Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Nagy az izgés-mozgás a politikában, a gyanútlan blogger csak néz, mint liba a kukoricakonzervre, hát ez megint már, hogy is? Kezdjük talán az egyre kerekdedebb és egyre ütőképesebb debreceni polgármesternél, aki ismét mondott egy jóízűt, miszerint több választáson is az utolsó pillanatban döntő, kétes módon választásra bírt, politikailag nem tudatos szavazók döntöttek az ország sorsáról.  Szerinte Magyarország népességén nem tudnak egyhamar változtatni, adottság, hogy egymillió embernek nincs meg a nyolc általánosa, még többen pedig funkcionális analfabéták. Hát bizony, nehéz is a népet leváltani, legfeljebb sunyi módon műveltségi cenzust lehet bevezetni a választók körében, továbbá lehet gondoskodni arról, hogy az egymillió funkcionális analfabéta helyett hamarosan kétmillió legyen, talán ez lesz az Orbán-éra egyetlen valós eredménye ahogy elnézegetem, merthogy más eredménye nincs, sehol, semmi. Kósalali szerint el lehetne várni egy választótól, hogy két hétre előre tudjon gondolkozni. Ez így igaz, de ennek analógiájára a politikustól is el lehetne talán várni ugyanezt, márpedig ebben az országban a hatalmon levők összevissza beszélnek és máról-holnapra improvizálnak. Nem, hogy két hétre, két napra sem tudnak előregondolkodni, kivéve, ha lopni kell, lásd az IMF tárgyalások ügyét, ahol a tét a mi keservesen megkeresett kis pénzecskénk, legyen akár a pénztárcánkban, bármelyik bankban, vagy a Nemzeti Bank valutatartalékában elhelyezve. A téma, melyben a dicső debreceni cívis elnyilatkozta magát, a választási rendszer volt, amelyik még nem maga a tolvajlás, csak a kulcs ellopását jelenti a kamrához, melyben ott lógnak a plafonról a kalbászok, sonkák, sódarak, melyeket ez alatt a ciklus alatt még nem lehetett felzabálni. Azt is kifejtette, hogy mi lenne kívánatos: "Sehol ne rotyogjon a gulyás" - igyekezett Kósa Lajos a választási visszaéléseket illusztrálni. Ez tipikus jobboldali hülyeség, ha te egy putrilakó cigányt meg akarsz vesztegetni a választások során, akkor az megeszi a gulyást, böffent egyet, megtörli a szája szélit, oszt arra szavaz, akire akar, mert ezidáig nem állt mellette senki a szavazófülkében, aki ellenőrizni tudná a szavazatát, nem Köztársasági Elnököt választunk, ugye… Ne nézzük le az etnikumot, ha funkcionális analfabéta, ha mániás depressziós szociopata, tudja az pontosan, mennyit ér egy voks vagy egy Gripen-rendelés… De arra még a nagyeszű polgármester se tudott legalább tőle telhetően értelmes választ adni, hogy miért is tilos a választónak levélben regisztrálni belföldről, ha külföldről ezt megteheti az is, akinek szavazata saját életét nemigen befolyásolja? Egyáltalán, kiállja ez a rendelkezés az alkotmányosság próbáját hazai és európai szinten is? Másik hír, amelyik ma tetszett, az a Szolidaritás döntése a Millával közös tüntetésről, amivel egyet lehet érteni akkor, ha beneveznek és megjelennek a demokratikus pártok is, saját nevük és zászlaik alatt és ők is szót kapnak a rendezvényen. Nekem aztán valóban mindegy, hogy minek hívják azt az ernyőszervezetet, melynek neve alatt megszerveződik Orbán leváltásának demokratikus módja, de attól tartok, hogy könnyen megeshet, mire összeszerveződik a sok politikai primadonna, addigra esetleg a nép hirtelen felindulásból elkezd törni-zúzni. Majd - mint ez a hazafias nemzeti forradalmaknál szinte követelmény - első lépésként kifosztja a műszaki szaküzleteket és a bevásárlóközpontokat, aztán fellógat a fákra néhány TEK-vitézt, esetleg teketlent csinál belőlük, majd elkezdi üldözni a zsidókat – de lehet, itt és most majd a cigányok jönnek sorra - vagy mindkettő. Ami még nagyon tetszett ma, az az élettársi kapcsolatok megtiprása volt a regnáló pártszövetség által. Valahogy történelmileg úgy alakult, hogy a Fidesz-KDNP kétosztatú párt lett, jellegét tekintve is, merthogy a gerinctelen, törtető tolvajok a Fideszben, míg a bánatos kosztromai ökörre hajzó nyálcsorgató ostobák a KDNP-ben gyülekeztek, tisztelet a kevés számú kivételnek és a visszavonult kézilabda-kapusoknak. Azt szeretem legjobban, mikor Harrach Péter a családról értekezik. Ő az, akivel az anyák ágyba bújni vonakodó gyerekeiket ijesztgetik, ő az, aki alkalmas lenne büntetési tételnek családjukat cserbenhagyó anyák számára – „éljen három évig Harrach Péterrel szent frigyben” – szabná ki a bíró, na - ennek lenne visszatartó ereje. Hogy buták, mint a sár, az rendben van, de ezek olyanok, mint a vakegér, mintha egy másik bolygón élnének. Persze, ha ezt szellemi mentoruk, a Katolikus Egyház magyarországi tagozata szorgalmazza, akkor mindent vissza, van demokratikus centralizmus meg pártfegyelem is a világon. A világ persze kissé megváltozott az utolsó igazán ütős egyházi fesztivál, Savanarola megégetése óta, és bár a házasság szentség maradt – a szentségit! – kiáltja a férj rácsapva az ajtót önmegvalósítással bíbelődő asszonykájára – de egyre többen vannak, akik házasság helyett a sokkal praktikusabb concubinatust, az élettársi viszonyt választják. Így ugyan nélkülözni kénytelenek a malasztot, ám elkerülhetik a vagyonjogi hercehurcákat, melynek során a bugyiban-melltartóban érkező hitves egy szál gatyában hagyja magára hajdan autóval, lakással, pénzzel és egzisztenciával rendelkező, elővigyázatlan férjét. Aki ezen a szemét forgatja és megpróbálja erőszakkal a házasság felé terelni a fiatalokat, az idióta. És ha azt hiszi, hogy Cicis Maca, mikor a templomban esküszik, akkor azt merő áhítatból és szent elkötelezettségből teszi, az nagyon téved, mert említett démont inkább a hely ünnepélyessége fogja meg – hűdebüdös ez a ridikül, amit ez a Pubi lóbál - hiába, azért ez az egyházi építészet nagyon értette a dolgát. Ha lehetne választani, én is a Bazilikát választanám a hajdani tanácsháza szocreál házasságkötő terme helyett – a baloldal soha nem értett a népszórakoztatáshoz… Hát ezek voltak a mai idétlenségek, folyt. köv., ahogy én ezeket ismerem…
:O)))