Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] SCAPEGOTÓL KÖLCSÖNÖZVE... Navégre!

Szinkronba került Áder beszéde arckifejezésével, mely ábrázatot talán egyedül a Magyar Televízió  legendás bemondója, a nép által csak Savanyú Jóska néven emlegetett Varga József tudott
távolról megközelíteni.
A Köztársaság nélküli Köztársasági Elnök felöltötte legméltóságteljesebb képét és miután a gyerekekre már puszta arcjátékával is ráhozza a sikítófrászt, nekiállt a felnőtteket ijesztgetni.
Talán jobb lett volna, ha csak huhog, mint a kuvik éjfélkor a temetőben, de helyette olyat vizionált, hogy magyarember ijedtében összevizionálta a gatyaszárát.
Lekapta a szekrény tetejéről a vulkánfíbert és elkezdte beleszórni a diplomáját, élete során felhalmozott kétszáz euróját és eltökélte, hogy menedékjogot kér Szomáliában.
Biztonságunk megteremtése ránk vár, hazánk valamennyi polgárára – hangsúlyozta a honvédtisztek augusztus 20-ai, ünnepélyes avatásán elmondott beszédében a csornai Bronson, kiemelve: "világunk egyre kevésbé hasonlít régi, megszokott önmagára".
Sikerült ezzel azt a képet felfesteni, mint az alkoholista férjnek, aki véletlenül józanon tér haza és rádöbben, hogy a felesége cipóra vert képe, kék-zöld foltjai, kissé remegő feje és egész lepukkant lénye nincs teljesen összhangban tudatmódosult állapotában álmai asszonyáról alkotott képpel.
Hogy ezt az állapotot ő hozta össze szerelmetes barátjával, a Nemzeti Genommal, az kicsit sem zavarja, csak méltatlankodik azon, hogy semmi sem olyan, mint amit ő ifjúkorában megszokott.
Azt is mondta, hogy tíz évvel ezelőtt senki sem gondolta volna, hogy egy évtizeden belül visszatér a hidegháború veszélye Európába, hogy recsegni-ropogni kezd az euróövezet, hogy olyan népvándorlás indul, amelynek következményeként Magyarország határait is százezrével ostromolják a bevándorlók – mutatott rá Áder János.
Tekintsünk el attól, hogy ez a „százezrével” azért barokkos túlzás, meg attól is, hogy nem ostromol itt senki semmi, talán őket kivéve, akik a hülyeség ormait ostromolják, a menekültek mindössze áthaladni szeretnének az országon.
Ostromukra majd a következő fázisban számíthatunk, amikor megindulnak majd a muzulmán mazochisták, akik a kerítéshez vágják ólomgolyókkal turbózott korbácsaikat és boldogan merülnek meg a szenvedésben, melyet a Köztársági Elnök és rablóbandája biztosít nekik.
Akik elindultak, azok demokráciára és anyagi jólétre vágynak, de hajlandók lennének apró elvi engedményt tenni: vagy-vagy, de nálunk egyelőre a se-se van divatban, az ország élén egy felturbózott Süsü sárkánnyal, melynek három feje van, de egy agya sincs.
Az egyik fej lógó nyelvvel hülyeségeket beszél, a másik lógó bajusszal ijesztgeti a várandós anyákat, a harmadik meg lógó orral vizionál apokalipszist, melyből majd kirántjuk magunkat saját hajunknál fogva, mint Münchausen a mocsárból tette hajdan.
A mocsár stimmel.
A pokol kapui nyíltak meg előttünk, átvészeltük a tatárdúlást, a török hódoltságot és két világégést is."
Namármost a két világégésnél mi cipeltük a lángszórót.
Az egyiknél az ország területe ment rá a dologra, a másiknál az emberi tartásunk, és a törökök esetében is lehetett volna tán ügyesebben politizálni…   Valaki azért elmondhatná neki, ha nem akarunk Európa második Vatikánja lenni – már területileg – akkor azért a magyar jobboldal abbahagyhatná talán a történelmi kísérleteit.
Aztán még elmondta, hogy mi mindent, mindig a saját erőnkből értünk el, például a török megszállást is, felszabadítani Budát viszont uniós segítség kellett, aztán sokat dolgoztunk a „hozzuk ide az oroszokat” projekten is, kivonulásukat viszont nem a szőröspofájú kistörpe intézte el, hanem Amerika, és remélhetőleg a mai állapotokban is számíthatunk a Nyugat segítségére, mert ha nem, akkor annyi ennek az országnak.
Áder csalódott az Unióban, csalódott a NATO-ban, és önállóan akarja megvédeni az országot a fene tudja mitől, ehhez persze csak a pénz, paripa, fegyver hiányzik, a paripából ugyan van egy fontos alkatrész a kezükben, útban a hátsójuk felé.
Azt is mondta:  szakítani kell a közönnyel, az "úgysem rajtam múlik" mentalitással is.
Azért tisztelettel és igen halkan megkérdezném: Miért, rajtunk múlik itt akármi is?
Mára már a formákra sem adnak, az országot egy manifeszt elmebeteg kommandírozza, aki a vesztett első világháború emlékére diadalívet akar építtetni, tetején a birodalmi turullal, melyet a kurzus művésze úgy mintáz majd meg, hogy aki átmegy a diadalív alatt, azt a beépített mechanika segítségével leszarja, mint liba a tarlót, majd elmond neki egy-két Wass Albert idézetet…

Beszédet mondott Hende is, rá ne is pazaroljunk talán felületet, ő már régen kiérdemelte az eddig át nem adott kitüntetést, az Ország Szégyene Érdemrendet a Kardokkal és a Flekktífusszal.
Ő azt a helytállást méltatta, mellyel a negyven fokban építették honvédeink a semmire sem jó kerítést, és ha még a földhözvert Gripenekről is szólt volna, szem nem marad szárazon.
Ha minden igaz, ma tűzijáték is lesz, meg tánc, tea aprósütemény.

Érezzétek jól magatokat!
.
:O)))