Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Megtetszett neki a szó, olyan jó csengése van.
Oda lehet szinte köpni, amúgy magyarosan sercintve, hogy csak úgy freccsen, ebből mindenki érezheti, hogy akiről szó van, az Isten tudatmódosult állapotában létrehozott gyermeke, egy senki, egy noperson, az evolúció tévedése.
A zsúrpubi a múlt század első feléből ittfelejtett kifejezés.
Orbán családjában tradicionálisan használták, hiszen felmenői mindahányan oly természetességgel vettek részt zsúrokon vagy téán, hogy fel sem  merült náluk a zsúr fogalmi magyarázatának szükségessége.
Tudták, amikor a szobalány bevitte a fiatal Lakatos méltóságos - nekik csak Lajkó - kártyáját az ezüsttálcán a szalonba, amit konyhának hívtak, hát akkor zsúr volt, az úri közönség emelkedett témákról diszkréten társalgott, plusz tánc, tea, aprósütemény - na az volt a zsúr.
A résztvevő elpuhult hímnemű egyedek pedig a zsúrpubik, azzal a tenyérbemászó pofájukkal.
Mai terminológia szerint a zsúrpubi Brüsszelben vagy a Jobbikban fellelhető jó partiarcot jelent, a késsel-villával evés bonyolult tudományának tévedhetetlen ismerőjét, Brüsszelben öltönyt és nyakkendőt, a nőkkel való tiszteletteljes bánásmódot (Clarisse kérem, ide a vállaimra, ha lehet, és elnézést, ha lökdöstem volna...), választékos beszédet, a személyes sérelmek kezelésének kulturált módját.


A zsúrpubi nem eszi kanállal a pörköltet, csak akkor veri a nőt, ha az kiköveteli, nem hányja tele vendéglátója illemhelyét és nem használja toalettpapír helyett a család nyávogva tiltakozó macskáját.
A zsúrpubi ismer néhány írót, nem kap látványosan hányingert a komolyzenei művektől, nem csodálkozik ha a prímás előtt áll egy koma pingvin-jelmezben egy tornazsámolyon és egy bottal fenyegeti azokat, akik nem húzzák elég gyorsan a vonót.
El tud akár két, egymást követő mondatot is mondani a bazzeg kötőszó használata nélkül, és nem eszi ki a citromkarikát a kézmosó tálból.
Ha meg kellene személyesíteni a figurát, hát kormányoldalon kevés esélyünk lenne fellelni ilyet, talán még Rogán közelíti legjobban a fogalmat, aki egy valóságos Bulibáró, Kisgrofó terminológiája szerint.
Ellenzéki oldalon csőstül találunk ilyeneket, ők két ujjuk közé csippentve enyhe undorral tartják maguktól távol a diktatúra excrementumát, orrukat fintorgatják és szofisztikált kritikákat fogalmaznak meg vele szemben, de semmit nem tesznek eltávolítása érdekében, inkább csak ízlelgetik, a kritikáikat pedig sokszor másnap már ők maguk sem értik.
A PC fogalmát imádják, ha valaki kiejti a száján a cigány szót, azt azonnal rasszistának, ha a zsidót, akkor antiszemitának nyilvánítják.


A zsúrpubi népnemzeti ellentettje a zsírpubi.
Ennek archetípusa maga a Vezér, bár magas tisztsége akadályozza abban, hogy a maga természetességének teljében megmutassa példaadó énjét.
A fogalmat képviselői jómagyar keresztény embernek fordítják, ami azt jelenti, hogy egyrészt büdös a lábuk, másrészt kanállal eszik a pörköltet, harmadrészt meg nem bajlódnak gondolataik kulturált formába öntésével.
Ami eszükbe jut, azt a magyar emberre jellemző nyílt őszinteséggel vágják bele a másik ember pofájába, ezt az embertípust ők "kicsit nyers, de őszinte"kifejezéssel szokták illetni.
A nyers náluk a tahó szinonimája, az őszinteség pedig az udvariatlan bárdolatlanságot jelenti.
Az ő zsúrjaikat disznótornak hívják, ahol a döglődő állatot rituálisan körülállják, majd élvezettel hallgatják halálhörgését.
Minden disznajukat Ferinek hívják.

A nőket rendeltetésszerűen alkalmazzák, fegyelmet tartanak körükben, ha visszapofáznak, akkor behívják a vak komondort, másnap reggel pedig az asszonyka akkora napszemüveget visel, mint Sophia Loren fénykorában.
Konfliktuskezelésük verbális és tettleg-fenyegetésekben manifesztálódik, ellentétek esetén a "mi kő köcsög, lerúgjam a fejed, mint a gombát?" kérdéssel iparkodnak közelebb kerülni a kompromisszumos megoldáshoz.
Verbálisan lenyomják ellenfelüket, mint Süsü a cölöpöt, vitáikban az győz, aki többször és hangosabban tudja ezredszer is elmondani ugyanazt.
A zsírpubi művelt, például ismeri a Videoton összeállítását, zeneileg pedig már régen meghaladta Mozartot - ő a lakodalmas rock emlőin nevelkedett, de szóba jöhet a rap is, ha az eszmei mondanivaló nemzeti jellegű.
A zsírpubi ugyanis nemzeti, ha székely, akkor nemzetibb, de ha csángó, akkor a legnemzetibb.
Tréfái kifinomultak, pl. "esik a hó, fingik a ló!" , egyszerűek, érthetők, nem igényelnek mindenféle liberális csűrcsavaros  észjárást.
Szóhasználata sajátos, a lopást például szerzésnek nevezi, míg a csalást okosban történő megoldásként kezeli, de nála becsületesebb embert a Föld még nem hordott a hátán.


A helyzet imigyen tiszta.
A  két részre szakadt országban a normális népek vékony rétege várja sorsát a zsírpubikat a zsúrpubiktól elválasztó keskeny mezsgyén, és aggódva figyeli a két tábor vitézeinek istenítéletét.
Orbán vitéz cseles, fordítva ül a lován, míg Vona vitéz elképedve hallja, hogy neki ismernie kellene Puskint, jóllehet róla aztán mindenki tudja, hogy az orosz kultúra nagy tisztelője és a puskáknak is nagy barátja.
A pálya szélén a nézők között ott állnak az Unió vezetői.
Zokognak.
Mi is...

:O)))