Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image]Várni lehetett, hogy kicsi lesz neki a hazai pálya, hiszen lappangó megalomániájára már régebben felfigyelhettünk.
Ez hajtotta annak idején is, mikor a felcsúti libalegelőn zöldre festett atlétatrikójában a Fradi centerét alakította, meg akkor is, mikor a Hősök terén odaállt az üres koporsó mellé, és elmondta emlékezetes beszédét, melynek hatására az oroszok úgy berezeltek, hogy nem is merték abbahagyni a kivonulást, pedig Magyarország lett volna a cári korona legszebben csillogó gyémántja.
Tudták, hogy velünk megütnék a főnyereményt, esetleg őket ütné meg a guta, de aztán megnézték a kis szőrös Rumcájszot a televízióban és megijedtek, még a végén megkapnák velünk együtt és akkor el lehetne dobni Oroszország Anyácskát.
Így aztán lemondtak rólunk, és azóta egyhangúan tengetik a nagyhatalmi lét szürke hétköznapjait és irigykedve lesik Brüsszel pávatáncosát.

Mi meg boldogok vagyunk, hogy az Úr abban a szerencsében részeltetett bennünket, hogy egy ilyen, nemzetközi méretekben is kimagasló szupersztár kizárólagos tulajdonosai lehetünk.
Persze azzal az apró hibával, hogy miután a világ is igényt tart az ő végtelen bölcsességére, így egyre kevesebb ideje jut ránk, de nem panaszkodhatunk, nem hagyott gazdátlanul bennünket, helytartói gondoskodnak rólunk, hogy a fal adja a másikat.
Ő pedig intézi a világpolitikát, védi az országot a migránsoktól, akik- mint tudjuk - kétfélék: az egyik egy szerencsétlen nincstelen, akit a prérin kell aszalni, mígcsak el nem megy a kedve a migrálástól, a másik az, akinek pénze mint a pelyva, és megvásárolja attól a cégtől a betelepülést, mely megfelelő kezekben van ahhoz, hogy a magánkincstárba is jusson belőle.
Természetesen ennek során a Nemzet Hőseinek, Rogánnak, Lázárnak, Matolcsynak is módja van megnedvesítenie a csőrét, ahogy a neves olasz szakember, Don Massimo Fanucci fogalmazott...

Hamar kinőtte ezt az országot, meg aztán itt már nincs dolga, hiszen Magyarország problémamentes ország, van itt folyó és földje jó, meg vannak pártos honfiak is, de velük nemigen kell számolni, elvannak egymásközt torzsalkodva, arra kell csak odafigyelni, hogy amikor lankad a gyűlölködés, oda kell vetni közéjük egy kis koncot, azon majd megint elmarakodnak darabideig.
Aki világpolitikát csinál, annak elsősorban ellenséget kell választani, mégpedig körültekintően, hiszen az élet harc.
Elsőszámú ellenség Brüsszel, az ellene való harc eszköze a migráns, aki errefelé olyan, mint Columbo felesége, senki nm látja, de remekül lehet rá hivatkozni.
A harchoz szövetségesek is kellenek, erre a visegrádi országok a legalkalmasabbak, melyek közül Lengyelország arról nevezetes, hogy még soha nem volt egységes, állandó belharcaival elérte, hogy a függetlensége úgy bukkant fel időnként, mint a liba feneke, mikor tulajdonosa a meder alján keresi az élelmet.
A lengyel nacionalisták a kétségtelen hasonlóság dacára talán még a mi nacionalistáinknál is ostobábbak, lehet, innen a lelki rokonság.
A csehekkel két dolog köt össze bennünket, egyyik a benga Holubár, akit Toldi kupánvágott, a másik meg a Monarchia, melyben mi akadályoztuk meg, hogy a csehek is olyan jogokkal rendelkezzenek, mint mi, ez elégséges alap a szövetségesi jóviszonyhoz.
A szlovákok imádnak minket államuk fennállásának első percétől, őket ingerli legjobban a magyar nacionalizmus, meg ott van magyar nemzetiség, ettől még külön viszketnek szlovák szövetségeseink, néha teszünk róla, hogy ellenszenvük ne lankadjon, lásd Bős-Nagymaros. meg Malina Hedvig.
Ma ez a csapat harcol Brüsszel ellen, de ha minden igaz, a győzelem után a csehek nekiesnek a szlovákoknak, mi meg a lengyeleknek - hogy mernek helyi hatalomként viselkedni, mikor az egész világ tudja, hogy a magyar szupremácia a térség meghatározó ideológiai axiómája, nem igaz?

De addig még sok víz lefolyik a Dunán, meg a Visztulán, nem is szólva az Oderáról, mely határfolyóként választ el bennünket Európától.
A világpolitikai jelentőségű politikusnak itthon dolga nincs, legfeljebb a felcsúti új sportcsarnok és a királyi vár átépítése jelent még feladatot, de az elvek tiszták: a királyi székhely Budapest lesz, míg Felcsút a magyar Balmoral és a Nemzet Sportjának Fővárosa lészen, ahol lesz a Kancsó Aréna mellett a futballon kívül futópálya, kézilabda, kosárlabda, és új nadrág a Vezérnek, hogy a zsebhoki is magasabb szintre emelkedhessen...
Aki pedig azt gondolja, hogy a stadionokra, sportcsarnokokra fordított és fordítandó pénzekből fel lehetett volna építeni az ország összes iskolájának tornatermét, tanuszodáját, az demagóg.
Kishitűség, kisszerűség - ez jellemzi azokat, akik itt az Unióból való kilépést vizionálják, akik a menekültkérdést elbagatellizálják és nem bíznak Őfőméltóságában.


Fuj, le velünk!

:O)))