Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image]

Mi vagyunk a nyugdíjas magyar farkasok.
Fázunk és éhezünk, részünk minden nyomor, de szabadok vagyunk!
Szabad fáznunk, szabad éheznünk, szabad nyáron megfőni, télen megfagyni saját lakásainkban - még szerencse, hogy szabad elutaznunk télen is nyaralni Dubaiba, szabad nyaranta iszogatnunk jachtunk fedélzetén a 2016-os évjáratú Conti Romanee-t a francia Riviérán,  csak az a baj, hogy nincs hozzá pénzünk - de kit érdekel?
Hiszen ha lenne, akkor elutazhatnánk, semmi sem tiltja, addig is tervezgethetjük a szép jövőt.
Hidd el, ez az ország a létező világok legjobbika, ez a korszak a magyar nyuggerek aranykora, és aggódnunk sem kell, hiszen mi bőven beleférünk egyrészt az átlagos áram és gázfogyasztásba, másrészt a gatyánkba is.
A kettő között szoros korreláció áll fenn, hiszen mire kifizetjük a közüzemi díjaknak nevezett sarcot, addigra nem marad pénzünk ennivalóra, különös tekintettel az inflációra - vége van a nyugger divatos, de egészségtelen  püffedtségének.

Erről tudnunk kell, hogy oka a tőlünk ezer kilométerre zajló fegyveres konfliktus, mely korábbi nagy szerelmünk, az ukrán állam és korábbi megbízható és megfizethető energiaellátónk között zajlik.
Ha ők nem verekednének, a nyugger élete virágba borulna, és a nyugdíjas kosarat degeszre lehetne tömni csirke farháttal és szavlejárt pudingokkal, de így...
Még így is szerencsénk van, hiszen Nagyurunk megvéd minket, ami csak azért nem eléggé hatékony tevékenység, mert ellenségeink általa vélt listáját nem ő vezeti.
Végtére is nem hülye, hanem minden vármegye ura, aki rajta tartja kezét a zsebünkön, és gondoskodik főispánjairól, vazallusairól és egyéb jószágairól, nem felejtve rendszeresen szembeköpni a magyar társadalmat: látod pupák, én még ezt is meg merem tenni!
Valamit azért érezhetett, mert a választások előtt telecsinált divatos gatyáját erősen körüllengte a büdösség.
Sajátláb és férje farokfelcsapva menekültek Spanyolországba, a NER lovagjai szorgalmasabban ásták a menekülő-alagutakat, mint Faria abbé és Jean Valjean If várából, Nagyurunk pedig aggódva szemlélte a hatvanpusztai Ratschanze építését, készen lesz-é időre?


Persze mi hálás nép vagyunk, így aztán a rezsiért cserébe mi is megvédtük őt, tanúbizonyságot téve felülmúlhatatlan szellemi képességeinkről és témát adva számtalan jövőbeli akadémiai disszertációnak, melyek a mostanában definiált Budapest-szindrómáról adnak új ismereteket a világnak.
A mai viszonyok kicsit bonyolítják a nyugdíjas helyzetét, hiszen minden nap új árakkal találkozik, aztán törheti a fejét, hogy akkor most az Alzheimer érte utol, vagy csak az infláció.Ha kiderül, hogy az a szerencsés helyzet áll fenn, hogy csak az infláció az ok, akkor örvendezhet, mert megbetegedni manapság meglehetősen kockázatos, tekintettel a gyógyszer-helyzetre.
Nevezetesen arra, hogy egyes gyógyszereket hiánycikknek nyilvánítottak, de sebaj, az inzulint a cukorbeteg helyettesítheti égetett szeszekkel - whisky, bundapálinka, stb... - csak az a gond, hogy ez esetben az ártámogatás elmarad. 
Ma már a víz is hiánycikk, gondoskodó államunk - miután magáévá tette a közüzemi szolgáltatókat, mint Tőkés püspök az Úr odaadó hívét a Szent Íróasztalon anno - elfelejtett gondoskodni a hálózatok karbantartásáról, rendszeres felújításáról, pedig a Szocialista Párt sorsából pontosan tudhatta, hogy az ilyen mulasztás hova vezet.  


Jön a boldogság keletről is, csővezetéken, milyen kár, hogy velünk nem rokonszenvező országokon keresztül.
Egy kiélezett helyzetben úgy kapcsol le bennünket mindkét ellenséges fél az energia-ellátásról, ahogy akar.Ha a Nyugatnak választania kell, hogy a norvég gázból kinek adjon, amennyiben  van akár csak egy luftballonnyi feleslege is, akkor Nagyurunk utolsó lesz a sorban, ami teljességgel érthető.
Ami nem érthető viszont, az a magukat baloldalinak tartó újságírók és egyéb energetikai szakértők ötlet-dömpingje, mely szerint nekünk a gázt Líbiából, Katarból, Algériából  és egyéb szívünknek kedves országokból kellene vásárolni.Ez mind rohadt jó ötlet, csak éppen a megvalósításához kellene még tíz év, a soron következő télig meg még tíz hónap sincs.
Ha jót akar a nyugger akkor  addig igyon fagyállót, az osztrák sógorok már kísérleteztek vele, legalább az ötletet fel lehetne melegíteni, ha már a lakást nincs is mivel.
Ami most folyik, azt tudományosan talán eszetlen idióták kapkodásának lehet nevezni, akik úgy akarnak kimászni a gödörből, hogy mélyebbre ássák - majdcsak kijutunk a Föld túloldalán.
Megbízhatatlan szövetségesnek lenni nem túl jó üzlet, szövetségesünket  támadni akkor, mikor egyébként is ezer a bajuk súlyos bűn, és tévedés azt hinni, hogy ellenfelük megbecsülését ezzel ki tudjuk vívni.
Az árulókat mindenki használja, de senki sem szereti.


Lassan azért erodálódik Miháj kiráj birodalma, de ez ne ringasson senkit hiú ábrándokba - jobb soha nem jön.
A megoldás pedig jobboldali lesz, és adjunk hálát az Úrnak, ha nem Dúró Dóra áll majd a szülőcsatornák kijáratánál, mert könnyen lehet, hogy addig verik a nemi identitásukon hezitáló, hajdan fiúnak született anyákat, míg meg nem szülik gyermekeiket.
A nyugger élete a közeljövőben egyre nehezebb lesz, megtakarításait megeszi a macskája meg az infláció, és a macska is elég girhes lesz, attól tartok.


Sokszor elspekulálok a történelem fintorain, mint a Brian élete összeesküvői, akik azt firtatták, hogy mit is kapott Jeruzsálem Rómától - ugyan, mi mit is kaptunk a rendszerváltozástól?
Boldog lennék, ha egy kifosztott és végletesen megosztott ország nincstelen és frusztrált, elbunkósodott társadalmán túl más pozitívumot is fel lehetne sorolni, már amennyiben nem vagyunk büszkék hárommillió koldusunkra.
Igaz, a töretlen fejlődésre büszkék lehetünk, lesz abból a hárommillióból még hatmillió is.


Aki még nem tette, rohanjon Orbán kezét csókolgatni, aztán nézze szép érzelmektől fűtve a tűzijáték gyönyörű virágait, és hallgassa boldogan a puffogtatást, mely a Véreskezű Szent Ünnepe után sem áll le.
A frázispuffogtatáshoz is nagyon értenek szeretett uraink.
Mindegy, semmi sem tart örökké, ezeket s elmossa majd a történelem, mint lócitromot a jégeső a kocsiútról.


:O)))