Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image]
Na jó, döglött lovat verek, belátom.
Igaz, nekem már 1989-ben sem tetszett, amit láttam és megéltem, de akkor sem tehettem semmit - a bölcs nép a hozzám hasonlókat már akkor is idejétmúlt őskövületeknek tartotta.
Az osztályvezető-helyettesek forradalma elsöpörte az érveket, a vélt szabadság édes mámorában úgy dülöngélt a nép, mint a hullott, szotykos körtékre rászabadult megrészegedett libacsapat.
Elvtársaim, a reformkommunisták (hol vannak már ők, a haladás felkent bajnokai...) boldogan gründolták a honi kapitalizmust, mely aztán randább lett, mint elképzelni tudták volna, a nép meg ámuldozva nézte, mit meg nem mernek tenni vele.
De aztán átment pragmatikusba, beültette a halott nagymamát a Skoda anyósülésére, bekötötte a biztonsági övet és elrohant Bécsbe Gorenje hűtőt venni, mert eljött az aranykor.
Az se döbbentett meg senkit, hogy emberek tízezrei kerültek az utcára, hogy évszázados tradíciókkal rendelkező ipari óriásokat kótyavetyéltek el a baksisorientált, részben naftalinszagú, részben feltörekvő suttyó új urak, színes zakóik ujján a márkajelzéssel, mint élő hirdetőoszlopok.
A legendásan ostoba magyar paraszt meg hazavitte a John Deer bal első kerekét, és ábrándos tekintetét könny borította, mikor az immáron tsz-nyugdíjas nagyapja a szövetkezetbe kényszerített két szép kese lováról, a Ráróról meg az Ábrisról mesélt,  aztán buzgón szétverte  a világhírű magyar mezőgazdaságot.
Betemette a belvíz-levezető árkokat, és ameddig el nem jött a területalapú támogatások aranykora, addig gebe lova seggét szemlélve ballagott az eke után, pipacsot és búzavirágot termelt az ősi földön, miközben fröcsögve szidta a kommunistákat, akiktől zsellér őse ugyanazt a földet kapta.
Azóta, hogy Rákosi legvadabb brosúráinak állításait pontról-pontra visszaigazolta az élet, rengeteget fejlődött a honi  társadalom, a viruló vadkapitalizmusból, melyben az ország vagyona átment a külföldi tőkések kezébe, sikerült elérnünk a maffiaállam korába, melyben a Keresztapa és klánja magáévá tette az absniclit, miközben a nép elé érdekes eljárással előállított nemzetiszínű sz@rt lapátolt, melyet nevezett jóétvággyal és kétpofára habzsolt és zabál a mai napig.


Szóval, most NER van, ezt a közmondás is igazolja: Aki NER az nyer!
Aki nem NER, az nem nyer pályázatot, nem nyer támogatást, legfeljebb nyel - v.ö: Úrilány nem köpköd, lenyeli!
A forradalmi hevület idején, a kilencvenes években azt hittem, hogy a rükvercbe tett társadalom legfeljebb a Horthy-rendszerig hátrál majd vissza, és a legrosszabb, ami történhet, ha a gatyád le kell tolnod az utcán a különítményes fiúk megnyugtatása végett, miszerint bőrkötésed hiánytalan, és akkor megúszod két pofonnal, míg ha hiányos, akkor meglehet, szó szerint is úszni fogsz.
De akkor már nem fog érdekelni, hogy ezt vízijártassági nélkül teszed - a halott embernél nyugodtabb a világon nincs, aki nem hiszi, forduljon Somogyihoz és Bacsóhoz
Utóbbiak a Népszava munkatársai voltak, ma - olvasva a lapot -  valószínűleg letagadnák még azt is, hogy újságírók voltak...
Tévedtem, a társadalmi hátrálás a középkorig tartott, a hűbéri világ ismét virágkorát éli - ezúttal Magyarországon.
A hűbéri piramis csúcsán a trottyos, potrohos Istenkirály üldögél, ítél eleveneket és holtakat, vazallusai pedig vele együtt köpködik a szotyi-héjat a VIP páholyokban, szerte e hazában.
Vazallusainak is vannak vazallusai és így tovább, és aki ismeri az egy szem búza megduplázásának történetét, az nem csodálkozik a választási eredményeken, merthogy a hűbérúr eteti is vazallusait, ha azok rendesen szolgálják, így aztán összejön az az egymillió hűbéres, aki a rucaseggű uralmát támogatja.
A másik majd ugyanennyi a hasznos idióták szavazataiból, akik mindig találnak aktuális szörnyülködnivalót, hol egy idióta tanárt, aki a diákját abuzálja, hol egy celebet, hol egy fősodorból kilógó politikai véleményt, import álbaloldali verekedőket, csak éppen pedofil papot nem találnak, és neonácit sem, sehol, de főleg Ukrajnában nem.
Tulajdonképpen az eb ott van elhantolva, hogy a kapitalizmus nem a többségi társadalom jólétére van optimalizálva, hanem kevesek jólétére, akár annak árán is, hogy megtagadjuk az éhezőtől a kenyeret.
Fatornyos kis falumban minap kigyulladt egy lakás, bennégett egy idős házaspár, meg nem erősített hírek szerint azért, mert kikapcsolták náluk a villanyt, ezért mécsesekkel világítottak, de lehet, hogy azokkal fűtöttek is.
Már többször tettem közzé felhívást a facebookon, hogy azok között, akik egyetlen dolgot tudnak mondani, amivel ez a társadalom, ez a rendszer jobbat, különbet ad az átlagpolgárnak, mint hajdan a szocialistának nevezett társadalom adott, kisorsolok egy hollóházi porcelán Lenin - büsztöt, jól jön az még, ha ideérnek a kínai elvtársak!

