Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

Orbán Tatabányán kedveskedett a választóknak.


"Nyugdíjemelés biztos, hogy lesz, mert amit vállaltunk, hogy a vásárlóérték nem csökkenthet, azt betartjuk és az inflációval mindenképpen meg kell emelni"
[Image]Ezek az emelések azért még kérdéses ügyek, - ugye, azt már tudjuk, hogy  az országot a két fülénél, Mezőkövesdnél és Miskolcnál fogva kell felemelni, mint a fazekat, a nyugdíjakat meg sehogy sem, hiszen a nyugdíjnak nincs füle, csak vásárlóértéke.Az Ember, Aki Sohasem Hazudott egy idősecske – feltehetőleg Fidesz szavazó - hölgy kérdésére adta ezt elő, már csak hogy megtörje az őt alapvetően jellemző monoton igazmondási kényszert, és kapásból úgy hasba akasztotta szegényt, hogy azóta is tágra nyílt szemmel mereng a csirkefarhát - hegyek felett a hentesnél, - most meg merjen kockáztatni negyed kilót vagy inkább takarékoskodjon…Van eznkívül még egy lehetőség: a Vezér olyan hülye a gazdasághoz, hogy nem tudja, hogy mi a különbség nyugdíjemelés és a nyugdíjak vásárlóerejének szintentartása között.
Elmondom, oszt ha valaki találkozik vele, adja át neki.A vásárlóerő szintentartása azt jelenti, hogy a derék nyugger a nyugdíjából mindhalálig mindig tíz kiflit és két liter tejet tud venni, miután kifizette a lakás rezsijét és a gyógyszerköltségeit, ez pedig bőven elég a kondícióban tartásához, hisz az elhízás egészségtelen.A nyugdíjemelés meg azt jelenti, hogy amilyen mértékben növekednek az ország anyagi lehetőségei olyan mértékben növekedhet a nyugdíjas reáljövedelme is, tehát a két liter tej helyett vehet két litert és fél decit, a tíz kifli helyett meg tízet, meg egy tizenegyediknek leharaphatja a csücskét, mint tette ezt a Tescoban Selmeczi Gabika nyugdíjszelvény nélkül - ha ma tenné, már bizonyára áristomban ülne...
Szóval nem mindegy, de ez itt a Vezér szónoklatából nemigen derült most sem ki, - elfelejtette kibontani az igazság minden részletét.
A jelenlegi szabályozás szerint ugyanis a nyugdíjas osztozik az ország sorsában; ha az országnak jól megy, akkor jól megy a nyugdíjasnak is, ha nem megy túl jól az országnak, akkor stagnál a nyugdíjak reálértéke (hogy hány kiflire elég, ugye…), azaz a nyugdíjak csak az inflációt követik.
És akkor még mielőtt elájulnánk a nyugdíjasok nagy levelezőtársának ötletétől, itt van még az infláció számításának módja is, ugyanis az országos adatokban benne lelhető a gőzmozdony és a gumióvszer, a wellness-bérlet és a BMW ára is, míg a nyugdíjasok fogyasztói kosarában a csirkefarhát, a gáz, a villany, a gyógyszer, a közös költség vagy a járókeret lényegesen nagyobb súllyal esik latba.
Amúgy sem könnyű nyugdíjasnak lenni - még aki akarna, az sem nagyon tud munkát és kiegészítő keresetet találni magának.
Ritka szerencsés közülük az, aki komolyabb szervi baj nélkül tudja élni életét, de ha nincs kis tartalék pénzecskéje, akkor sok jóra amúgy sem számíthat.
A német nyugdíjassal ellentétben, aki leginkább a Baleári-szigeteken pihenget, neki a Járda-szigetek jutnak…
Szóval, maradjunk abban, hogy ezek szerint az újdonat Orbán-rezsim szokás szerint a legkisebb érdekérvényesítő képességű társadalmi rétegeken kezdi a megszorításokat, az adótörvényeken keresztül a legszegényebbektől, a nyugdíjrendszeren keresztül pedig a legelesettebbektől gyűjti be a pénzt, hogy aztán a tehetősebbek zsebébe csurgassa vissza, hiszen ők a Fidesz természetes szavazóbázisa.
A nyugdíjasok egy része pedig bedől az ilyen primitív szómágiának – ennek is köszönhető, hogy jelentős részük cserbenhagyta a szocialistákat, akik pedig a legnehezebb körülmények között is mindent megtettek értük.
Közkedvelt megközelítése a dolognak, hogy a szocialisták kormányzása okozta a bajt, ezért hát, hogy cserbenhagyták őket a nyugdíjasok.
Ez persze igen kedvező közelítés a Fidesz számára, amelyik amúgy is lelkesen iparkodik kriminalizálni a szocialistákat – sajnos igen nagy sikerrel, - ma már a közbeszédben a szocialista politikus a tolvaj szinonimájává vált.
Pedig ezidáig az egyetlen Zuschlag ötvenmilliós ügyén kívül – melyből negyven megtérült – még jogerős ítélet nem született, csak vádak, nyomozások, letartóztatások sokszor nevetséges indokokkal, emberek elzárva tartása valós indokok nélkül – maga Berija is megnyalná mind a tíz ujját a mai magyar közállapotok láttán.
A nyugdíjas pedig hisz a manipulatív médiának, különösen akkor, amikor a szocialista politikusok lapítanak, és állandó defenzívában vannak, - szinte egyikük sem mer kiállni meghurcolt párttársaik mellett és követelni a mindenkit megillető tisztességes eljárást.
Ez azt az érzetet kelti, hogy na lám! - mindegyiknek vaj van a fején, azért kussolnak.
A nyugdíjas meg a Fideszre szavaz, merthogy ők azok, akik nagy pofával vádaskodnak, hát akkor biztosan nekik nem lehet a szemükre vetni semmit.
És hát a nyugdíjasok jelentős része az ilyen nyilatkozatok hallatán megnyugszik és rohan az urnákhoz, hogy a Fideszre leadott szavazatával mihamarább szert tehessen a sajátjára.
Azért legyünk optimisták -  a magyar nyugdíjas találékony, majd takarékoskodik.
Ruhatárát változatosan variálva túléli a nehéz éveket, a meglévő mellény, bugyi/gatya és az ing sokáig kitart, ha egyszerre mindig csak az egyik van rajta és nem akarja a kengurut utánozni, - nem ugrál üres erszénnyel.
Csak lesi a postást, várja a nyugdíjat és örül, hogy még mindíg nem keresztelte át Orbán a járandóságát Nemzeti Kegydíjnak...


:O))))