Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

Nemigen háborodott fel senki, pedig tulajdonképpen a szemünk előtt zajlik Magyarország kiiratkozása Európából.A gyorsnaszádot – egyelőre még csak apró irányváltoztatásokkal - a sunyi kapitány kezdi eltávolítani a flottától, még nem markáns az irányváltás, de a fedélzeten utazóknak már érzékelni kellene – de nem.[Image]Nem érzékel itt senki semmit, pedig a helyzet a végletekig egyszerű. Az Unió legerősebb tagjai úgy döntöttek, hogy megvédik a közös valutát és ennek érdekében, ha szükséges – ismét lemondanak nemzeti szuverenitásuk egy kis szeletéről, szorosabb integrációt kívánnak előírni az Unió költségvetési és adópolitikájában.Ez azt jelenti, hogy az Unió közös költségvetést készít és közös pénzpolitikát folytat, közös célokat tűz ki és tagjait arra szorítja, hogy olyan költségvetési és gazdaságpolitikát folytassanak, amely egy eddiginél eredményesebb, erősebb, versenyképesebb Európát eredményez.Merthogy a jelenlegi szisztéma nemigen vált be, az államok egyéni lépései aláásták a közös valuta sorsát, és ha a folyamatnak nem szakad vége, akkor lehet temetni az Eurót, és vele közös sírba az egységes és erős, versenyképes Európa ábrándját.Az államok vezetői mindahányan azt mondják, hogy meg kell menteni a közös pénzt, csak úgy tűnik, közülük néhányan mást értenek rajtra, mint az euroövezet tagországai, akik számára a lépés életmentő lehet.Az övezeten kívülrekedtek részére meg a döntéshez való csatlakozáshoz való viszony egyszerűen csak sorsdöntő, hiszen az nyilvánvaló, hogy azok az országok, melyek ehhez a megállapodáshoz nem fognak csatlakozni, más minőségi kategóriába kerülnek majd, mint azok, melyek vállalják az egységhez vezető út során felmerülő nehézségeket.Aki belül lesz a körön, az lesz Európa, aki meg kívül marad, az lesz a periféria, és aki olvasta az Alapítvány-trilógiát, az pontosan tudja, hogy mivel jár ez: káosszal, elszegényedéssel, pitiáner zsarnokocskák diktatúrájával. Szellemi és anyagi leépüléssel és a társadalmak kettészakadásával a Lázás-skála mentén.A nemzet érdeke azt kívánná, hogy kézzel-lábbal törekedjünk azok körébe, akik vállalják az Unió erős államai által felkínált lehetőséget, hiszen ez az út vezet oda, hogy egyszer a másodrendű államok sorából felemelkedhetnénk, felzárkózhatnánk gazdaságilag és társadalmilag Európához és rész vehetnénk a döntést követő további integrációs lépésekben.De nem, Ugocsa non coronat – mint megtudhattuk, Mi, Viktor Miháj, a magyarok ura, Isten kegyelméből az első ezen a néven nem akarunk csatlakozni - illetve igen, de nem most, hanem majd egyszer, a távoli jövőben, egy oly korban, mely el sem jön talán, majd akkor, de akkor aztán nagyon.Ha létezik hazaárulás a világon, akkor az valahogy így néz ki, és ha egyszer majd valamelyik szobrász meg akarja mintázni a hazaáruló szobrát, akkor nem kell sokáig keresgélnie, megvan a modell, testben-lélekben és agyilag is éppen kétharmad, Tesco-gazdaságos szobor lesz belőle, hacsak addigra nem lesz a Tescóból CBA.A Mi Pöttöm Hadurunk dehogyis lépne be egy olyan szervezetbe, ahol nem ő diktálja a feltételeket, nanehogymár neki egy Merkel – aki a tetejébe még nő is - mondja meg, hogy mit is írjon a költségvetésbe, vagy, hogy elveheti-e a nyugdíjasok pénzét vagy emelheti e a szegények adóját, az áfát-t egy-két százalékkal.Hiszen ez az ország minden országok legtökéletesebbike, alig kilencszeres a különbség a leggazdagabbak és a legszegényebbek jövedelme között - a jövedelem nélküliek itt nem is játszanak, - kellene dolgozgatni azon még cseppecskét, hogy tízszeres legyen…Az pedig, hogy ilyen előzmények után tíz év múlva bekerülhetünk az elitklubba, maga a tömény ábránd, egyrészt teljességgel alkalmatlanok leszünk rá, mert a gazdaságunk a bányászbéka segge alatt lesz addigra, másrészt a társadalmunk képtelen lesz teljesíteni a csatlakozási feltételeket.Idáig feléltük már a kádár-rendszer minden ránk maradt szellemi és gazdasági tőkéjét, elfogytak a szakemberek, lezüllött a munkakultúra, hogy a kultúra egyéb területeiről szó se essék.Megaztán ez olyan, mint amikor a libacsapatból kiváló egyéni versenyző szembetalálkozik azzal a szomorú ténnyel, hogy egyéni szárnyalása háromszor annyi energiát emészt fel, mint ameddig a csapattal együtt repült, - darabideig bírja, aztán hipp-hopp, jön Vuk…Hogy kit kérdezett meg ez a kókler arról, hogy akarunk e csatlakozni az erős Európához, az rejtély, de hogy az általa oly szívesen emlegetett zembereket nem, az biztos.Ha nem lenne gazdaságilag már most is pórázon, akkor kilépne ő boldogan az Unióból is, és az országot onnantól az ő egyszemélyes szemétdombjaként kezelve itt kukorékolná a fülünkbe a hagymázas lázálmait reggeltől-estig, miközben a dakota lovon ülve vezetné a gyorsnaszádot, melyen nekünk kellene húzni az evezőket, és még boldogok lehetnénk, ha a Mi Reménységünk nem akarna minden áldott nap vízisízni.Az ország választóvonalhoz érkezett, most dől el gyermekeink és unokáink jövője, és senki nem emeli fel a szavát az ellen, hogy minden demokratikus felhatalmazás nélkül ez a kétlábon kacsázó történelmi kisiklás döntse el sorsukat.Mindenkinek, minden politikusnak minden fórumon erről kellene beszélnie, ehelyett Lomnici Zoltán kiretusálásával foglalkozunk, miközben éppen most tolják át az országot a szürke zónába, meg most kezdődik a Rákosi-kort idéző kis középeurópai abszurd, a titkosszolgálati vezetők kémkedési ügye. Véleményem szerint már arra sem volt demokratikus felhatalmazása, hogy hatályon kívül helyezze a Magyar Köztársaság alkotmányát, ő és pártja arra kapott mandátumot, hogy négy éven át az Alkotmány szellemében és előírásai szerint irányítsa az országot.Arról meg végképp nem volt szó, hogy egyszemélyben dönthet generációk sorsáról.Majd amikor az Orbán-féle parlamentáris puccs bírái elé kerül, nem szabad erről elfeledkezni.És a bűntársairól sem.
:O)))