Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image]

Néha azért még engem is meg lehet lepni.Kedves ismerősöm, aki a magyar liberalizmusnak nevezett ideológiai zűrzavar egyik szülőanyja, minap, mikor a Főpolgármesterről esett szó, úgy tűnt nem igazán érti, hogy mi bajom van nekem ezzel a derék emberrel.
Én meg már azt hittem, hogy a nyakigláb dalia egyszer és mindenkorra elásta magát az előválasztáson tanúsított jellemtelen árulásával, meg a pénzügyi mutyikkal, melyeknek nyilvánvaló résztvevője volt.
Erre tessék, kiderül, hogy a magyar ellenzék egy része továbbra is alkalmasnak találja arra, hogy egy ellenzéki összefogás közös jelöltje legyen a sorra kerülő önkormányzati választásokon.
Érdekes képet fest ez a magyar ellenzék mentális állapotáról, a demokráciához való viszonyáról.
Elfogadja-e közös jelöltnek a DK azt az embert, aki azért lépett vissza egy zűrzavaros ügynök javára, hogy nehogy a DK jelöltje nyerje az előválasztást - ez itt a kérdés.


És van pofájuk fel is tenni, mire is a DK elnöke szűz leánykákat megszégyenítő módon, lesütött szemmel, irulva-pirulva kerülgeti a kérdést, melyhez hasonlót talán a falu elhasznált durvája tehetne fel Jancsinak, ha nem rettegne az azonnali felképeléstől: Szép mozdonyszőke hercigem, megdugsz-é, ha alábbhagy a folyásom, melynek segedelmével szépenfejlett kankóddal ajándékoztalak meg minapjában?
Te demokrata vagy, a demokrata pedig esélyt ad, hiszen az Úr akár csodát is tehet és legközelebb megúszod a trippert.
Majd szifiliszt adok neked!
Kéred?
Nem is értem, ami azt illeti, - a történtek ismeretében az adekvát válasz az kellene legyen, hogy akkor lesz ebből a jellemtelen, sunyi trógerből közös jelölt, amikor majd  a DK elnökét Orbán Viktornak hívják.
Addig viszont keressen az ellenzék más jelöltet, aki érti, mi is az a demokrácia, mi az adott szó, mit jelent megállapodni politikai partnerekkel - olyat, akit nem lehet megvenni kilóra, mint a kacsát.


Ha legalább tehetséges lenne - de nem az.
Tipikus példája annak, mikor valaki alkalmatlan a nyakába akasztott feladatra, mert a lényeglátása nulla, az általa kitűzött célok egy igencsak szűk réteg kivételével senkinek sem kedveznek.
Periférikus csoportok lelkes támogatását tekinti a demokrácia csúcsának, miközben a lényegi változtatások érdekében semmit sem tesz.
Itt van mindjárt a kerékpárosok helyzete.
A főváros lakosságának elenyésző részét - talán százalékban ki sem fejezhető részét teszi ki azok száma, akik mindennapi közlekedésüket kerékpárral oldják meg.
Ők zömében rövid távot tesznek meg, jó időben, esőmentes napokon, a későtavaszi - koraőszi időszakban, ezt a távot tömegközlekedéssel is le tudják győzni az év kétharmadában, minden megrázkódtatás nélkül.
Van még a hivatásos használó is, aki pizza és egyéb kajafutár.
Ők nem kerékpárosok, hanem a vendéglátóipar alkalmazottai, a jelenlegi állapotok szerint egy kerékpárosra három jut belőlük. 
Az ember vagy sír az emberi hülyeség láttán, vagy halálra röhögi magát, mikor erre az egész idiótaságra a környezetvédelem cimkéjét nyalják , miközben az egész város fulladozik a dugókban füstölgő járművektől.
Ahogy a szennyezett vizű folyókban is tilos a fürdés, úgy - tüdőrák-veszély okán - a kipufogógázoktól dús levegőjű útvonalokon is be kellene tiltani a kerékpározást.
Hogy az analógia hiteles és teljes legyen, a szennyezett vízű folyókba még krokodilokat is kellene telepíteni, azoknál alig veszélyesebbek a kerékpárutat keresztező járművek...


Kerékpárút a vizibicikliknek, ugribugri a Pride kapcsán, lakógyűlés a Lánchíd kapcsán - csupa-csupa pótcselekvés periférikus csoportok és álproblémák megoldásának érdekében.
Közben a Nagykörút, a Rákóczi út, a Kossuth Lajos utca, mely hajdan Budapest éke volt, ma úgy néz ki, mint a himnuszban a balsors, a  bulinegyed állandó feszültségek forrása, a hajdani jópofa Madách téri fák burjánzanak, az Üllői úti felüljáró lassan összeomlik, lehet fogadásokat kötni arra, hogy melyik omlik össze előbb, ez, vagy a főváros költségvetése.
A problémák nem megoldandó feladatok, hanem a különféle politikai és gazdaságicsoportok fegyverei egymás ellen, a néphülyítés jegyében.
Budapest máról-holnapra vergődik, ez a nyakigláb szerencsétlenség meg azon tipródik, hogy hogyan lehetne lezárni a Rakpartokat, de se alternatív észak-déli folyosó a gépkocsiknak, se ingyenes és biztonságos P+R parkoló sehol nincs.
A főváros továbbra is egy rosszul működő faluszövetség, a helyi kiskakasok kukorékolásainak békés terepe, a főváros meg olyan, mint pin@n a szőr, vagy van, vagy nincs, de ha van is, akkor is minek?
Ez persze jó Orbánnak, aki láthatólag remekül szórakozik, ahogy egyenként tépkedi ki az ellenzék reménységének végtagjait, mint oviban hajdan a legyek szárnyait, míg csak meg nem süketültek, és hiába tapsolt, már nem repültek el.
Karácsony is immáron inkább csak zümmög, és ha valaki jönne egy nagy  légycsapóval, nagy szívességet tenne az ellenzéknek - és talán még neki is.
Az a baj, hogy ma egyáltalán még vele kell foglalkozni, ahelyett, hogy egy olyan politikus kerülne előtérbe, aki tehetséges, felkészült és elkötelezett a fővárosi emberek érdekei mellett.
Akkor is, ha gyalog, akkor is, ha autóval járnak.


Ő pedig bús tekintettel felülhetne hű kerékpárja nyergébe és elkarikázhatna végre a bánatos naplementébe...


:O)))