Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] A téma mostanában mindenfelé Orbán nemzetközi szereplése, mely meglehetősen gyászos volt, de már  megint magához ragadta a kezdeményezést, és a szavazás eredményének meghamisításáról beszél.
Meg arról, hogy a magyar kormány, - mely egyébként személyesen őt jelenti, mint ahogy a "magyar emberek" kifejezés is, nem fogadja el a szavazás eredményét.
Sag schon, nem fogadja el, és akkor mi van?
Ha egyszer megindul Magyarországgal szemben a rettegett eljárás, amelynek eredménye akár a pénzcsap elzárása is lehet, akkor oly mindegy, hogy mit fogad el Orbán és mit nem.
Már megint minden hülye szembe jön vele az autópályán...
Azt hiszem, elsikkad emellett, hogy tovább akarja csavargatni a szegények nyakán az általa rátekert kötelet.

Mikor nem a migránsokon siránkozik a társadalom, akkor első helyen az egészségügy áll, melyet legutóbbi bejelentése szerint Orbán meg akar reformálni, nevezetesen el akarja választani az állami és a magán-egészségügyet, mely utóbbi tulajdonképpen nincs is, hiszen az emlékezetes népszavazáson éppen ő és pártja kampányolt azzal. hogy nem adják magánkézbe a magyar egészségügyet.
Ennek utána ma már mindenki rákényszerül, hogy magán-szolgáltatót vegyen igénybe, ha tud róla, ha nem, hiszen gyakorlatilag mnden modern képalkotó eljárás magánkézben van, csak éppen kényelmesebb állami segítséggel elfedni ezt a tényt, mint bevallani, hogy a leletekért nem a zsebünkből, hanem adóinkon keresztül magáncégeket finanszírozunk.
Ez a modell terjed más, gazdaságosan üzemeltethető területeken is, a dialízis-centrumok zöme sem állami működtetésű, és a laborok is erre a sorsra jutnak.
Az orvoshiány elképesztő, a várólistákkal is arrafelé terelik a beteget, hogy magán-szolgáltatást vegyen igénybe, mert egy rák-gyanú esetén senki nem szereti megvárni a távoli időpontot, míg sorra kerül.
Az orvosok is maszekolnak - az állami intézményben elvégeztetik a számukra szükséges drága vizsgálatokat, aztán a magánrendelésen közlik a diagnózist és beszedik az árát - és ez így megy évtizedek óta.
Most majd lesz hivatalos magán-egészségügy is, és végre talán a társadalombiztosításnak nevezett állam finanszírozni fogja a magán-kórházakat is, szektorsemlegesen, éppen annyit ad nekik kezelésenként, mint az állami intézményeknek.
Természetesen oda szegényember be nem fog jutni, hiszen a költségtérítéses rendszert megfizetni soha nem lesz képes.


Oda fogunk jutni, ahol a fogorvoslás tart, ahol a betegnek fizetni kell, ebből kifolyólag a legtöbb magyarnak mára már több a füle, mint a foga.
A finanszírozás megoldása nem minden, hiszen ma egy orvos negyvenkét helyről szedi össze a jövedelmét, az altatóorvosok úgy cirkulálnak az intézmények között, mint földigiliszta a kacsában, ha beledugja a csőrét a fenekébe.
Ki fog az állami egészségügyben maradni, nevetséges fizetésekért?
Ki fog a betegágyak mellett állni, ha a legalizált magánszféra elszívja a szakembereket?
Az is baj, hogy a viszonyok zűrzavarosak, például a kezeléseknek nincs egzakt ára, ami meg van, az sokszor hasraütés-szerű.
Egy röntgen a kutyádnak az állatorvosnál tizenhétezer forint, a fogászati panoráma-röntgen tb-re hatezer - majd a fogorvosod elküld, hogy harcold ki magadnak, oszt jónapot!
A műtétek még húzósabbak, egy-egy nagy név százezreket kér el a pácienstől, a szülés sem olcsó - persze megy az magától is, a vakbelet meg a szovjet hajóorvos is tükörből műtötte, legyél találékony.
Ez nem is annyira vicces, mert volt már olyan beteg, aki elkezdte magát vagdalni, mert a várólista eleje kilátástalan távolságban volt.

Orbán kórházat épít, mert az jó üzlet, a felújítás meg nem.
Az István Kórház területén építi a délpesti centrumkórházat, és az akasztófák hegyén a délbudait, merthogy ez olyan logikus.
Igaz, ott áll délpesten a Jahn Ferenc kórház, rengeteg üres területtel, kész infrastrukturával, meg budán ott a János Kórház, de kit érdekel, Orbán úgy van ezekkel, mint mikor a purdé beleesett a pöcegödörbe: jobb újat csinálni, mint a  meglévőt megfürdetni.
Természetesen a régi kórházakat bezárni nem lehet, mert az országgyűlési képviselőt egy ilyen intézkedés után elhajtaná a nép, de természetesen működtetni se lehet, hiszen kevés az orvos és a szakdolgozó, hogy a kiszolgáló személyzetről ne is essen szó...
Vesztesek megint a szegények lesznek, akiket a lepukkant állami intézményekben kezelnek majd kontraszelektált orvosok, akik ugyanúgy fogják nyújtogatni a tenyerüket, mint eddig, hiszen a bérrendezés szinte biztos, hogy elmarad.
Közhely a hálapénzt kárhoztatni az ellátás helyzete miatt.
Ha az állampolgároktól ellopott, meg a felesleges és ostoba beruházásokra költött pénzt az egészségügy dolgozóinak anyagi megbecsülésére költötték volna. akkor a paraszolvencia kérdése fel sem merülne, vagy ha igen, lenne erkölcsi alap a büntetésre.


Korrekt árak, korrekt finanszírozás, korrekt bérek - ez vezethetne korrekt ellátáshoz, ha bármelyik is hiányzik, akkor megette a fene az egészet.
Persze ehhez még korrekt beteg is kellene, mert ma még úgy rendelik az MRI-t a betegek, mintha valamennyien orvosprofesszorok lennének.
Ennek oka az is többek között, hogy nincs pontosan szabályozva, hogy mi jár a betegnek az állami ellátás keretében, és mi nem.
Meg az sem, hogy milyen diagnózishoz milyen kezelés tartozik, így aztán a kísérleti fehéregér bátran jelentkezhet sorstársnak a magyar beteg mellé, az orvosa meg bátran és következmények nélkül barkácsolhat rajta...
A betegutak szabályozása is nevetséges.
Régen egyszerű volt a dolog - az indokolt legmagasabb szintű ellátás járt minden betegnek a területi elv szerint, aztán lehet, hogy bürokratikus eljárás után, de hozzájutott a szükséges kezeléshez - de nem az adott intézmény pénzügyi helyzete volt a gond, ha mégsem.
És hát ugye, az ősi magyar baj - felépítünk valamit, aztán nem jut pénz az állagmegóvásra, és a legszebb intézmény is lepusztul tíz év alatt.


Kíváncsi vagyok, mit takar majd a nagyívű reformterv, de sok reményt nem fűzök hozzá.
Ismerem ugyanis azt, aki reformál, pedig még reformátusnak is gyenge...


:O)))