Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] A Himnusszal kezdődött. Természetesen az új országnak új himnuszra van szüksége, de ha már a régin nem is lehet változtatni, akkor legalább az előadás legyen más. Így aztán a helyszín átköltözött a Hősök teréről a Lánchídra, ahol is az a csoda történt meg, hogy megjelent nekik Orbán Viktor szelleme, csettintett egyet, erre a budai kerületek úri népének összes gyereke hirtelen remek hallást, ütemérzéket és csengő-bongó hangszínt kapott. Lenyűgöző volt, a bevezető tételt Schmitt Pál játszotta tárogatón, míg a többi zenész Orbánnak oboázott… Annyit mindenesetre elértek, hogy a Lánchíd méltán lesz a magyar tanulóifjúság kultikus helyszíne, a szakrális térben már összegyűltek ott a diákok, és ha így folytatódik, akkor láthatnak még a Lánchíd fogatlan oroszlánjai diákot arrafelé hamarosan. Habár Orbán – mint a tárgyalási megállapodásból kiderült – a következő Nagy Diáketetést március elejére ütemezte. Akkor majd megint hasbaakasztja őket valamivel, így aztán március 15. nyugodt lesz, a Milla kiereszti kicsit a gőzt, a diákok elcsendesednek, mint Karácsonykor, utána meg hamarosan megint vizsgaidőszak, legurulnak a felvételik, beletörődnek szépen a megváltoztathatatlanba – vagy kisnyúl. Mindenesetre a Himnusz új feldolgozása zeneileg igénytelenebb, megjelenésében szegényesebb, anyagilag meg teljesen felesleges volt, és ha már hozzányúltak, lehetett volna az első sor magyarját kicserélni Vezérre, valahogy így: Isten, áldd meg a Vezért! Pokolban hőséhéggel! Persze ez hiú ábránd, ez a pasi elnyűhetetlen, az ünnepek alatt meg még valószínűleg feltették töltőre is, annyi nekünk… A mai nap még ugyan a pihenésé lett volna, de a kormány még az év vége előtt ügyeskedett egyet, a közmunkások bérét szabályozgatta egyéb értelmes ötlet híján. A közmunka eddig sikerágazat volt, a kormánynak ugyanis ezzel sikerült emberek százezreinek létfeltételeit ellehetetleníteni. Azzal a kis trükkel, hogy a létszámot és a munkaidő-alapot elválasztották egymástól, remek kimutatásokat lehetett készíteni arról, hogy ahol eddig egy ember dolgozott bruttó nyolcvanért, ott most kettő dolgozik a feléért, így legalább mindkettő éhendöglik, a gondok pedig így folyamatosan csökkennek. A közmunka a foglalkoztatottak számára is sikerágazat volt, mert eddig még sikerült túlélni, igaz, már Bodri sincs biztonságban - a gazda már latolgatta, hogy sültnek lesz jobb vagy levesnek, valószínűleg utóbbi lesz a nyerő ötlet, mert szegény Bodri is sovány, mint a gazda. Az csak a gond, hogy az istennek se akar idegen nyelven tanulni, pedig azért egyszerűbb lenne lelkileg, ha nem azt ugatná, hogy vau-vau, hanem azt, hogy gá-gá! Így leszünk mi az új európai kistigris – végtére is a koreaiak is megeszik a kutyát, igaz, Bodri ott még a farhát kategóriában sem indulhatna… Rettenetes ez a mocskos, szennyes közöny, ahogy a szegénységet kezeli a kormány, pedig lassan már nem is kell Szabolcsba kirándulni, hogy mellbevágja az embert, mikor találkozik vele. Nekem két ilyen élményem is volt mostanában, az egyik a mindkét lábát elvesztett és egy nyitott kerékpártárolóban elvackolt hajléktalan, akit a műtét után senki nem tudott vagy akart alkalmazni, és aki évtizedeken keresztül egy Tüzép-telepen volt rakodómunkás. Huszonkétezer forintból vegetál, és ugyan, miből lenne alkoholista, mikor a két műlábán még gyűjtögetni sem tud hatékonyan? A másik ilyen élményem, karácsony napján, a patikában volt, ahol a patikusnő régi ismerősének mondta, hogy aztán szedje ám Juliska és meg ne fázzon jobban! Juliska meg mondta, hogy majd megpróbálja, csak az a baj, hogy a szobájában 17 fok van, a konyhában meg - ha főz - akkor tizenkilenc, de hát nem főz gyakran. Ha ezt a sok léhűtőt a Parlamentben addig 17 fokban üléseztetnék, ameddig az egész életét tisztességesen végigdolgozó nyugdíjasnak ilyen körülmények között kell élni, akkor azért feltehetőleg rohamosan javulnának empátiás képességeik… Állítólag jönnek a közmunkások is Pestre, beszélgetni a kormánnyal, ezt szakszervezeti vezetőjük ígérte. Jó lesz Viktornak tartani tőlük, mert ezeknek az embereknek gyerekeik ugyan vannak, de vesztenivalójuk már nemigen, emellett a problémáik verbális feldolgozásának gátjai vannak, és aki nem tudja precízen elmagyarázni, hogy mi is a baja, az szívesen üt, hogy így fejezze ki elégedetlenségét… Az új év első jó híre, hogy kiderült – mégiscsak létezik jobboldali humor, ha csak szikrányi is A vicc így hangzik – mi Bajnai keresztneve? A válsz: Ludmilla… Állítólag holnap kezdődnek a tárgyalások az orbánizmus elleni öszefogásról.   Nem lehetne sokat gatyázni, az idő rohan. Remélem, nekünk, magyaroknak dolgozik.
:O)))