Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image]Na, akkor most ki lett fizetve végre a Nagy Triász harmadik tagja is, a Magyar Állam kivásárolta a MOL eddig orosz tulajdonban lévő részvényeit, Hernádi Zsolt megnyugodva dőlhet hátra kényelmes székében.Hogyan került az oroszokhoz a társaság 21%-át képviselő részvénypakett, csak a Jóisten a tudója, meg talán még Putyin, mindenesetre az OMV szedte össze a részvényeket a kissé elbambuló, Magyarországon bejegyzett és magyarnak vélelmezett vállalatóriás orra előtt.Lett is sírás-rívás meg fogaknak csikorgatása, még Gyurcsány is szükségét látta, hogy keresztbetegyen a sógor törekvéseinek, de ez még csak a kezdet volt – a MOL vezéreinek akkor akadt fenn a szeme igazán és vált kissé üvegessé, mikor az OMV eladta a számára már rövidtávon értéktelen részvénycsomagot egy orosz olajipari óriásnak, a Szurgutnyeftegaz-nak.Az meg megjelent, mint tulajdonos és megpróbálta tulajdonosi jogait érvényre juttatni, nevezetesen súlyának megfelelő arányú képviseletet követelt a társaság vezető testületeiben, amitől aztán Hernádi Zsolt és szövetségesei – Csányi például – sikítófrászt kaptak.Az orosz cég ugyanis rettenetesen tőkeerős, gazdasági téren úgyszólván megállíthatatlan, kizárólag politikai eszközökkel – konkrétan állam i beavatkozással lehet csak megakadályozni az akcióit.Mindenesetre a szokásos eljárás következett, Hernádiék felöltötték a pitykés lajbit meg a bőgatyát és fehér gyolcsingüket összevissza sírták nemzetiszínű könnyekkel – veszélyben a magyar.Persze emellé még gusztustalankodtak is egy sort, például nem vezették be az oroszokat a részvénykönyvbe, ezáltal nem szavazhattak a társaság közgyűlésein, meg mióta megjelentek, azóta a MOL nemigen fizet említésre méltó osztalékot.De a lelkük mélyén tudták, hogy az oroszok csak röhögnek rajtuk – nekik van idejük és az osztalék hiányát majd csak kibírják valahogy - legfeljebb vékonyabban kenik zsíroskenyerükre a kaviárt, és libamájból sem esznek egy kilót, csak kilencvenkilenc dekát naponta…Viszont ez az állapot nem tartható fenn időtlen ideig – Iván elballag egy nemzetközi bíróságra, akkor a MOL és részvényesei nemhogy libamájat nem esznek egy darabig, de az osztalékfizetésekre se lesz gond darabideig.Hogy egy eldurvult vita meg milyen következményekkel járhatna, arról jobb nem beszélni, mert mint ahogy azt a MOL vezetői sokszor és erőteljes hangon felhánytorgatták, a Szurgutnyeftegáz mögött álló tulajdonosi kör homályos, és ezek a homályos körök meglehetősen intézkedőképesek tudnak lenni.Merthogy ugye a MOL tulajdonosi köre sem maga a nyílt átláthatóság, és itt is igen gyors intézkedések születtek.Mindenesetre most – mint magyar állampolgárnak – van végre MOL - papírom, igaz egyelőre a kormány zsebében, praktikusan Viktor zsebében, de végre magyar zsebben.Hogy konkrétan mennyibe kerül ez nekem, azt egyelőre nem lehet tudni, de alsó hangon is legalább ötszáz milliárd jó rénusi magyar forintba – a bolondnak is megéri.Ugyan az illetékesek azt nyilatkozták, hogy pontosan annyit fizettünk érte, mint amennyiért Iván azt vette, de ezt ugye csak a nagyonhülyék hiszik el, mivelhogy akárhogy is keresem, ebben aztán nemigen találom az oroszok üzletét, márpedig lehet, hogy literes poharakból isszák a vodkát és kaviárba tunkolják a zsíros mancsukkal a libacombot, de hülyének nem hülyék és a győzelemben is valamivel nagyobb a gyakorlatuk, mint nekünk.Szóval jó lenne tudni, hogy mennyi is az annyi, hogy tisztán lássuk, mi is a nagy Győzelem ára… Hogy erre a tranzakcióra miért volt éppen most szükség, azt Viktor nem kötötte a zemberek orrára, mi közük benne végül is?Hogy hadd populizzak kicsit, amikor az utcákon majd a tolószékes rendőr cirkál, a zsarátnokot mankóval veri a tűzoltó, amikor a nép lassan orvos helyett javasasszonyokhoz tud csak járni, akkor nekünk MOL- részvény kell államilag, de nagyon.Természetesen friss javainkat küzdelemben szereztük és a csatában győztünk, mint már annyiszor.Szavamra, érdemes volt beülni Orbán forradalmi fülkéjébe, ő már előre látta, hogy szükségünk lesz rá előbb-utóbb, mert össze fogjuk sz*rni magunkat hamarosan.De nem oda Buda, a MOL magyar volt és magyar lesz, amely törekvés egy nyílt részvénytársaságnál egyrészt illuzórikus, másrészt meg baromság is, de mi szeretjük a baromságokat nagyon, minél nagyobb baromságot öntenek le nemzetiszínű mázzal, annál jobban kajáljuk!De – mint Palya Bea szokta volt énekelni – hoppá!Van itt még egy kis gond.Az oroszok.Most, hogy megvádoltunk orosz állami hivatalnokokat a Kereskedelmi Kirendeltség eladása körüli korrupcióval, átkereszteltük a Moszkva teret, nem okvetlen biztos, hogy ezt a nagy állami sürgölődést egy homályos tulajdonosi körrel rendelkező, magyar bejegyzésű gazdasági társaság körül jónéven veszik, de persze ha sutyiban kaptak állami kötelezettségvállalást erre-arra – gázvezeték-nyomvonalra, atomerőmű-építésre, akkor még jól is kijöhetünk ebből az ügyből.Ha meg nem, akkor a hamarosan esedékes gázszállítási tárgyalásokon szophatunk, mint a torkosborz.Viszont a nép majd tapsol a győztesnek, mert magyarember gyárilag russzofób - hozzá még nem ért el Vespasianus nagy mondása, miszerint pecunia non olet - a pénznek nincs szaga.Ezt majd akkor tervezik megtanulni, mikor majd Orbán a vécéket is megadóztatja.Hát akkor ünnepeljünk honfitársaim, éjjen Vik-tor, éjjen Vik-tor – ütemes vastaps!Valaki ezen is nagyot szakít, - vajon ki lehet az?
:O)))