Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Engem már a köznyelvi elnevezésük is idegesít: „taláros testület”… Ez nem taláros, hanem talányos testület. A talány abban kulminál, hogy mi a francnak van szüksége ennek a sokat szenvedett kis népnek erre a 15 búbánatos szerencsétlenre a vicces kosztümjeikkel, a kolomppal vagy mivel a nyakukban? Erre a tizenöt önmagába ájult kétlábon járó szereptévesztésbe, akik láthatólag igen komolyra veszik a figurát, holott előadásuk éppen olyan, mint amikor Ricsi bohóc Macbethet játszik. Lett volna valaha ennek a testületnek szerepe, tán volt is, egészen addig, míg Őfelsége, a mogyorók királya ezt az intézményt is szét nem cseszte, mint mindent, ami értéket és mértéket képviselt ebben a fiatalka kis demokráciában. Ne örülj sokáig te majom, hogy jogállamban élsz, annyira való csak az neked, mint libának a tűsarkú cipő, hess vissza az ólba, a diktatúra langymelegébe, már persze majd úgy harminc év elteltével lesz langymeleg, addig meg húzd össze magad és dideregj, vagy fagyjál csonttá! Közben pedig szedd ízekre Kertész Ákost, mikor a génjeidről ejt egy-két őszinte szót, és várd a csodát! Alkotmánybíróságnak ott van értelme, ahol létezik Alkotmány és ahol létezik korlátlan jog és hatásköre annak a testületnek, mely legfőbb őre a jogszabályalkotásnak, mely az állampolgárok legfelsőbb fóruma az állami önkényeskedés ellen. Az önkényeskedés ellen, mely még demokratikus viszonyok között is képes felütni a fejét, hát még, ha valami amorális szociopatának sikerül kezébe kaparintani a teljhatalmat. Akkor aztán vagy szanaszéjjel kergetik a testületet, vagy pedig átalakítják a diktátorocska bólogató kutyájává az Audi hátsó ablakában – a páncélozott mikrobuszhoz persze páncélingbe öltöztetett bólogató kutya dukál… Nálunk ez utóbbi eset forog fenn, a testület létszámát a kívánatos létszám-arányok elérése érdekében tizenötre emelték, ezzel is bizonyítva a marxi tételt, mely szerint a mennyiség egy ponton túl minőségbe csap át. Ez esetben minősíthetetlen minőségbe. Ezt a minőséget talán legjobban Stumpf alkotmánybíró és Balsai alkotmánybíró jelképezik. Utóbbira kár lenne túl sok szót vesztegetni, legyen elég, hogy a Címeres Kosztromai Ökrök Dalárdájának szólamvezetői posztjára azért méltóbb lett volna, mint alkotmánybírónak. Stumpf alkotmánybíró pedig szép példája annak, hogy milyen sokra viheti valaki, ha az apósa kommunista belügyminiszter. Igaz, a megyei elsőtitkár apóssal büszkélkedő Sólyomnak sem kellett szégyenkeznie, de ő legalább szakmailag is volt valaki, ellentétben a kollégiumi nevelőtanárral, aki most váratlanul szakmailag is feltört, mint a huszár segge. De a többiek sem különbek, gyenge emberi minőség ez mind, akiknek csak ki kellett tenni a táblát, hogy merrefelé van a vágóhíd, oszt már ballagtak is oda, faroklengetve. Pedig ők voltak a demokrácia utolsó védvonala, akik ha megakadályozni nem is tudták volna a kis bunkót a hatalom megragadásában, de legalább egyértelművé tehették volna a világ előtt, hogy ami nálunk készül, az összeegyeztethetetlen a demokráciával, a magyar Alkotmánnyal, merthogy akkor még volt Alkotmány. Olyan Alkotmány, mely szerves fejlődés eredménye volt, melynek alakításában és értelmezésévben maguk is résztvettek, olyan, melyet nem Brüsszel és Budapest között írtak egy laptopon, a vonaton, egy jogi antitalentum instrukciói alapján, akinek láthatólag nemhogy az Alkotmány, de a jog mibenlétéről sincs halovány fogalma sem, holott jogi egyetemet végzett. Talán ő a legszebb bizonyítéka annak, hogy nem minden az iskola, ember is kell, aki befogadja az ismereteket, nem csak visszaböfögi amin kérődzött, ha nagyon muszáj. Ezek meg – kis e-vel – egy szót sem szóltak, mikor jogi értelemben kiherélték a testületet, elvették jogköreit, tűrték, mikor diktátorocskáék a joggal visszaélve „alaptörvénykeztek”, merthogy az Alkotmánynak nem volt elég a szellemét kiirtani - maga a kifejezés is büdössé vált a hatalom új urának. Ők meg lenyelték - úrilány nem köpköd, ugye. Jó pénzért, persze, hiszen hülye kurva az, aki szerelemből esik hanyatt... Szánalmas banda - ha majd megkeressük a demokrácia lerombolásának felelőseit, őket nem kell sokáig keresgélni, egy csordában legelik a jog betűjét, merthogy az évszázados jogelvekhez, a jogállam szellemiségéhez semmi, de semmi közük nincsen. Ha egy majom tudna különvéleményt írni, ebben a testületben arra is rá lehetne húzni a talárt.
Azon akadtam ki egyébként, hogy az Alkotmánybíróság elutasította a Szabadság és Reform Intézet beadványát, amelyben a Bokros Lajos nevével fémjelzett szervezet azt kezdeményezte: semmisítsék meg azokat az Orbán-érához köthető jogszabályokat, amelyek a hatalom kizárólagos birtoklását szolgálják. Ha elutasította, rendben van, joga van hozzá  - már ha rendben van az indoklás is. De ebben az esetben az indoklás szépen megmutatja, hogy mit is lehet várni tőlük, mire számíthatunk. A döntést azzal indokolták, hogy nem lehetett megállapítani az indítványozó szervezet tényleges személyes és közvetlen érintettségét. Az indoklásból kiderül, hogy a beadványt érdemben nem is bírálta el a testület, mondhatnánk helyből elhajtották a magyart, mikor az önkényuralmat és a diktatúrát kifogásolta. Mintha valaki értetlenkedne azon, hogy mi is a baja Józsinak, mikor a szobájából elszívják a levegőt, nem őt bántják személyesen, csak beledöglik. De hát ez meg már az ő egyéni problémája, ezzel a hatalom kizárólagos birtoklása izével meg majd jöjjön vissza, ha már koncentrációs táborban üldögél! A hatalom kizárólagos birtoklása minden magyar állampolgárt és minden magyar szervezetet közvetlenül és személyesen érint, legyen az gazdálkodó vagy politikai, emberbaráti vagy állatmentő szervezet tagsága, legyen az állampolgár géplakatos vagy bankelnök – mindegy. Hát, ennyi jutott nekünk egy szétszakított országban, meg egy senkiházi. Szégyen.
:O)))