbe vinni az államot, nyomorba a lakóit, majd a kevés gazdag felvásárol mindent. Az egyik gazdagot Orbán Viktornak hívják, lehet is majd látni a Balatonon, magánjachtja, a Nimitz osztályú HMS Anikó fedélzetén, ott köpködi a szotyolát a parancsnoki hídon, alul meg az ellenzék prominensei húzzák az evezőt… A Balatonból meg egy száz méter szélességű parti sávot elhódítunk, és kiosztjuk a hős fülkeforradalmárok között, hadd örüljön az apraja is… Fejlődik az ország! Vissza…
:O)))