Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Mi nincs rendben ebben az országban?

Hát semmi, de ezen belül nagyon nincs rendben például az oktatás helyzete.
Igaz, most éppen nekiveselkedtek a pedagógusok, hogyha beledöglenének is a terület irányítói - élükön szeretett miniszterelnökünkkel, vitéz kőbölcsei Orbán Viktorral, akkor is helyrehozzák az oktatásügyet.
Adjon nekik az Úr szép elhatározásukhoz sok erőt és elszántságot, megalkuvások nélkül.
Nem a pedagógusokkal és nem az oktatási segédszemélyzettel van a baj és nem is a bérekkel vagy nem csak a bérekkel.

De nincs rendben az egészségügy sem, viszont ott legalább van egy egérút, melynek vége Németországban vagy Nagy-Britanniában van.
Ha valakinél elszakad a cérna, csak zsebrevágja a bankkártyáját, beül a kocsijába, mánap reggelre már csak, mint rossz emlék idéződik fel megviselt lelkében a Szent Kleofás Kórház és Rendelőintézet névre hallgató műintézet.
Nem az egészségügy szereplőivel van a baj, nem az orvosokkal, szakdolgozókkal, műszaki személyzettel, és nem a bérekkel, vagy nem csak a bérekkel.

Rendben van a nyugdíjrendszer?
Van a fenét tizenöt-húsz éven belül - ha nem előbb -  itt cudar világ lesz.
Az utcán át kell majd lépegetni a hullákat, merthogy a nyugellátásnak nem lesz fedezete, az állam meg, miután a nyugdíjjárulékot adóvá minősítette, éppúgy viselkedhet, mint a népi zenekar prímása, mikor a kontrás kérdezte tőle, hogy neki nem jár a gázsiból?
Járni jár, Aladár, de nem jut...
Itt két dolog nem volt kéznél az öngondoskodás első említésekor: a tradíció, meg a pénz.
Megszűnt a falusi lakosság nyugdíja, lehet majd az öregeket bezárni a szobába, oszt víz nélkül hagyni - egy bő hét és az örök világosság fényeskedik majd nekik.

Rendben van az ipar?
Rendben hát, csak az a baj, ha kivesszük a német autóipari cégek termelését, meg a többi külföldi üzemet, akkor a maradékkal nemigen tudunk fejlődést produkálni, hiszen nincs hozzá tőkénk, piacunk, gyártási tapasztalatunk.
Járműgyártás van, csak ami van, az nem magyar, ha kell valami, akkor ócska, lefutott buszokat veszünk Genfből, lepukkant villamosokat Hannoverből, teherautókat Németországból - pedig hajdan gyártottunk ezeknél semmivel sem rosszabb járműveket is.
Viszont a múköröm-ipar fellendült, csak hiányzik a kreativitás, külföldre nehezen tudjuk eladni a készterméket, legfeljebb Dubaiba, a kuncsafttal együtt...

És a mezőgzdaság?
Hát, az nagyon rendben van, ül a sok ostoba paraszt a tíz évvel ezelőtt megvett traktor légkondicionált fülkéjében és onnan nézi, hogy a földet úgy rántják ki a talpa alól, mint egy szőnyeget, egy ügyes, gyors mozdulattal.
De nem baj, hiszen a szeme előtt lényegül át a kozmetikus meg a gázszerelő nagygazdává, a nagygazda oligarchává, az oligarcha meg sokszoros, nemzetközi szinten is jegyzett milliárdossá.
A termelés meg a bányászbéka segge alatt van, a libák éhendöglenek a vetésben, mert a mai gazda területalapot vet és támogatást arat, nagy barma lenne a  jóistennek, ha dolgozna - tisztelet a szent megszállottaknak.
A hatalom a családi gazdaságokról trillázik, mint operaházi koloratúr-szoprán, akinek a bassz-bariton belecsípett a popsijába, közben meg a birtok-koncentrációt támogatja.
Ha az uniós támogatások megszüntetését elintézi Pocak, akkor egy szál zeller nem sok, de annyit se fognak megtermelni az új földesurak.

