Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

Azt mondják az okosok, hogy az igazságszolgáltatás helytelen fogalmi meghatározás, merthogy a bíróságok legfeljebb jogszolgáltatásra képesek, az igazságtétel nehéz munkáját pedig ráhagyják az Úrra.
Neki van ideje az örökkévalóságban elbíbelődni vele, meg aztán ő mindent lát, neki könnyű.
A bíróságoknak nem ennyire, merthogy bírónak is emberek mennek, konkrétan jogi egyetemet végzett emberek, és miután emberek, így nem tévedhetetlenek, nem rendelkeznek sem a mindentudás, sem a mindent látás képességével.
A tetejében – ember voltukból kifolyólag – gyarlók is, ha a karrierjükről esik szó, akkor sokan közülük elgyengülnek, hiszen nekik is vannak gyermekeik, van karrierálmuk, ők is szeretnének jobb autót, nagyobb társadalmi tekintélyt, kicsit színvonalasabb életet.
Ha ennek ára csipetnyi konformizmus, hát megfizetik, különösen akkor, ha a fizetség még a neveltetésükkel sincs ellentétben, ha az otthonról hozott elvek többé-kevésbé összhangban vannak kimondott vagy kimondatlan hatalmi elvárásokkal, sok esetben – sajnos – bizonyos elég népes társadalmi csoportok elvárásaival, saját előítéleteikkel.
A bírói pálya egyébként is meglehetősen kontraszelektált, eluralták a nők és a kevesebb jövedelemmel is beérők, ami persze megint csak óriási veszélyeket hordoz magában.
Arról most ne beszéljünk, hogy a pálya elnőiesedése mennyire kárára van például a házassági bontóperekben érintett férfiaknak, de az is vicces, mikor egy huszonéves bírónő ítél bonyolult gazdasági ügyekben, a gazdasági élet szokásos menetének ismerete nélkül.
Hogy az eljárások elhúzódása mennyire negatívan hat az ítélkezésre, azt el sem lehet mondani, hiszen minden nappal halványodik a tanúk emlékezete, elkezdik az igazság helyett azt mondani, amit ők látni, hallani, tudni szerettek volna, mérlegelgetnek, okoskodnak – aztán lótúró lesz a tanúvallomásukból, nem az objektív valóság bemutatása.
Hogy ez mennyire így van, arra legszebb példa a ma hozott másodfokú ítélet, melyet a 2009-ben Sajóbábonyban Jobbik-szimpatizánsokra támadó romák ügyében hozott a Debreceni Ítélőtábla.
Az ítélet a vádlottak mindegyikének büntetését súlyosította, a magyar demokrácia nagyobb dicsőségére.
2009 novemberében csaknem polgárháborús helyzet alakult ki a Borsod megyei Sajóbábonyban, miután a Magyar Gárda és a Jobbik lakossági fórumnak nevezett cigányriogatást tartott a településen.
A helyi romák – joggal - fenyegetve érezték magukat, ennek dacára nem voltak elég alázatosak, hanem meg akarták védeni családjaikat, a neonácik meg fegyelmezgetni szerették volna őket, ezért elszabadultak az indulatok.
Az akkori események nagy figyelmet kapott epizódja volt, hogy a város egyik pontján „őrséget álló” romák botokkal, kapákkal és egyéb kéziszerszámokkal felszerelkezve megtámadtak egy „arra járó” kocsit, amit összetörtek, utasait pedig megtámadták.
A Rendőrség meg szundikált.
Az „arra járó kocsiban” gárdisták ültek, akik úgy gondolták, hogy akkor most mindent lehet, lehet például „járőrözgetni” meg lehet erőt fitogtatni, meg provokálni az egyébként rettegő, de a családjaik védelmére a végsőkig elszánt cigányokat, akik túlpörgetett idegállapotukban botokkal és vascsövekkel némi
karosszéria-átalakítási munkát végeztek a gárdisták harci szekerén, azok meg összecsinálták a kocsiban a lábuk szárát, habár személyesen bajuk nemigen esett.
