Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] A Fidesz országgyűlési képviselőcsoportja és a párt országos nyugdíjastagozata határozottan visszautasítja Heim Péternek, a Századvég Gazdaságkutató elnökének azon felvetését, amely szerint a nyugdíjak drasztikus csökkentésére lenne szükség - közölte Rogán Antal, a párt frakcióvezetője és Iván László, a tagozat elnöke kedden az MTI-vel. Mondom a Mamának – na, látod? Felesleges volt itt aggódnod, meg előre jammerolnod, hát most láthatod a két szemeddel, hogy megvéd bennünket a vezér, hiszen legfontosabb fegyverhordozóinak egyike nyíltan kiállt a magyar nyugdíjasok mellett, és bátran odavetette a megvadult Századvég-elnöknek, hogy eb ura fakó, Ugocsa non coronat! Hogy enyhe, kezdődő szürkehályog? Na és? A szavakból a nyugdíjasokra kisugárzó szeretetet, úgysem kell látni, elég, ha érzed melegét! Ami azt illeti, talán jobb is, ha nem látod a szavak mellé mellékelt rókaképű Rogánt, aki már gyárilag stabilan olyan, mint a Vezér, mielőtt éppen ravaszkodni készül és elkezd székely viccnek álcázott zsidóvicceket mesélni. Két dolog azért elülteti a még elmeszesedetlen nyuggerben a gyanakvás bürök-magvait, melyek aztán szárba szökkenve mérgezik a lelkét a szerencsétlenjének. Az egyik a szilárd elhatározásról szóló nyilatkozat megszületésének körülményei, ugyanis ez a történet is a szokásos Fidesz-menetrend szerint zajlik. Ennek lényege a társadalom kóstolgatása, melynek metódusa az, hogy valamelyik középfajsúlyos jobboldali személyiség – esetünkben a Századvég elnöke belengeti a nyugdíjcsökkentés lehetőségét, majd valamelyik másik narancs - lovag azonnal cáfolja a lehetőséget, aztán ha az érintettek nem tépik szét helyben és azonnal a Vezér adószedőit, akkor ráhúznak a tizenkilencre, és ha besokalltak, akkor megmagyarázzák, hogy ők tulajdonképpen megvédték a nyugdíjasokat. Hogy aztán a védelmezőt Selmeczinek vagy Rogánnak hívják, az – kissé rusztikus fogalmazással – mindegylófasz, Rogán pont olyan okos, mint amilyen szép Selmeczi és ez a tétel fordítva is igaz. Mindenesetre a magánnyugdíjpénztárak sorsa azt a téveszmét ültette el tízmillió ember fejébe, hogy amikor ennek a kormánynak akármelyik tisztségviselője kimondja valamire a „megvédem” szót, akkor a nép rohan haza, elássa a hitves nagyértékű fülönfüggőit, a libáit lehajtja a bezárt bányákba, a malackát becsukja a fürdőszobába, hadd dagonyázzon ott, míg ő maga condrákba öltözik és leül a küszöbre, rágni a száraz serclit. Persze a nyuggerek egy részének agyi ereiből fel lehetne építeni magas Déva várát, esetleg állományjavítónak bele lehetne keverni az így nyert mészbe Selmeczi Gabikát, ők roppant elégedettek lesznek, különösen, mert Rogán azt is kijelentette, hogy " A Fidesz, ahogyan eddig is, úgy ezután is kiáll a reálértékek megőrzése mellett, a nyugdíjak infláció mértékének megfelelő folyamatos növelésével" Namármost, ebből az a mondatrész az igaz, hogy „ahogyan eddig is, úgy ezután is kiáll”. Eddig sem állt ki ugyanis, meg ezután sem fog, merthogy ha ezidáig kiállt volna, akkor ma nem kellene a nyuggerek jelentős részének ketrecharcosként vívni a macskákkal a kukák tartalmának birtoklásáért. Az inflációkövetés meg szép dolog, olyasminek képzelem el, hogy az infláció szalad, mint a nyúl, a nyugdíj meg követi a maga megfontolt módján, merthogy az infláció számítása bonyolult dolog, ennél már csak egy bonyolultabb dolog van, a nyugdíjak vásárlóerejének kiszámítása. Én a magam laikus módján ezt úgy képzelem, ha mondjuk a nyugdíjból ma csak feleannyi tojásra futja, mint tavaly, ha egy kiló dinnye 250 forintért van kirakva a szupermarketben, ha nő a rezsi, ellopják az utazási kedvezményeket, a gyógyszerárak állami támogatását, ha a kórházakban az lesz kiírva, hogy itt engedélyezett a hálapénz, akkor igencsak bele kellene homorítania a kormánynak ahhoz, hogy a nyugdíjak emelését a valóságos nyugdíj-inflációhoz igazítsa. Mindegy, hiszen a nyugdíjas felkel, megkérdezi magától: hogy vagyok? – aztán kinyitja a televíziót, megnézi a híradót és elönti a büszke elégedettség, megtudja, hogy jól van, boldog és elégedett, hiszen Viktor rajta tartja szemét, meg a Matolcsi szemét is. A szemét… Meg a zsebében a kezét, csak ezt nem mutatja a híradó… A másik dolog, ami nyugtalanságot kelt, az a létminimum alatti lét fenyegető árnya. A jövedelmi szegénység küszöbértéke 2010-ben Magyarországon egy fogyasztási egységre – egy egyedülálló nyugdíjasra számítva például - 59 441 Ft/hó volt, ennél alacsonyabb jövedelemből a népesség 12,3%-a „élt” – igaz, ezt nem Matolcsy, Lázár meg a Vezér számolta ki, hanem olyan emberek, akik értenek is ahhoz, amit csinálnak.. Ezen a szinten leginkább csak vegetálni lehet, aki így él, jobb, ha libacomb helyett áttér a fotoszintézisre. A létminimum már azt jelenti, hogy az érintett kőgazdag. Például lapulevél helyett csinosan felszeletelt konzultációs kérdőívekbe csomagolja véleményét a rendszerről és úgy dobja a kukába víztakarékosság céljából, emellett ki tudja fizetni televíziója áramfogyasztásának díját is, vasárnap meg kétpofára zabálja a negyed csirkefarhátat. Ennek összege 2011-ben havonta 83 941 Ft volt, az egy évvel korábbi érték 106,6%-a, míg a nyugdíjak 2011-ben 3,8%-al emelkedtek, teát reálértékükből veszítettek és veszíteni fognak idén is. A nyugdíjasok legnagyobb félelme az özvegyi nyugdíjak elvesztésére vonatkozik. Ez persze nem érint mindenkit, de ez nem vigasztalja azt, aki attól tart, hogy a rablóbanda erre is ráteszi a kezét, ő pedig le kell mondjon a luxuskiadásairól, a televízió egy jobb műsorcsomagjáról, a kivonulós biztonsági szolgálatról, a háromévenkénti fogsorcseréről, vagy a fogpótlásról. Persze nem fog fogatlanul sem kilógni a sorból, ennek a nemzetnek olyan szerencséje van, hogy több a füle, mint a foga, - kár, hogy süket is… Szóval most aggódhatunk, még szerencse, hogy akik vigyáznak ránk, azoknak futja egy –egy étkezésre a Costesben, kisebb, úgy tizenkét fős asztaltársasággal. Naponta. Háromszor.
:O))))