Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image]Fekszik az öngyilkos a koporsóban, már mindenki elsiratta, hátramaradt hozzátartozói új kapcsolatok után néznek, keresik a helyüket a megváltozott körülmények között – az élet megy tovább.
Aztán egyszercsak mozgolódás hallik a tetem felől, felül a halott és boldogan jelenti be: Gyurcsány márpedig alkalmatlan az MSZP megújítására.Aztán hanyattdől és élvezi a végleges nyugalmat, szája szélén mosoly bujkál – még utoljára azért megtettem, amit tennem kellett!A koporsón pedig büszkén virít a felirat: SZDSZ.Kissé morbid a kép, de mit tegyek, ez jutott eszembe, amikor elolvastam a nol.hu-n Tóth Csaba: A Gyurcsány-párti "szavazó" mítosza című cikkét.A szerző a Republikon Intézet stratégiai igazgatója, politológus.A Republikon Intézet egy magát pártpolitikailag független, liberális szellemi műhelyként meghatározó intézmény, amely a közéleti kérdések elemzésével, véleményezésével és javaslatok megfogalmazásával foglalkozik. Célja a liberális szemlélet, szellemiség és megközelítés minél hatékonyabb közéleti megjelenésének és megvalósulásának elősegítése.Az Intézetet fenntartó hasonló nevű alapítvány kuratóriumának elnöke Horn Gábor, aki komoly érdemeket szerzett a Gyurcsány vezette koalíciós kormány szétverésében, munkájának megnehezítésében, sok estben ellehetetlenítésében.Nevéhez fűződik szocialistákkal közös kormányzásuk nyolc évének leggusztustalanabb beszólása a vizitdíjas népszavazás után, ő az egyik fő oka annak, hogy a mezei szocialista nem igazán tud mélységes bánattal tekinteni a bevezetőben bemutatott koporsóra.Legyint egyet inkább, nyugodjatok békében.Akit megnyert a liberális gondolkodásnak Kuncze Gábor, azokat ő és hozzá hasonlóan hasonlóan doktriner, öntelt és tehetségtelen társai zavarták világgá a liberalizmusnak még a környékéről is.Hogy Tóth Csabának miért éppen most támadt ingerenciája megosztani magvas gondolatait a közzel Gyurcsány politikai alkalmassága tekintetében, ez maga a Nagy Titok, de hogy az ütemérzéke kiváló, az kétségtelen.Maga a cikk hosszasan taglalja, hogy Gyurcsány miért népszerűtlen úgy az egyszerűbb néposztályok mint az emelkedett szellemiségű liberálisok között, akiket az SZDSZ oly jól képviselt, még nem is olyan régen.Megállapításait a kívülálló megfellebbezhetetlen tárgyilagosságával teszi, feledve mindent, mit ő és elvbarátai összebarkácsoltak az átkos nyolc év alatt.És feledve azt, hogy a liberálisok soha még nem kerültek annyira helyzetbe, mint éppen Gyurcsány Ferenc kormányában.Kit érdekel ez már ma? A tárgyilagos szerző éppencsak az egészségügy reformjának kudarcát nem veri az exkormányfő fejéhez, de persze ezt egy következő cikkében még pótolhatja.A szocialista párton belüli mozgásokat van olyan kedves egyszerű hatalmi harcként ábrázolni, melyben a gonosz Gyurcsány - akit mellesleg mindenki fenemód utál -  nyúlkál a párton belüli hatalom után, nem veszi figyelembe azt az ádáz harcot, melyet a jelenlegi megújulás iránt elkötelezett pártvezetés folytat a párt felemelkedéséért.Ezt írja: „a párt vezetésével szembehelyezkedők magukat mintegy morális piedesztálra emelik: jelen esetben úgy téve, mintha a vita az MSZP megújításáról szólna. Ez azonban naiv feltételezés. Gyurcsány Ferenc két évig állt az MSZP élén, öt évig volt miniszterelnökként legmeghatározóbb politikusa, máig leggyakoribb szereplője. Ha ennyi idő, a 2004-es sikeres entré és a 2006-os választási győzelem adta legitimáció nem tette lehetővé az MSZP „megújítását”, ugyan hogyan lehetne erre képes most, Magyarország egyik legnépszerűtlenebb politikusaként?”Hát, szerintem nagyon, hiszen a ballaszt, ami hátrahúzta, mára elveszítette politikai befolyását, legfeljebb faluszéli intézetekben rágja a gittet, a hátrahúzó erők elleni harc pedig éppen a szeme előtt zajlik, ebbe volt éppen kedves fogadatlan prókátorként beledumálni – vagy lehet, nem is annyira fogadatlanul?A párt megújításának terve arról is szól, hogy nyújtsunk politikai otthont a liberális gondolkodású és szociálisan érzékeny embereknek - ez alatt nem az SZDSZ vert politikushadai értendők, néhány tiszteletreméltó kivételtől eltekintve, - hanem azok, akik a való világban élnek és nem papírízű elvek megvalósítását akarják elérni, hanem egy nyitott, demokratikus, élhető és európai Magyarországot szeretnének a poros, nacionalista bezárkózás és a populizmus helyett.Modern országot, ha úgy tetszik.Persze azért a cikk végén kilóg a lóláb, a legnagyobb bánat az, hogy a LMP nem fog tudni együttműködni az őszödi beszéd és 2006 őszének Gyurcsányával.Hát ez bizony sajnálatos. Akkor bizonyára a Fidesszel fog majd együttműködni és én ezen valamiért nem is tudok csodálkozni.Tulajdonképpen olyan ez az egész, mint amikor ott sopánkodik a döglött liba körül az egész família, csak az nem, aki etette, meg gondozta, mert ő éppen el van foglalva az új kislibák felnevelésével.Szegény liba sorsán meg azok sopánkodnak legjobban, akik elfelejtették etetni meg itatni, sőt, még a legelőre vezető utat is elzárták előle – ők csak enni szerettek volna belőle, de azt aztán sokat!Hol volt a tiszteletreméltó cikkíró 2006 őszén, amikor Gyurcsány az 56-os emlékművet koszorúzta?Ott állt mellette?Hol volt a kiállás az őszödi beszéd után a tisztességes és tisztakezű politizálás mellett?Sopánkodás volt, meg jammerolás - hogy lehet ilyeneket beszélni – mint manapság is, Kertész Ákos esetében.A cikk remekül beleillik az Avar - Mészáros féle Gyurcsány – ellenes, de alternatívát felmutatni képtelen szócséplések sorába, a liberálcsasztuska műfajának gyöngyszeme.Szánalmas ez a helyezkedés is, az LMP mellett, amelyik még annyira sem liberális, mint amennyire zöld, pedighát zöldnek is csak a sárga-zöld színtévesztők nézhetik.Ez nem liberalizmus, ez árulás.Árulás a saját múlttal szemben, árulás az országgal szemben, melynek igennagy szüksége lenne egy olyan személyiségre, aki képes arra, hogy az Orbán elleni harc élére álljon.Jelenleg ebből a politikus-típusból egyet ismerek.
:O)))