Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Piszkos nagy a szenvedés, hogy a kormány végre valami ütős dolgot tudjon felmutatni, szinte mindegy már, hogy mit és az is, hogy milyen területen. A konfliktus szinte feloldhatatlan, hiszen eredményt elérni és a vazallusokat jóllakatni egyszerre ritkán megy, mindenesetre bő másfél évvel a választások előtt jó lenne már úgy tenni, mintha csinálnának is valamit. Mint tudjuk az eddigi legjobb eredmény a személyi sofőrrel megerősített Hegedűs Zsuzsa főtanácsadói munkásságának köszönhető, de hát az ő munkabírásának is megvannak a maga határai. Azért elért eredményei valószínűleg megtermékenyítőleg hatnak a kormányzati munka egyéb területein is, hiszen naposcsibe-pörköltje – ha már állatgyerekek lemészárlásáról van szó - bármikor felveszi a versenyt akármelyik borjú-kotlettel, és a siker begyűrűzik a kormányzati munka egyéb területeire is. Most éppen a cigánypolitikába, merthogy – ugyan nem az ő vezetésével, de - ott is elkezdődött a szociális kiscsirke-osztás. Ártunk és kormányunk elindítja a „Nő az esély” programot, melynek keretében az ország tizenkilenc megyéjében és a fővárosban ezer cigány származású nő kap szakképzést, majd utána egy évig munkát a szociális ellátórendszerben. Hurrá, most már csak a maradék hétszázkilencvenkilenc ezer cigánnyal kell valamit kezdeni! A kormányzat szerint a nők azok, akikben esélyt látnak a roma integráció területén, akik a családokban egyébként is "az élet motorjai". A szakképzés során ezek a motorok különböző szociális asszisztensi típusú feladatokat fognak elsajátítani, és később nagy berregéssel be tudnak majd kapcsolódni például a romatelep-programokba is – mondta a miniszter. A reális prognózis szerint a motor majd szív, a miniszter szuszog, a kipufogásról meg nem esett szó ezidáig. A képzés során lesz belőlük munkanélküli ápolási asszisztens, kisgyermekgondozó, nevelő, szociális gondozó és ápoló, idősgondozó, házi betegápoló és roma szociális segítő. Remek az elképzelés, a pénzt is remekül el lehet majd költeni mint már annyiszor, és ugyanolyan eredménnyel, mint amilyennel a hajdani cigányügyi pénzszórások is jártak. Hogy miért kell a romák diszkriminációját még nemi diszkriminációval is tetézni, azt szerintem senki sem tudja, legfőképpen az ötlet szülői nem. Ha valaki mobilabb a munkaerőpiacon, akkor az azért nehezen kétségbevonható, hogy a férfi. Annak idején az apám vállalt hetes kiküldetéseket, hogy a család könnyebben éljen, nem pedig anyám, és így volt ez a Kádár rendszerben a cigány-családokban is, ahol Szabolcs fél férfi-populációja felszállt hét elején a fekete vonatokra és jött dolgozni Pestre, vagy ahol munkát kapott - aztán hét végén hazautazott a családhoz. Ha valaki azt képzeli, hogy ezt majd fordítva is meg lehet csinálni, hát akkor az téved, az átlag háromgyermekes cigánycsaládokban az anya nélkülözhetetlen. Nem szólva arról - ha már cigánykodunk itten -  hogy a család napi betevőjének előteremtése a tradicionális cigánycsaládokban az anya feladata, de nem csak erről van szó - képzeljük el azt a szituációt, amikor az évek óta munkanélküliként tengő-lengő, sok esetben alkoholista apára marad a család - hát nem lennék a gyerekek helyében. A terv az egész országra kiterjed, ahol a cigányság persze nem egységes, emellett legalább százféle életstratégiát követ: Közülük legnyomorultabb a pérók népe, akiknek semmiféle iskolai előképzettsége nincs, zömmel analfabéták, szokásaik és életvitelük elborzasztó a kívülálló számára, ebből a rendszerből ők eleve kiesnek. Pedig a tradicionális cigány-problémák java náluk jelentkezik, meg az elzárt, mára már teljesen elcigányosodott zsákfalvakban, ahol maga a közösség sem képes fenntartani a saját intézményeit, hiszen