De eshetett volna, nem is csodálkoztam volna egy percig sem.
Ha mélyebben belegondolok egy olyan helyzetbe, amikor senkiházi neonácik csuklyában üvöltöznek a karámom előtt, hogy megdöglötök tevék, bent meg retteg a gyerek meg az asszony, hát bizony nem tartom elképzelhetetlennek, hogy előkotrom a vasvillát, és ha éjjel odajönnek a karámomhoz „járőrözni”, hát lehet, oldalba is verem vele, akit éppen elérek.
Mert nekik nincs joguk engem provokálni, fenyegetni, nincs joguk engem fegyelmezgetni, megpróbálni megfélemlíteni, nincs joguk a nyugalmamat háborítani, még akkor sem, ha én „csak” egy büdös teve vagyok.
Ha nem tetszik nekik valami, hát jelentsenek fel, habár az sem egy életbiztosítás manapság, de legalább a törvény nevében vernek agyon, ahogy ez már mostanában szokásos.
Első fokon az elkövetőkre – heten voltak, mint a gonoszok - rájuk toltak néhány évtizedet, de ez nem volt elég, hiszen a Magyar Gárda és a Jobbik méltatlankodott, ezért most megfejelték az elsőfokú ítéletet, hadd okosodjon a cigány, tanulja meg, hol a helye.
Ami nem megy a Gárdának, majd megy a bíróságnak.
Nem, nem a gárdisták merítették ki a csoportos garázdaság valamennyi tényállási elemét két napig tartó busójárásukkal, hanem a cigányok, akik ez idő alatt nem mertek kijönni a házaikból, akik kimenekítették a gyermekeik egy részét a faluból, akik attól rettegtek, hogy rájuk gyújtják a házat.
Aztán meg most kaptak a pofájukra, az ítélet ugyanis a közösség tagjai elleni erőszak tényállásán és rongáláson alapult, merthogy a romák, miközben verték a kocsit, azt ordították, hogy meghaltok magyarok.
A gárdisták perszenem követtek el ilyen hibát, ők a mai napig azt üvöltözik, ha felhorgad bennük a honfibú, hogy megdöglötök cigányok.
Namármost a bíróság ezzel az ítéletével természetesen azt is kimondta, hogy a magyar cigányok nem magyarok, hiszen a magyarokat fenyegették.
A magyarság legfeljebb más nemzetekkel – például a franciákkal - összevetve közösség, a nemzeten belül nem közösség, hanem maga a többségi nemzet, melynek része – kisebbségként -  a cigány is, meg az egyéb nemcigányok, a sok bizonytalan származású keverék, mindközönségesen a magyarok, ugye.
De, hogy magyar cigányok a magyar állampolgárok közösségének részei, az biztos.
És ha a gárdista magát magyarnak, a cigányt meg cigánynak nevezi, akkor a világ legtermészetesebb dolga, hogy ha egy cigány nagy félelmében fejebe akarja vágni, akkor nem hívja méltóságos úrnak, hanem lemagyarozza a barmát, aki egyébként a magyarság szégyene.
Az egyik szégyene, mert a másik szégyene a magyar igazságszolgáltatás, amelyik állandóan a csőcselék mosdatásával van elfoglalva, meggyalázva hivatását, esküjét, emberségét.
Ebben az országban tombol a rasszizmus, de valamiért még a cigánygyilkosságok tetteseivel szemben sem mondták ki sokáig, hogy az indíték rasszista, és most is kerülgetik csak inkább, mint macska a forró kását, mint kimondják, hogy ezt a bűncselekményt a nácizmus ihlette, elkövetői pedig elvbarátaikkal – a Gárdával, a nyilasokkal, a Jobbik szélsőségeseivel együtt - nácik.
Első áldozatuknak nem a magyarság, nem a rémtetteiktől elhatárolódó nemzet, hanem egy német magánszemély állított síremléket.
Szánalmas egy ország lettünk, ha van Isten, súlyos lesz az ő büntetése. :O)))