Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Bajban vagy, nem igaz?
A bőség zavarával küzdesz, nem is tudod hirtelen, hogy a szociálpolitikára, az egészségügyre vagy az oktatásra tippelj, hiszen egyik nagyszerűbb, mint a másik.
Kisegítelek: a magyar politika aktuális sikerágazata a külpolitika, de ez nem is csoda, hiszen olyan személyiség testesíti meg, kinek képességei meglepően jók.
Még az unokám is megdicsérte: ez a köcsögfejű tényleg jól játszik - mondta - láttam róla videót! - pedig ő igazán követelménytámasztó foci dolgában.
Namármost egy ilyen tehetséges ember, mégha csak kispályán játszik is, mindenképpen alkalmas arra, hogy az ország nemzetközi kapcsolatait irányítsa, ez nem is vitás.

Valódi klasszis, ő az új Andrássy Gyula, egy új Kun Béla, esetleg Kemény Gábor - ez még nem dőlt el pontosan, de majd a történelem eldönti, merre visz az útja...
Ő a Vezér külpolitikai és külgazdasági jobbkeze, gyakorlatilag szimbiózisban él vele, nem tud a Nemzet Lángelméje olyan marhaságot kitalálni, melyet ez a gyárilag táskahordozásra konstruált figura ki ne szolgálna, de hát ne is szóljuk meg érte - nem ingyér teszi.
Mindenesetre Azerbajdzsántól Brüsszelig, sőt, még azon is túl áhítattal ejtik a nevét.
Repül fáradhatatlanul, mint a költöző libák, azzal a kis differenciával, hogy míg a büszke madarak nagyokat pottyantanak azok fejére, kik felett repülnek, itt megfordul a helyzet, - ő repül és mégis az ő fejére pottyantanak.
Mindenki tudja, hogy a  magyar külpolitikát Felcsúton formálják, ott ötlik ki az olyan nagy húzásokat, melyek következtében például az oroszok itt építhetnek atomerőművet, míg mi egy stadiont építhetünk Oroszországban a foci-VB-re...
Ő a magyar mutyiminiszter, aki baltát cserél olajkútra, köpönyeget cserél parancsszóra, ha kell dirndlit gimnasztyorkára és vissza - ahogy a kedves vevő kívánja.

Az csak a baj, hogy ezek e nyugatiak nem értik az idők szavát, de sebaj, majd mi világosságot gyújtunk az elméjükben.
Nyugat felé már régen nyitott az ország, sőt, ha pontosabban szeretnénk fogalmazni, akkor azt kellene mondani, hogy a Nyugat a mi vastüdőnk, a lélegeztetőgépünk, mely életben tart minket, hiszen ha csak az autóipari beruházások nem lennének, már régen csikket szedne Viktor a Hauptbahnhofon, Berlinben, esetleg lomizna Stuttgartban, de így még valahogy eltengődünk.
A nyugati nyitás régi esemény, még abban az időben történt, mikor a kromplileves kromplileves volt, a mai utódok inkább abban jeleskednek, hogy az ajtót megpróbálják becsukni, de a dolog jellegéből adódólag sok sikerük nincs.
Annyit sikerült elérni, hogy kitettek rá egy táblát, mely az egyirányú forgalmat jelzi, de ennek előtte még kisurrant rajta vagy félmillió magyar, kendőbe kötött hamubasült pogácsával, melynek következtében itthon fellendült a javasasszonyok és a sámánok üzletmenete.

Nemigen tudunk ugyanis eladni semmit sem, senkinek, mert ugyan annyi pénzt tömtek már belénk, hogy ha abból korszerű termelőkapacitásokat hoztunk volna létre, akkor már régen felvirágozhattunk volna, de a csavaros magyar észjárás ezt megakadályozta.
Így aztán a pénzt egy részéből viacolorba borítottuk az országot, kivéve a libaúsztatókat, mert ott wellness-komplexumokat építettünk, valamint minden város főterére szobortattunk a kurzus-szobrászokkal kis anyag és alacsony művészi igényű utcabútorokat, melyeket szobor megnevezéssel adtunk el a népnek.
Ebből adódólag a magyar  városok főterein ott áll a hét törpéből valamelyik bronzba csinálva, úgymint Tudor, Vidor, Grosics, Puskás, Czibor, a szotyolát köpködő királylány meg Kövérlaci a lovát ugratja...
A pénz nagyja a Brüsszel-Budapest-Kajmán-szigetek útvonalon mozog, ezért jár hátizsákkal a Gigász és külügy és külgazdasági minisztere is külföldre.