adófizető polgár a láthatáron sincs, munka meg még annyi sem. Más a problémája a városokban élő cigányságnak, akik aztán igazán nem hajlandók a többségi társadalom sablonjai szerint éhendögleni, dolgozni akarnak, pénzt akarnak és tudnak is keresni, gondolkodásukban és mozgásukban is mobil népek. Mindenben meglátják a pénzkereseti lehetőséget, kimennek akár külföldre is a munka után, nem várják tátott szájjal a sültlibát, elmennek érte, ha kell... Ők megragadnak minden adódó lehetőséget, sorban állnak a segélyért, kilincselnek támogatásért, részt vesznek a cigányok számára kiírt cigány ösztöndíjak pályázatain, élelmesek és ehhez társul némi pofátlan agresszivitás is, mert tudják: szemérmes koldusnak üres a tarisznyája. A négyszeres túljelentkezés a programra valószínűleg az ő köreikből került ki, merthogy ez a program adni fog valamit ingyen, ingyen pedig még a szar is jó, mint egyik nagy élettapasztalatú ismerősöm fogalmazott. Hogy ők nem maradnak a számukra megálmodott pályán, az majdnem biztos, nyolcvanezret havonta úgy keresni, hogy mellette életformát is változtassanak és kötött, majdhogynem katonai fegyelmet követelő pályára menjenek, az majdnem kizárt. Egy esélyük van még, hogy kimennek a Lajtán túlra munkát vállalni, merthogy arrafelé a társadalmak jobban tudják tolerálni a sötétebb árnyalatokat, mint a turulbaszületett nemzet tagjai. Ugyanis itt van még ehhez a mai Magyarország diszkriminatív légköre: ugyan, ki fogja rábízni a gyerekét egy cigány nevelőnőre, ki fogja beengedni a lakásába a cigány szociális gondozót vagy ápolót – ez csak csalódások és megalázások özönét hozza majd az esetleg szép álmokat kergető cigány nők részére. Ha végeznek, lesznek számukra támogatott munkahelyek, ha lesznek. Egy évig. És utána mi lesz velük? El tudják majd magukat adni a munkaerőpiacon? És hol lesznek a támogatott munkahelyek? Mert a mai közlekedési árak mellett lassan többe kerülne az utazás, mint amennyi a munkabér lesz. Emellett a lakóhelytől távol dolgozni költséges mulatság, enni kell, öltözködni kell, ha csak alapszinten is, de megnőnek az egyéb költségek is, mert az ember a miniszter álmaival szemben nem gép, hogy beletöltsék a fizetést a zsebébe és akkor üzemel, az embernek vágyai is vannak. Szeretne ő is meginni naponta egy kávét a többiekkel, befizetni ebédre, hogy legalább ezen a területen ne tűnjön páriának. Megyénként ötven fő a létszám – ki fogja őket a képzés helyére utaztatni? Ki fog nekik enni adni, míg tanulnak és ha végeztek, kitől fognak állást kapni? Merthogy a jelenlegi egészségügyi rendszerbe nemigen férnek bele, az iskolák, a bölcsődék-óvodák sem a szabad álláshelyekről híresek, a magánszféra meg nem kimondottan ezeken a területeken aktív. Az általam jólismert kisvárosi egészségügyi intézményben még a takarítónők is érettségizettek, betöltetlen álláshely ugyan van, de ezidáig az intézménynek tartozása nem volt, ha betöltenek minden álláshelyet, majd lesz. Egy dolog azonban már biztos: az oktatást szervező cég és környezete másfélmilliárdot fog kaszálni a közeljövőben. Ez szokott errefelé történni. Majd a Közgép Oktatási Központja leszervezi a dolgokat, mindenki kap egy tankönyvet Kövér Szilárd negyvenkettedik nyomdája által gyártva, továbbá lesz két központi konzultáció meg a vizsga a felcsúti Puskás-akadémiára szervezve, siker lesz ez a javából! Aztán majd lehet büszkélkedni vele, mint a kiscsirkékkel, melyeknek már ennyi idő után vén tojónak kellene lenni, de eddig ebben a programban én még csak egy vén tojót láttam, az sem volt valami jó húsban... Szeretném, ha egy év múlva azt kellene ide írnom, hogy tévedtem, nem fog leesni az aranygyűrű az ujjamról, ha önkritikát kell gyakorolnom. De erre azért nem fogadnék…
:O)))