Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Miért ördögtől való az a gondolat, hogy együtt fognak valamikor a jövőben kormányozni azok a pártok, amelyek most acsarkodnak?” – boncolgatta a problémát ifj. Lomnici Zoltán,  a Civil Összefogás Fórumának szóvivője, aki szerint a CÖF az idei országgyűlési választási kampányban nem a magyar baloldal, „csak bizonyos személyek” ellen kampányolt.
Somogyi Zoltán műsorvezető kérdésére, amely szerint Magyarországon személy szerint el tudná-e fogadni a nagykoalíciót, a CÖF szóvivője úgy felelt, hogy „teljes mértékben”.

Hiába, változnak az idők, új szelek fújnak a nagypolitikában, az ember csak törölgetheti a könnyeket a szeme sarkából nagy meghatottságában.
Hiszen az akció-reakció elve itt is érvényesül - jótett helyébe jót várj – Mesterházy ma megsimogatta a Fidesz buksi fejét és kifejezte elégedettségét: a Cseh Tamás Programról azt mondta: végre valami elkezdődött. „Ugyanakkor Magyarországon ma személyes kapcsolatokkal lehet támogatáshoz jutni, nem tehetséggel.
A politikának békén kellene hagynia a kultúrát, miközben az államnak biztosítania kell a szakma által kért feltételeket” – mondta az MSZP elnöke.

Hát, ezen még volna mit cizellálni, de egye fene – legyen, hiszen az állami mecenatúra világszerte elfogadott dolog, mindenesetre – miután arra példa még nem volt, hogy Orbánék bármit is helyeseljenek, aminek a szocikhoz köze volt – engem kissé elbizonytalanít.
Nem mindegy ugyanis, hogy D’Artagnan milyen jelenettel találkozik az utcán, mert ha esetleg két kutyát lát verekedés után, mikor az egyik hanyattfekve lábaival az ég felé kalimpálva éppen odatartja a torkát ellenfelének, az nem biztos, hogy a szocialisták számára a legoptimálisabb stratégiai modell.
Ha mégis ez történik, akkor ott valami nagyon nem gömbölyű, de hát ne legyünk türelmetlenek, előbb-utóbb minden disznóságra fény derül.

Mindenesetre én a szocialista pártelnök helyében nem ülnék oda olyan asztalhoz, melynél a másik széken nem pártelnök ül, mégha a másik pártelnök éppen miniszterelnök is, de hát ezeknek a mai fiataloknak semmi érzékük nincs az etiketthez.
A szóról magáról is legfeljebb csak kis, ragacsoshátú papírfecnik jutnak eszükbe, melyeket a számítógép nyomtatója köpköd ki magából, a protokollt meg szabadságuk tűrhetetlen korlátozásának tekintik.
Egyszerű ma a világ.
Elkísérnél? - kérdezi a szakállas menyecske, mire is a válasz: meg hát – és már húzza is lefelé dicső sportszárát az eltökélt macsó…

Na, de törjünk reá a lényegre!
Miért ördögtől való az a gondolat, hogy együtt fognak valamikor a jövőben kormányozni azok a pártok, amelyek most acsarkodnak?” – kérdezi a Magasan és Jólszületett szóvivő, ez itt a kérdés.
A válasz roppant egyszerű: ahhoz, hogy pártok koalícióban együtt kormányozzanak, ahhoz pártok kellenek.
Nagykoalícióhoz meg nagy pártok.
Hmmmm…
Mintha azt kérdeznénk, hogy mi kell ahhoz, hogy a költöző libák együtt szárnyaljanak?
Hát, elsősorban is libák, mert ha a libacsapatban csak egy is egy magát libának valló hiéna, hát máris lőttek az együttszárnyalásnak, ami eléggé sajnálatos, de mindenképpen realitás.


A pártok koalíciójához elsősorban pártokra lenne szükség, és bár a Szocialista Párt egyre kevésbé emlékeztet pártra, de legyünk nagyvonalúak, - ellenben a koalíció másik perspektivikus résztvevője több mindennek mondható, csak pártnak nem.
Mondhatjuk például egyháznak, melynek hívei a Prófétát imádják, míg papsága, püspökei és maga a Próféta a pénzt.
Szent rítusaik - a vonulászás, szent hamvak aktatáskás hurcolása, a szabadság tér telecsinálása emlékművekkel a II. Világháború utólagos megnyerése céljából – alkalmassá teszik őket a hitéleti tevékenységre, de azt azért lássuk be, meglehetősen nehezen lehet beszuszakolni őket egy modern pártstruktúrába.

Lehet a reménybeli partnert esetleg majdnem befutott startup vállalkozásnak tekinteni, melynek már csak a nemzetközi piacképessége hiányzik, hiszen innovatív képessége kiváló,
Ezt bizonyítja az is, hogy mindenki azt prognosztizálta, hogy legközelebb a szeszárusítást nyúlják majd le, de ők mégis az iskolai papírgyűjtésre nyúltak rá, kivéve a lelkes tanárnénik kezéből az osztálypénzt!
Naggyá válási képessége is kiváló, mint a rák burjánzik az ország testén, közösségi jellege is rendben van, hiszen vonulnak, fütyülnek, együtt tekerik a kereplőt, együtt ordítják a szent szövegeket, mint például a viktorviktort – látnivaló, hogy kifogástalanul teljesítik a startuppá válás mind az öt kritériumát.

De a legéletszerűbb, ha maffiának tekintjük, Keresztapával caporegimekkel, consiglierivel, katonákkal, megvásárolt bírókkal, ügyészekkel, fizetési listán szereplő rendőrökkel - az ember hirtelen nem is tudja, hogy Orbán Viktor olvasta e Mario Puzo regényét vagy Puzo látta könyve megírása előtt Orbán tevékenységét.
Mindenesetre Gyurcsány jobb, ha kerüli az istállókat, és ha mégis lófejet talál egy üde reggelen az ágyában, akkor ne sikítson fel, hogy Varga Miska, hát te mit keresel itt?

Mindenki a Jobbikra fintorog, hogy illendő-e vele tárgyalni, én meg azt mondom, hogy a Jobbik legfeljebb egy házatlan csiga a Fidesszel való összevetésben, amelyiket ebben a relációban legjobban egy rohadtul büdös, nyálcsorgató, állandóan korgó gyomrú hiéna testesíthetne meg.
Csak tudnám, miért jut eszembe szinte minden nap a Bethlen-Peyer paktum Horthy idejéből?

Bajnai is aktivizálta magát – ő meg levelet írt Gyurcsánynak.
De igaza is van, már csak pár nap van az Európai Parlamenti képviselők választásáig, bele kell húzni keményen, mert ha nem dolgozunk, még a végén négy-öt képviselőnk is lesz Brüsszelben, aztán megnézhetjük magunkat…

Jön a hétvége, pihenjetek jól, olvassatok vidám könyveket ( Pocsék karma, Jézus szeret engem, stb.) – esős időben nem jó szomorkodni, mert előbb–utóbb depresszióssá válik az ember.
A teve nem, mert az datolyát rágcsál a whisky mellé, és szép libákról álmodozik közben.
Tanuljatok meg ti is élni…

:O)))