 
A világ változik, az ember próbál támpontokat keresni, tőzsdei mozgásokat figyel, Kondratyev-ciklusokat számol, de valójában a jóslatai éppen annyira válnak valóra, mint a Püthia jóslatai Delphoi barlangjában, olyan ötven százalékos találati valószínűséggel.
Az ember ki van szolgáltatva a történelem szeszélyének, adja az ég, hogy túléljük aktuális játékait.
A magam részéről a magasztos elvek helyett inkább a pőre érdekek érvényesülésében hiszek, azok pedig azt valószínűsítik, követelik, hogy a Föld népei az egységes emberi társadalom felé masírozzanak, és ez a séta  nem lesz egyszerű mutatvány.
Jelenleg éppen a világ újrafelosztása folyik, az idáig érvényes világrend felszámolása, új világrend kialakítása, érdekek ütköztetése, harca - akár, mint most, fegyveresen is.
Ez nem örvendetes, különös tekintettel arra, hogy ez a folyamat nem zárható le hétfőről-keddre (ez nem jelenti azt, hogy az ukrán válság fog évtizedekig elhúzódni, ha ez a front bezárul, nyílik helyette másik, máshol...) - a történelem nem kapkodó idegbolond, jut idő a változások kiérlelésére.
De ez a folyamat a nagyhatalmak homokozójában fog végbemenni, mi legfeljebb elszenvedői leszünk a változásokért folytatott harcnak.
Mindenesetre a történelem nagy világbirodalmait soha nem egy fejlettebb társadalom döntötte meg, Róma békéjének a vandálok vetettek véget, Bizánc hatalmát a feltörekvő Oszmán Birodalom törte meg, és így tovább, végig a történelem során.
Ez lesz a sorsa korunk világrendjének is, a Pax Americana éppen most ért véget, még ha a halott szakálla és körme látszólag nő napjainkban is.
A kérdés egy ilyen kis ország számára, mint a mienk az, hogy merre keresse a jövőjét.
Nem biztos, hogy annak van igaza, aki Amerikához kötné a szekere rúdját, noha az USA szívesen mutogatja az izmait - de hát Hitler is felettébb izmosnak tűnt, mikor csatlakoztunk hozzá.
Akárhogyan is, de az ilyen embert próbáló időkben nem szerencsés, ha az országot egy rablóbanda terelgeti anyagi haszonszerzését tekintve elsődleges célnak.
Felelős és megfontolt, gondolkodni tudó politikusokra lenne szükség, hogy aztán ne legyen szükség a majdani győztesek kegyelmére.
Talán nem kellene harciaskodni, se jobbról, se balról, nem kellene vadul fegyverkezni és ezzel bizalmatlanságot kelteni szomszédainkban, értelmes külpolitikát és az egyszerű emberek hétköznapi érdekeit szolgáló belpolitikát kellene folytatni, merthogy mi vagyunk a fűszál az Európai Nemzeti Parknak azon a kilencvenháromezer négyzetkilométernyi kis szigetén, ahol - többek között - az elefántok b@sznak...

:O)))