Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Ismét itt a karácsony, repülnek a napok, hónapok még a fiataloknak is, nemhogy az idősebb generációnak.
Azért szép napok ezek, ha nem is mindenkinek egyformán szépek, de például azoknak a családoknak, melyeknek hazajönnek saját migránsaik, bizonyára nincs szebb.
Nincs, hiszen végre megint együtt a család, a nagymamák kézbe tudják kapni addig csak a skype útján megszeretgetett unokáikat, meggyömöszölhetik, megszagolhatják őket, és reménykedhetnek benne, hogy nem fog majd vadidegenként felnőni, maradandó élmény lesz neki a nagyszülői ház, az ízek, a hangok, a karácsonyi illatok.
Szép napok ezek itthon is, talán a legszegényebbek kivételével, mert ne felejtsük, a budapesti szegény valóságos nábob a falvak elesettjeihez képest, akiknek nem oszt senki semmit, akik a fűtetlen szobákban rettegnek az éjszakától, akiknek a fehér karácsony kopogó hidegben nem gyönyörű hangulatot, hanem halálos veszélyt jelent minden áldott és minden áldatlan napon.


Aki azt mondja, hogy ez nem érint mindenkit, annak ugyan igaza van, de ettől még azok a tízezrek, akiknek ez jutott a sors szerencsekerekétől, semmivel sem lehetnek nyugodtabbak.
Most talán rájuk mosolygott a szerencse, hiszen az idő melegebbre fordult, de éjjel azért az öt-hat fokban is örökre ki lehet hűlni.
Nem nagyon ad okot nemzeti büszkeségre, ha egy országban tízezrek vannak, akiknek az ad boldogságot, hogy ma sem fagytak meg, még élnek, még vergődnek.
Nekik minden bizonnyal megnyugvást jelent, hogy azt a pénzt, melyet akár az ő életük jobbrafordítására költhetnénk, határon túli és határon inneni stadionokra, lánctalpas konzervdobozokra, kerítésekre meg a felső tízezer jólétének fokozására költi az ország, melyet még ennek dacára is sajátjuknak vallanak.
Felettébb csodálkoznék, ha az Úrnak jobban tetszene ez a Mária Országának aposztrofált ország, mint Kádár Népköztársasága.


Azoknak, akiknek van munkájuk, vagy volt, ebben az évben, természetesen szép a karácsony, habár akiket éppen most rugdaltak ki a közszolgálatból, nem lehet túl őszinte a mosolyuk a karácsonyfa tövében.
Ők most megtapasztalhatták az aranyhal életérzését, melytől a hatalom kívánt hármat, aztán a kérések teljesítése után a nyárson találta magát, a nyárs végét meg 1 pOcakos buGris tartja kezében.
Persze van munka ebben az országban, de nem mindegy, hogy ezen ki mit ért.
Aki ezidáig hivatali munkát végzett, nem lesz boldog az árokparton, de még az elárusítópult mögött sem, ahol semmi hasznát nem veszi más területeken szerzett képességeinek,
Ha látna az ember koncepciót ezekben az intézkedésekben, még talán próbálna is megbarátkozni velük, de amikor a koncepció mindössze az, hogy mindig a legkiszolgáltatottabbakon kell ütni, tőlük kell elvenni, akkor ezzel azért maradéktalanul nem lehet egyetérteni.
Rugdalnak ki embereket az ELTE TTK és BTK -ról is, természetesen ezzel is javítva az ország versenyképességét és a fiatalok jövőjét, de ki törődik ezzel?
A fiatalokba fektetett tőkéből nem lehet lenyúlni semmit, ez pedig ebben a tolvajparadicsomban éppen elég ahhoz, hogy szűkítsék az oktatás kereteit.


Aki ma még biztosnak látja a helyzetét, az sem lehet nyugodt, két kézzel kell kapaszkodnia az íróasztalába, egyetlen vigasza maradt, hogy tagja az Új Magyar Úri Középosztálynak.
Nagy dolog ez, csak állandóan figyelni kell a kegyencekre, mert igen könnyen le lehet csúszni, és visszakapaszkodásra még nemigen volt példa.
Ezért is költ, mint a bolond Karácsonyra - ki tudja, meddig lesz rá módja?
Egy enyhe recesszió az Unióban, és ott találhatja magát a padlón küszködők között, ami nem egy vidám perspektíva.
Ezzel együtt a nép optimista, - a kommunista eleve optimista, a többi meg parancsszóra, - tapsolja Orbánt, aztán kirúgják, de ez se zavarja, ha részt vehet a Nemzeti Konzultációban...
Jó lenne ezeket a dolgokat legalább karácsonykor elfelejteni, de nagyon nehéz, mert a problémák olyan természetűek, hogy akkor is foglalkoztatják az embert, ha nem akarja.
Régen is volt szegénység, de volt mellé minimális létbiztonság is, ez pedig ma hiánycikk.
Azért persze ünnepeljetek jól, jusson az asztalotokra étel, legyen meleg a szobátok és szeressétek egymást.
Mostanában divat ebben az áldatlan országban áldott karácsonyt kívánni.
Én nem vagyok ennyire nagyigényű, én mindössze kellemes, nyugodt, szép karácsonyt kívánok Nektek, csendes kis boldogságot mindenkinek.
A családot szeretni persze ma könnyű lesz, évszázados tradíciók vannak ezzel kapcsolatban belénk kódolva, de ne felejtsétek szeretni egymást a hétköznapokban sem, amikor ez talán kissé nehezebb...


Kellemes Karácsonyt, kellemes pihenést mindenkinek, aki állít karácsonyfát, meg aki nem, annak is.
Közben persze lehet elspekulálni a hatalom kenetesen nyálas szavainak és tetteinek egységén, ami legalábbis kétséges.
Várjunk türelemmel, hiszen eljöhet még ez is egyszer...


:O)))