Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Döbbenetes benzinár-adatok: a magyar autósok fizetnek Moszkvának is
Ezzel a címmel jelent meg Ádám Viktor (nomen est omen) tollából egy cikk a Napi Gazdaság című – ez után a cikk után – nemtudommiben. Kár ezért a valaha egészen jó gazdasági lapért, de még talán az újságíróért is, aki óriási karrierlehetőséget hajított el meggondolatlanul, mikor a Blikk helyett ehhez a laphoz szerződött. Csak abban reménykedhetünk, hogy cikke sikere láttán sutba hajítja gazdasági újságírói terveit és eleget tesz a Magyar Hírlap, a Magyar Nemzet vagy a Blikk napokon belül várható felkérései közül valamelyiknek, hogy ennekutána majd brilliánsan tárgyszerű és a gazdasági folyamatok teljes átlátását jól visszatükröző hideg, de pengeéles logikájával átsegítse olvasóit a gazdasági élet Szküllái és Kharübdiszei között. Hiába, a média, mint negyedik hatalmi ág korunkban felértékelődött, a slapaj pedig egyszerhasználatossá redukálódott, aki vagy megírja, amit várnak tőle, vagy nem ír semmit, harmadik út nincs. Esetleg még beállhat a bloggerek rongyosgatyájú csapatába, persze többnyire jövedelem nélkül, ott aztán vígan és elkötelezettség nélkül kiélheti szabadságvágyát – szabadság, szerelem, e kettő kell nekem - mígcsak a hatalom be nem bizonyítja neki, hogy illúzió a szerelem, szíve tündérszép illúziója, míg a szabadság a felismert szükségszerűség, ugye. Ma Magyarországon pedig szükségszerű a drusza seggét nyalni, kiszolgálni a legbornírtabb ötleteket is, merthogy azt egyszerűen nem hiszem el, hogy a cikk ötlete egy magát gazdasági szakújságírónak tartó egyed fejéből pattant volna ki, mint Zeusz fejéből Pallasz Athéné, egyik hóna alatt egy naranccsal, másik hóna alatt egy közgazdász diplomával, harcra készen… Itt jegyezném meg, hogy a hatalom és a korlátlan médiafölény láthatólag ellustította a viktoriánus kommunikáció irányítóit, megszűnt minden kreativitásuk. Ócska panelekkel építkezve gondolják előadni az ősi francia szituációt, mikoron is a hazatérő férj pikírt megjegyzéseket tesz feleségének a neje hasáról lerángatott pasival kapcsolatban, majd mikor a válaszokban kételkedni látszik, a feleség nagyra nyitva szép szemeit megkérdezi: Hát akkor most nekem hiszel Drágám, vagy a szemednek? De vissza a cikkre, melyet olvasva kétségkívül ráfagy a mosoly mindenki szájára, aki életében már eladott akárcsak egy dupla sajtos hamburgert is a Mekiben, mert az árképzés új mélységeibe vezeti be olvasóját. Kiderül belőle ugyanis, hogy a külföldről importált terméket az előállító országban is adó terheli, amit Putyin nem átall beszedni az exportőrtől, így aztán mi kénytelenek vagyunk az adóval növelt árat megfizetni érte. Ez lesz a beszerzési ár, melyre majd azonnal kiveti a sápot a magyar költségvetés is, de mi nem ezt helytelenítjük, hanem azt, hogy már megint a muszka szívja hős népünk vérét, mint már annyiszor az évszázadok során! Igaz, az azeri baltaimport se megy más séma alapján, de az azeriek rokonaink – baltanyélről – így azt nem hánytorgatjuk fel, mígellenben az elnyomatás ellen kemény magyar virtussal fellépünk, különösen most, hogy kiderült: Putyin mégsem akarja magyar államkötvényekbe forgatni az orosz jegybank aranytartalékát. A baj nem az, hogy a szerző igen sajátosan értelmezi a kőolajbeszerzés árképzését és kvázi szemére hányja az oroszoknak brutális adórendszerüket, azt sugalmazva, hogy ha Iván nulla százalékos adókulccsal terhelné a kőolajat, akkor nálunk beköszöntene az aranykor, ami majdhogynem igaz is, csak az a baj, hogy Iván nem hülye, hanem olajexportőr. Persze a cikk remekül szolgálja célját, hiszen ki a franc foglalkozik az árképzéssel, mikor beáll tankolni a havi fizetésével és a kocsija tankját tán félig tudja megtölteni belőle, - a vevőt leginkább csak a fogyasztói ár érdekli. Mely egyes fideszes források szerint (még az utolsó átkos első feléből) természetesen lehetne alacsonyabb, hiszen az árképzés a kormány kezében van, csak nem kellene szándékosan akkora adókkal terhelve az üzemanyagot kilopni a magyar emberek zsebéből a jövedelmüket! De persze most más a helyzet, mert most nem a kormány a felelős azért, hogy egyre emelkednek, és a forint gyengülésével, meg az infláció erősödésével emelkedni is fognak az üzemanyagárak, mert megszületett az üzemanyagokra vonatkozó unortodox árképzés teóriája: az üzemanyag áráért Putyin felel. Természetesen végsősoron és alapvetően Gyurcsány, hiszen Putyin az ő haverja, együtt kutyálkodtak, mikor még a puli és nem a pitbull volt a magyar kormány hivatalos ebe. Ezt lehet mantrázni, ezt lehet megetetni Mariska bácsival, merthogy az oroszellenességre - veleszületett kisebbségi érzése és öngyilkos kötözködési hajlama okán - magyarember mindig vevő. A Vezér egyébként is russzofób, a rossz hírekért pedig valakinek el kell vinni a balhét, hát most törlesztünk az előszobáztatásért, meg – valljuk be - az se tetszett, mikor Putyin elküldte gyufáért a Hibátlant… Így aztán több légy van ütve egyetlen csapással, ami csak azért kínos, mert ezek a legyek még igen drágák lesznek az ártárgyalások során. Ha Orbánt nem dobja felszínre a rendszerváltás pöcegödre, valószínűleg már nem él, már régen megtalálta volna az alcsúti kocsmában vagy a bálban egy kés. Ha most megtalálja egy nagypolitikai bicska, abba lehet, mi is belehalunk… De szeretem én ezt a Viktort! Azt hiszem, a következő gyermekem az ő nevét fogja viselni…
:O))))