Igenám, de a nyugati lehetőségek részben beszűkültek, részben valamelyest ellenőrzöttek, így aztán a Lángész kitalálta a Keleti Nyitást, melynek keretében Orbanisztán felvette a kapcsolatot a keleti demokráciákkal, úgymint Azerbajdzsánnal, Türkmenisztánnal, meg a többi Baksisisztánnal, majd a nagyok felé fordulva Oroszországot és Kínát vette célba.
Sajnos, kiderült, hogy az oroszok mégsem annyira ostobák, mint amennyire azt feltételeztük róluk, így aztán most fizetgetünk majd nekik a Mariana -árok mélyén repülő néhai Malév miatt, és számtalan egyéb előnyös üzletet kötöttünk velük atomreaktor-ügyben is, míg a kínaiakkal - legfőképpen a Szijjártó-család vasúti elkötelezettségei kapcsán - vasutat építettünk volna, de egyelőre még csak a vasúti hajtány tervrajzait kaptuk kézhez.
Persze a Felcsút-Keszthely Magisztrál beruházásába még bekapcsolódhatnak, ez nagy üzlet lehet még, hiszen a Déli Pályaudvar kiváltására semmi sem alkalmasabb, mint a Felcsúti Főpályaudvar...
Valljuk be bánatosan, momentán sok dicsekednivalónk még nincs, de a reményhal, ugye, ha meg mégsem, akkor a szaromrája, az is hal, ugye - velünk nem lehet kikukoricázni.

Így került sor most a Déli Nyitásra, melynek során a dübörgő afrikai gazdaságokkal - Etiópiával, Angolával, és a dél-amerikai demokráciákkal vesszük fel a kapcsolatot, úgymint Ecuadorral, Peruval - és végre célegyenesbe fordulhat Torgyán álma, a chilei cseresznye importja is.
Kicsit ugyan csodálkoztam, hogy Venezuela kimaradt a sorból, hiszen azzal ismét tudnánk néhány dicsérő szót begyűjteni az amerikaiaktól, de ne legyünk telhetetlenek, nem sikerülhet minden külpolitikai megmozdulásunk olyan parádésra, mint a Putyin-vizit.
Jelzem Kenya szép és gazdag ország, csak a népe szegény, de azért ideális hely a külkapcsolatok fejlesztésére,  itt hamar kapcsolatot lehet teremteni a Boko Haram harcosaival, akiktől lehet venni szép fekete lányokat is, olcsóér adják őket...
Az lehet csak az üzlet gátja, hogy a minap katonai erőt akartunk küldeni az Iszlám Állam ellen, oszt ezek a Jumurdzsákok tartják a rokonságot, még a végén lecsapnák tehetséges külügyérünk fejét, amit észre se nagyon vennénk, persze, hiszen eddig is a fejetlenség volt a jellemző a magyar külpolitikára.
A dél nyitás keretében első lépésként azért érdemes lenne szabadlábra helyezni az Állatkertben fogságban tartott pingvineket - a nemes gesztus bizonyára előrevinné az akció sikerét.

Északra nem kell nyitnunk, hiszen a Ferenc József Föld gyarmatosítása óta az egész Északi Sark hozzánk tartozik, csak még erőt kell gyűjtenünk, hogy Hende hadvezér vezényletével kiverjük onnan a bitorlókat.
Hogy hogyan sikerült nekünk ennyi idiótát egy időben egy csokorba szednünk, az még sok disszertáció témáját fogja képezni az elkövetkezendő korokban, habár az államigazgatás mindig is vonzotta a szellemileg kihívásokkal küzdőket, most meg egyenesen olyan, mint a mágnes.
De ne elégedetlenkedjünk, hiszen az inga még nem lengett ki szélső pozíciójáig, márpedig annak ez lenne a természete.
Megúszhatjuk vajon?

:O)))