Rendben van a pénzügyi szféra?
Hát ha valami nagyon, akkor éppen ez az!
Meg kell csak kérdezni a quaestor-károsultakat, meg a többieket, akiknek lenyelte a pénzét a nemtudomki, de azt lehet tudni, hogy bárki volt is, kicsi volt, és zsebreb@szott kézzel, kacsázva járt...
Már megvannak a jól bejáratott technikák a forint bedöntésére, a megfelelő emberek is rendelkezésre állnak, akik olyan buta pofával tudnak csodálkozni, mintha semmi közük nem lenne a dologhoz.
Aztán persze az árfolyam helyreáll, az érdekeltek pedig realizálják a tranzakciók hozamát és még gazdagabbak lesznek - a kutya is oda szarik, ahol már van, nemde?

És a társadalom érzékeny szövete, ugyan, rendben van-é?
Lószart Mama, hogy klasszikust idézzek, a társadalmi mobilitás megszűnt, a zsellér gyereke zsellér, a közmunkás gyereke közmunkás marad, igaz viszont, hogy a jogász gyerekéből jogász lesz, az orvoséból orvos, és a maximális mozgás az lesz, ha ez keresztben történik.
Éppen most emelkedik ki egy olyan társadalmi réteg, mely már a saját lábán áll, saját csicskásait neveli ki, saját tarktorral jár fát lopni és olyan helyzetben van, mint a windsori hercegnő, a te gyereked, meg az enyém még kezicsókolommal köszönni sem fog tudni nekik, olyan társadalmi távolságban lesznek...

Hát akkor bizonyára a közbiztonság van rendben?
Naná, - hát éppen az ne lenne rendben?
A rendőrség fenntartja a rendet, üldözi a bűnt, de csak bizonyos értékhatárig, vagy ha valaki belegázol Nagyuram érdek-szférájába, esetleg felismeri, hogy nini!
Ez egy g&ci!
Az ügyészség is vádat emel az ellen, aki veszélyt jelent a hatalomra, vagy éppen csak azt akarja bizonyítani, hogy a szocialista miniszter meg államtitkára velejükig rohadt, korrupt alakok, vagy, hogy a kerületi polgármester korrupt, a volt képviselő meg a bűnsegédje, mert a telefonszámláját kifizette a kerület.
Leesik egy létra, aláírnak egy szerződést, vallomást kellene tenni, erre mindenki belehal, viszont a szoci pártelnök-helyettesnek haja szála se görbül kétségkívül szabálytalan pénzügyi tranzakciói miatt.
Hogy is mondta Salamon Béla?
Ha én egyszer kinyitom a számat!
Ha én egyszer elkezdek beszélni!

És hát, a társadalom sincs rendben, hiszen hagy magából nyálcsortgató hülyét csinálni.
De persze ez se tart örökké.
Van erről egy viccem, lehet,  máskor már elsütöttem...
A rabló beront a házba, pisztolyt fog a lakókra, a süldőlányt orális szexre készteti, a ház asszonyát megpocsékolja,a férj és apa meg csak nézi...
Aztán egyszercsak nekiront a rablónak és a kandalló piszkavasával különös kegyetlenséggel agyonveri, a piszkavasat a fenekébe szúrja és a felesége bugyiját ráakasztja győzelmi zászlóként.
Kérdi tőle a bíró, hát ha már szó nélkül végignézte az atrocitásokat, akkor - mikor már mindennek vége volt - miért kellett ilyen kegyetlenül agyonvernie?
Tudja bíró úrm akikor a feleségem döfölte, nagyon fájt, de beláttam, nem tehetek semmit.
Mikor a lányom úgy oralizálta, hogy behorpadt a homloka, ez is nagyon fájt, de beláttam, hogy nem tehetek semmit.
De tudja Bíró úr, amikor végzett az asszonnyal, és beletörölte a farkát a frissen mosott függönybe, - na, azt már nem lehetett kibírni, - ugye megérti?

:O)))