Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Miközben dolgozik a politikai látványpékség, a mi Vezérünk szép sorjában rájön arra, hogy aki Magyarországot történelme során megszállta, az mind-mind a barátunk. Alapjában ezzel egyet is lehet érteni, hiszen ameddig a megszállók itt táboroztak, addig sem volt magyar politikusok kezében az ország sorsa, mely tény nagy valószínűséggel fennmaradásunk egyetlen oka és záloga volt. Így aztán a felismerésnek megfelelően öles nyelvcsapásokkal halad a baráti kapcsolatok kiépítésének számára igen rögös útján, bepróbálkozott már Merkelnél, Putyinnál, most a törökök vannak soron - felkészül Mongólia. Mint a török miniszterelnök látogatása során tartott sajtótájékoztatón elmondta, Törökország sikere biztatás Magyarország számára, mert a török siker arról szól, hogy ha egy nép bízik a saját erejében, megfelelő összefogást valósít meg, és vezetői megfelelő programot hajtanak végre, akkor csodálatos eredményeket lehet elérni. "Nekünk is erre lenne szükségünk" - mondta, hozzátéve, hogy Magyarország eredményei még nem vetekednek Törökország sikereivel. De jó úton haladunk, hiszen már majdnem utolértük Bangladest és a Boomberg érdekeltségébe tartozó Businessweek által a feltörekvő piacokról készített húszas listán a dicső tizennyolcadik helyen vagyunk, néhány hellyel lemaradva Namíbia és Zambia mögött. Hát, szerintem ugyan nekünk elsősorban arra lenne szükségünk, hogy Boldogságunk egész dilettáns bandájával együtt húzzon el, mint a vadludak, de persze ez a kérdés az ő szemszögükből máshogy néz ki, hiszen még annyi minden ellopnivaló van ebben az országban, csak értő szemmel körül kell nézni. Itt van mindjárt a paksi atomerőmű felújítása és építése is, mennyi finom falat a Közgép számára, mennyi lehetőség, ha Putyin is úgy akarja… Arról nem is szólva, hogy már így is akkora hírnévre tettünk szert a világban, mint atomhatalom, hogy a Vezér felajánlhatta: Törökország a saját atomenergia-programjában működjön együtt Magyarországgal. A célok egybevágnak, távlatilag minkét ország atomhatalom szeretne lenni. Ezt nemzetközi súlyunk indokolja is, hiszen gazdasági eredményeink lenyűgözték a fejlett világot, így katonailag is ideje lenne a topra kerülni, és ennek csak első lépése, hogy helikoptereseink a földön szaladva, fejük felett fakanalat forgatva berregnek, - a távlati cél az atombomba! Világpolitikai Tényezőnk elmondta, hogy török tárgyalópartnerével azt a célt határozta meg, hogy a két ország kereskedelmi forgalmát 2015-re a jelenlegi duplájára, azaz 5 milliárd dollárra emeljék. A cél szép, neki kell veselkedni, lehet esetleg a törököknek fürdőjegyeket árulni a Rudasba, cserébe vélhetőleg réz kávésfindzsákat fogunk venni. Közben a Fidesz-frakció zárt ajtók mögött tanácskozik Gyulán, az ajtók előtt forrnak az indulatok, még szerencse, hogy nem milliós tömegek csapnak össze verbálisan, csak Bayer Zsóci mond tőle telhetően okosakat, mögötte bércigányok cipelik egyen-táblácskáikat, miközben ő látványosan parolázik a menet-vajdával. Azért rohadt nehéz úgy harcolni a cigányság emberi és gazdasági jogaiért, ha közben az érintettek rossz társaságba keverednek, de hát a demokrata akkor is hű marad a zászlóhoz, ha a rúdjával fejbevágják… Nem tudom, volt-e értelme ebben a formában elmenni Gyulára a demokratáknak, amondó lennék, hogy a kevesebb sokszor több. Egy félmilliós tüntetés többet hoz a konyhára, mint tíz ötvenezres, hát még, mint száz ötezres. Az emberek zöme nem született barikád-harcosnak, nem szereti az olyan rendezvényeket, ahol adrenalin-turistákkal kellene háborúznia, márpedig egy nagyságrenden alul ez bármikor bekövetkezhet. Azt sem tartom helyesnek, ha az ilyen erőtlen megmozdulásokkal azt a hitet keltjük az emberekben, hogy úgyis politikai ellenfeleink vannak többen, akik viszont agresszív gátlástalanságukkal az erő benyomását keltik. Ketrecharc esetén a bájosan mosolygó szőke szende női megjelenés nem a legjobb ajánlólevél, ez alól csak a hatvankilós unokahúgom kivétel, aki egy közlekedési vitában úgy megijedt a felé agresszíven közeledő száztíz kilós versenyzőtől, hogy jól megverte - kapott is érte bírságot, de nem sokat, mert amikor a rendőrök meglátták a sértettet, leestek a székről a röhögéstől és oda lett az ügy komolysága… Talán a demokratáknak sem kellene állandóan a megszeppent óvodás figuráját hozni, lehet esetleg kissé markánsabban is fogalmazni, különösen akkor, amikor a vekkerek és fütyülők mesterei oktatgatják őket tüntetési illemre… A kevesebb sokszor több kitétel a pártokra is fennáll, melyek a régi szép rendszerváltó időket idéző módon osztódással és szűznemzéssel szaporodnak, most legutóbb Ungár Klára jelentette be, hogy az ő liberális pártja nélkül veszni fog Magyarország. Sokszor úgy érzem, hogy ezeket a pártocskákat valahol szakmányban gyártják, mindegyik egy-egy időzített bomba, melyik a light drogok, melyik a homoszexualitás ellenfeleit mozgósítja, mindegyikben van párezer elkötelezett ember, akik egy választáson saját pártjukkal csak a politikai hullák számát fogják szaporítani. Meg nem értem, ebben a rendkívüli helyzetben - merthogy én a diktatúra feltámasztását annak vélem - miért nem lehet egy ernyőszervezetet összetákolni, mely alá beáll minden demokrata politikus és politikai formáció a demokrácia védelme érdekében? Közben vonul az éhségmenet. A szánalmas kis csoportocskák az út szélén ballagnak a semmibe, ismét felkínálva azt a lehetőséget ellenfeleinknek, hogy lesajnálják a problémát és a menet résztvevőit is. Ha a menet útvonalán minden településről csak húszan csatlakoztak volna a menetelőkhöz, mindjárt lecsihadna a pökhendi magabiztosság, ha a szimpatizánsok mindenhol várnák és fogadnák őket, ha az éhségmenetek célja a Fidesz frakcióülése lett volna Gyulán és ott ordítana pártízezer, minden reményét elvesztett, kilátástalan életét tengető, út szélére lökött és lassú halálra ítélt szegényember, mindjárt támadna sietős dolga másfelé a békemenetelőknek. Hát még, ha vinnék magukkal lopott lapátjaikat is. De az ilyesmi nem megy spontán úton, mikor meg már úgy megy, akkor az ország térdig fog gázolni a vérben. Jobb lenne megelőzni…
:O)))