Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

Több nőt a magyar politikai életbe, természetesen...

Ünnepeltük a nőket.
Aki meg nem ma ünnepelte őket, az majd ünnepli Gyümölcsoltó Boldogasszony napján, merthogy a szemforgatáshoz piszkosul értünk.
[Image]Aztán van egy réteg, aki még csak nem is ünnepli őket, hanem úgy van vele, hogy a Nőnapot komcsi ünnepnek nyilvánítja, a Gyümölcsoltó Boldogasszonyról meg az a véleménye, hogy ha már úgyis boldog, akkor ne zavarjuk meg ebben, majd vasárnap a plébános úr szól róla néhány kedves szót.A hétköznapokban meg természetesnek vesszük, hogy a nők húzzák az igát, nevelik gyerekeinket, ápolnak bennünket, ha megtámad minket a nátha nevű halálos kór, etetnek bennünket, és ha valami baleset folytán tudatmódosult állapotba kerülünk, akkor gyenge hátukon hazavisznek minket.A munkahelyeken meg még ma is kevesebb bérért végeznek sokszor jobb munkát, mint azonos beosztásban dolgozó férfi munkatársaik.Ezen persze aztán mindahányan szörnyülködünk, meg úgy ingatjuk a fejünket, mintha komolyan is vennénk a problémát, holott dehogy.
Eleve elrendeltetett tényként kezeljük a nők társadalmi munkamegosztásban betöltött – hogy úgy mondjam – szerényebb helyzetét, már ami a erkölcsi-anyagi megbecsülésüket illeti, és azt is, hogy ezt a rájuk rakott terhek mennyiségével kompenzáljuk.Egyébként meg a magyar társadalom végtelenül konzervatív, hogy hadd használjam ezt a szót a begyepesedett és maradi szinonimájaként,.
Bár már egyes tagjainak eljutott az agyáig, hogy a nő szerepére vonatkozó Hitler által favorizált Kinder, Kirche, Küche szentháromság nem eurokonform, ezért hirdetni nem hirdetjük, legfeljebb csak élünk szellemének megfelelően.Ami a leginkább zavaró számomra, az a magyar nők politikában betöltött szerepe.Ami éppenhogy csak van, holott az emberi társadalom alapvetően matriarchális társadalom volt, és csak a kőbalta felfedezése vezetett a nők irányító szerepének átvételéhez.
Ha megnézzük a természetet, a hímeknek ott is kényelmes és meglehetősen egyszerű feladata van, a hétköznapi dolgokat meg a nőstények tartják mancsban az oroszlánoknál is.
Az elefántokat is egy – egy nagyon bölcs matriarcha vezeti itatóról itatóra, merthogy ő emlékszik a helyükre, míg az elefántbika csak arra emlékszik, hogy melyik nőstény ismeri az utat, merthogy az után kell ballagnia.A libáknál ugyan a gúnár megy elől nagy gágogások és félelemgerjesztő szárnylengetések közepette, de az csak műbalhé, mert ha tényleg baj van, akkor a sok lúd győzi le a disznót, mint ezt a népi bölcsesség is megállapította.
A nő és a politikus Magyarországon szinte egymást kizáró fogalmak.
A baloldal még csak-csak, itt azért találhatunk szép politikai karriert befutott nőket, és mintha rendben lenne a derékhad és talán még az utánpótlás is, de azt azért lehet érzékelni, hogy az utóbbi években szép csendesen mi is megfeledkeztünk a nők szerepének növeléséről – nagy kár.
Mert ebben kétségtelenül előnyben voltunk politikai ellenlábasainkkal szemben, és az sem baj, ha kicsit mesterséges ízű lett a női kvóták erőltetése, - annak idején Amerikában is pozitív diszkriminációt alkalmaztak a feketék tekintetében, oszt hova jutottak, - színes elnöke van Amerikának - ezt még a Ku.-Klux –Klán se tudja letagadni
Ez majdnem olyan, mintha azt mondanánk, hogy cigány miniszterelnöke van Magyarországnak, de ne menjünk ilyen messzire – mintha női miniszterelnökünk lenne.
Szóval fel kellene elevenítenie a Szocialista Pártnak a nők politikai szerepvállalásáról szóló roppant helyes határozatait – nem lenne szabad tovább üldögélni a mára kissé megtépett babérokon.
Ami a jobboldalt illeti, az maga a közröhej,
Ott aztán nő a valódi politikaformálók közé még véletlenül se kerülhet, ha meg valamelyiket mégis szerephez juttatják, akkor arra féltékenyen vigyáznak, hogy nehogy okosabbnak tűnjön a férfi politikusoknál.
Ilyen peremfeltétellel válogatni a szóba jöhető jelöltek között persze roppant nehéz, hiszen az átlag jobboldali politikusnál minden második szembejövő okosabb – igaz, ezek baloldaliak.
Így aztán a kiválogatott nők gyöngyszemei nemüknek, hogy csak kapásból említsem meg a Szőke Ciklont, vagy a Médiacsászárnőt, esetleg a Jobbik kissé retardált domináját, a komcsik korbácsát - de ők csak a tortán a hab.
A jobboldalon kívánatos női politizálás tömegben nyilvánul meg, vekkerrel a nyakban, fütyülővel a szájban, vagy női Rambónak öltözve, a cigánysoron marconázva, hogy egy kedves régi ismerősöm, kifejezésével éljek…És itten van az eb elhantolva – a jobboldalon a néhányezer magát is megalázó vagy nevetséges helyzetbe hozó nő elveszi normális, okos társai kedvét a politizálástól, pedig hát…
Ha valakire, hát a magyar jobboldalra igencsak ráférne a sok adrenalin-túltengéses macsó ellensúlyaként kompromisszumkész, empatikus nőket hozni a vezetésbe, hiszen a mai problémák zöme is abból adódik, hogy a vezérük egy avitt modell, a büdöstalpú, izompólós, agresszív macsó figuráját hozza.Persze vannak nők, akiknek ez tetszik, akik élvezik, ha megerőszakolják őket és akiknek tetszik ha rendszeresen elveri őket a Férfi – ők rázzák a tüntetéseken a kolompot - de azért én azt hiszem, hogy a világ ma már másfele halad.[Image]Ami viszont teljesen kiakasztott, az a Jobbik ötlete, akik a Gellérthegyre égigérő Magyarok Nagyasszonyát akarnak odaszoborni a Nemzeti Sörnyitó helyére.Valaki elmondhatná nekik, hogy mielőtt a Magyarok Nagyasszonyának emelnénk monumentális szocreál giccset, előtte a magyarok kis asszonyainak kellene szobrot emelnünk, - még csak nagy se kellene, hogy legyen, csak éppen akkora, hogy érezhessék belőle a hálánkat azért, amit értünk, férfiakért, gyermekeinkért és az országért tesznek.Női politikusokat akarok.
Nem pártmucuskákat, hanem önállóan gondolkodó, okos, bátor és szerethető, becsülhető empatikus nőket.
Illúzió lenne?


:O)))

A bejegyzés itt is olvasható: http://kapcsolat.hu/blog