Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

Magyarország túl van a nehezén, jelenti boldogan az OTP Bank elemzési osztályának vezetője, Tardos Gergely.[Image]Ez abból nyilvánvaló, hogy újra elindult a gazdaság növekedése.A két fő kérdés az szerinte, hogy a kormány a tervezett strukturális átalakításokat végre tudja-e hajtani, valamint az, hogy a belső kereslet az országban mikor kezd el növekedni.Ami azt illeti, a gazdaság növekedése már a Bajnai kormány működésének utolsó időszakában elindult, viszont a harmadik – vagy talán az első fő kérdés az, hogy ez a gazdasági növekedés milyen ütemű és mennyire lesz tartós.Merthogy most éppen úgy tűnik, hogy a magyar kormány éppen a Kőműves Kelemen terv megvalósításán fáradozik, mit felépít nappal - leomlik estére, de az éjszakai műszakkal sincs több szerencséje.Mint az elemző kifejtette, a növekedést alapvetően a külső kereslet hajtja, az húzza az ipari termelést és stabilizálja a munkaerőpiacot, míg a belső kereslet továbbra is rendkívül gyenge.Hát itten van az eb elhantolva, ugyanis a magyar gazdaság rendkívül nyitott és körülbelül úgy vagyunk, mint Julcsa néni a libájával – ha Julcsa néninek jól megy, akkor jut neki csirkefarhát a libájának meg kukorica.Ha viszont Viktor meglengeti a nemzeti zászlót és – mondjuk - lenyúlja az özvegyi nyugdíjakat, akkor Julcsa nénje mehet őszre krumplit böngészni, szerencsétlen liba meg zörgő csontokkal keresgélheti az árokparton a csalánt, az elkerülhetetlen elmúláson és a Julcsa néni rávetett pillantásában felfedezett gyilkos fényeken meditálva…Ha jól megy Angela Merkelnek, jól fog menni nekünk is, hacsak úgy nem járunk, hogy a megagiga rapid állam-átalakítási tervek fel nem zabálják azt is, ami a nagymértékű német növekedésből – ha lesz ilyen – csurran-cseppen nekünk.A mai világgazdasági helyzetben még a nálunk sokkal nagyobb és erősebb Németország sem lehet biztos a holnapban, nem lehet tévedhetetlenül prognosztizálni azt, hogy mit hoz a jövő, milyen gazdasági következményekkel járhat Németország számára a görög válság, mit hoznak az euróra a portugál és az ír gazdasági problémák, mivé fajul a líbiai kaland, szóval a gazdasági helyzet az egész nyugati világban bizonytalan, mint a kutya vacsorája.Erre az alapra mi legfeljebb légvárakat építhetünk – van benne gyakorlatunk - hálistennek, azokba akkor sem kell beleépíteni az Anikó-asszonyból készített őrleményt, ha reggelre kidurrannak.A mi Vezérünk jobb, mint a hajdani csodarabbi, van ötlete számtalan, a ragyogó jövő felfestésében meg jobb, mint Feszty Árpád…Nekem már egy kicsit az is gyanús, hogy a magyar gazdaság fejlődésének ütemét a Matolcsy-brigád perspektívában magasabbra prognosztizálja, mint a német fejlődést, ez olyan, mintha a kocsis egzakt módon kiszámítaná, hogy a szekér gyorsabban fog futni, mint a lovak.A gond akkor van, amikor ezt el is hiszi, hiszen a gazdaság nem olyan, mit a tanterem – ha elrontottam az egyenlet levezetését, letörölöm a táblát – itt a hibákért rettenetes árat kell fizetni és nem az fizet, aki hibázott, hanem mi.Azért az elemzőből – függetlenül attól, hogy gazdája ott csápol a Vezér mellett a fehérvári tribünön -csak kibújt a szakember és megemlítette, hogy hiába alacsony a költségvetési hiány, ha az államadósság - amely európai összevetésben ugyan átlagos vagy egy kicsit magas -, régiós összevetésben rendkívül nagy.Emellett a költségvetés hitelessége nem túl kedvező, méghozzá egy olyan nemzetközi környezetben, amikor a befektetők elsősorban a költségvetés és az államadósság fenntarthatóságát nézik.Ez az én olvasatomban azt jelenti, hogy a költségvetés készítése során a számokkal úgy bűvészkedett a nagy magyar pénzügyi mágus, hogy a vezérnek realitásként tálalja az általa vágyott rózsaszín álmot, ez viszont a világ rosszindulatú elemzőinek köreiben (nem zsidók ezek véletlenül?) elnéző mosolyt fakasztott, azt is csak azért, mert egyelőre az államháztartási hiány mértéke úgy-ahogy még rendben van.Ki tudja, meddig még, mert aki azt hiszi, hogy kényszermunkát szervezni meg a gazdag haveroknak osztogatni a befizetett adókból, az  jövedelmező tevékenység, az nagyon fog álmélkodni, és az ugyan meglehet, hogy a munkaerőpiacra visszazavart roki és nem roki nyuggerek pénzén valamennyicskét megtakarít majd az államháztartás, de ezzel párhuzamosan nőnek majd az egyéb kiadásai.Például ha csónakázó-tóvá akarja alakítani az Alföldet, vagy újraélesztjük a gumipitypang-mezőket, akkor ezeket az embereket etetni is kell, itatni is kell, szállítani is kell, valahol altatni is kell és attól is tartok, hogy a reaktivált nyugdíjas könyvelőnők nyűgösködni fognak, ha a napi talicskázás után nem tudnak melegvízben zuhanyozni.Aztán, aki Orbán szerint még nem eléggé rokkant, az majd most az lesz, vagy beledöglik és akkor ott a nettó haszon, ugye.Persze valamicske bevétel támadhat majd, például a gánti bányában követ fejtő reaktivált tűzoltókból, vagy a sárazsadányi szőlőkben énekelve hajladozó, szőlőt kötöző, hajdan arthrózissal leszázalékolt hatvanas menyecskékből, de attól tartok, a profit nem az államnál fog lecsapódni.Mindenesetre számomra kissé optimistának tűnik Tardos Gergely, merthogy a mai helyzetben rengeteg a bizonytalansági tényező, úgy nemzetközi, mint belpolitikai téren.Talán túlzásnak tűnik a félelem, de ebben a helyzetben még a véres tömegzavargások esélye is benne van, ami nemigen tenne jót az országnak - vagy tizenöt évre visszavetné a fejlődést.Hát, majd meglátjuk, szerintem még sem az ország, sem a mi Vezérünk – hogy jönne rá a nehézség - nincs túl a nehezén. És még mindig nincs egyetlen nemzetközileg jegyzett labdarugó-csapatunk sem – de sajnálatos!
:O))))