Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

Van azért még remény.

[Image]Még nem dobta szét mindenki a lábait a hatalomnak, van még bíró, ki komolyan veszi a hivatását és nem retten meg a hatalom miniszterelnöki dörgedelmeitől.Ma szabadlábra helyezték Bakonyi Zoltánt, a MAL vezérigazgatóját.Nem mondom, megsétáltatták bilincsben egy kicsit, hadd tudja meg minden magyar vállalkozó, hogy mi vár arra, akire haragszik a hatalom.Mecsoda blamázs, mekkora égés ez Orbánnak, az ember azt várná, hogy majd megtorpan egy percre, de hiú remény ez - ennek az embernek olyan vastag bőr van a képén, hogy a rinocérosz már vagyonokat ajánlott a receptért…Persze érdekes lenne felszólítani az Orbán Viktor nevű tehetséges, új rendőrségi szóvivőt, hogy akkor most magyarázza el szépen, hogy mire is alapozta becsületsértő kijelentéseit, de ez itt azért Orbanisztán.Szerintem Magyarországon még egy magas pozícióban levő állami vezetőnek sem lenne szabad büntetlenül bűncselekmény elkövetésével vádolni valakit, aztán hivatali hatalmával visszaélve arra késztetni a Rendőrség megfelelési törekvésektől igencsak áthatott tagjait, hogy olyan embert vezetgessenek pórázon, aki ellen a gyanúsítás egy délelőtt - hossznyit sem áll meg.
Ez az ember jogi egyetemet végzett, hajdani tanárai közül ma többen magas beosztásokat töltenek be, de bizton állítom, a képükről sül a bőr, hogy ezt az embert átengedték hajdan…
Persze nincs semmi ok a vidulásra, hogy lám, a jogállam csak képes megvédeni magát, - már ott ugrálnak az APEH szakemberei és keresik a kákán a csomót.
Ha nem megy így, hát majd megy úgy…
Közben épül-szépül a dolomitgát, Illés illegalitásba vonult, mint hajdan Ságvári Endre, és élvezi sikereit, melyeket a leállított somogyi útépítéssel és a gátszakadás kapcsán adott szakszerű és megfontolt nyilatkozataival vívott ki.
Illés Zoltán a magyar környezetvédelem emblematikus figurája, akinek soha egyetlen épeszű gondolata nem volt még, és ő a hivatalos környezetvédők között a legokosabb – a többi mind csak rosszabb nála…
Folyik a károk összesítése, a Biztosítók sajnálkoznak, mivel iszaplavinával kapcsolatban nem állnak kockázatban, a bankok közöl ma egyedül az Erste kínált fel egy nagyon korrekt megoldást, a többi lapít és fenyegeti a károsultakat.
Nagyeszű Józsit kérdezgetik, hogy mi a véleménye a termelés újraindításáról, mire is emberünk, akinek számára komoly kihívás lenne a szavazólap, ha nem lenne rajta a narancsocska - felderül.
Mondja az atyafi, aki természetesen szintén szakértő, hogy hát talán még lehetett volna várni az újraindítással néhány hetet - miközben a gyár dolgozói térden állva imádkoznak, hogy nehogy odakozmáljon a fazék és örökre befejeződjön a termelés…
És itt van ez a rohadt gát, még mindig megszakértetlenül és minden nap új elméleteket hord körülötte a szél, lassan már nem lehet arrafelé menni füldugó és fekete szemüveg nélkül.
A legújabb az átázás, - mondjuk, ha egy héttel ezelőtt egy marék sár volt, akkor még ma sem lehet, csontszáraz, - ugyan, vett valaki talajmintákat?
Időnként előugrik valamelyik kormánytisztviselő, mint a kockásfülű nyúl és rákiabál a lakosságra hogy HÚÚÚÚÚH!!! – és akkor rettegnünk és borzonganunk kellene, hogy mindjárt dől a gát, és akkor mi lesz, merthogy rengeteg a vörösiszap a tározóban.
Hogy azt a rengeteget lassan már csákánnyal sem lehetne fejteni, az ugyan kit zavarna?
A Vezér közben eredményt hirdet, mond egy rakás marhaságot az ő forradalmáról és közben a keze rutinszerűen a zsebünkbe téved.
Most éppen az áruházláncokon, az energetikai és a távközlési szektoron keresztül sikerül jól mélyre meríteni a mancsát, de kell is a lóvé, merthogy az év eleji árfolyam-biznisz vélhetőleg ugyan jót tett bizonyos magánzsebeknek, de az állami költségvetésen meglehetős rést ütött, mint a Titanicon a jéghegy…
A pofátlanság csúcsa persze az, hogy Orbán államosítani akarja a magánnyugdíj-pénztárakat, elszedve lazán hárommillió pénztártagtól 2700 milliárdot meghaladó megtakarítást.
Ez olyan porfátlanság, hogy erre már az ember megemelinti a sipkáját, - ilyen talán nincs is!
Depersze van, és az érintettek csak néznek maguk elé dermedten és bambán, mint a randevúra készülődő szépasszony, amikor a hetedik ujja megalkotása után kiderül, hogy elfogyott a körömlakkja…Ne tévedjünk, ezeket majd szépen kifizetjük mindahányan, azok főleg, akiktől elveszik a megtakarításait, hát ne fojtsa senki magába a bánatát, nehogy beleposhadjon…Én csak azért imádkozom, hogy egy darabig abban a térségben jelentős eső ne legyen, mert szerintem nincs meg a katasztrófa – terv arra az esetre, ha egy kiadósabb eső elmosná az Orbán-gátat, és azért azt ne vonjuk kétségbe, hogy a gát szülőatyja maga a nagy Kőfejtő volt.Szomorú lenne éppen a felvirágzás előtt öt perccel pórázon látni őt, könnyem megállíthatatlanul potyogna...:O)))