Nos kérem szépen a zembernek libabőrös lesz a háta, miközben csorog a nyála.:-) Emlékszek, hogy a nagyszülők sem libáztak, hanem kacsáztak. Egyik ágon piacozás után, megvettek egy halom kacsafertályt a sok gyereknek, a másik ágon pedig otthon tömte az öregem a kacsákat elhízásig. Libamájat én már felnőtt korban ettem. Napjainkban már a környezetemben se nevelnek libát évek óta mert a baromfi telepeken csak a kacsa megy már. És ez nem kacsa.:-))
2015. november 12. 7:48
fitoterápia írta...
Ha nincs liba, együnk finom vitamindús zöldségeket: http://borsa.hu/20080226/5_zoldseg_amiben_van_meg_vitamin/5_zoldseg_amiben_van_meg_vitamin/
2015. november 12. 9:43
hello írta...
Szép megemlékezés erről a valóban szép szárnyasról. Tudjuk, hogy a kedvenc madarad, gyakran említed mindenféle kontextusban.
Láttam a természettudományos csatornákon olykor jópofa kisfilmeket okos, a barátjukhoz ragaszkodó, azt hűségesen követő libákról. Én életben látni jobban szeretem, pontosabban csak úgy, mert az étlapomon egyáltalán nem szerepel.
Boldogult édesanyám viszont nagyon szerette a libamájat, igazi extra ínyencségnek számított, volt, hogy karácsonyi ajándékul vettem meg neki. Akkor még nem volt divat kacsamájat eladni libamájként...
PuPu Igazán nem kötekedésnek szánom, de boldogult gyermekkoromból (amikor még vallásos voltam) nekem úgy rémlik, hogy a 40 napos böjt farsang után van, és Hamvazószerdával kezdődik. Az pedig nagyon nem most van ...
2015. november 12. 12:26
glorianna írta...
Kibic, bocs, hogy belevau, de... A katolikus előírások szerint karácsony előtt is hathetes (40 napos) böjtöt kell(ene) tartani, ebből mára annyi maradt, hogy szenteste, a böjt utolsó étkezéseként, halat "kell" enni. A húsvét előtti nagyböjt előírásai szigorúbbak, elvileg akkor halat, tejet, tejterméket, tojást, egyáltalán semmilyen állati eredetű ennivalót sem szabad fogyasztani. Persze, mindebből mára nem sok maradt...
2015. november 12. 15:23
Kibic37 írta...
glorianna, köszönöm a részletes infót. Pironkodva bevallom, hogy katolikus létemre ebből semmit sem tudtam. (Jeleztem, hogy nem vagyok vallásos...) A szentestei halat mint népszokást ismertem ugyan, de sejtelmem sem volt, hogy ennek (is) vallási eredete van. Ez esetben PuPutól is bocsánatot kell kérnem a kioktatásért.
2015. november 12. 16:17
Pityi Palkó írta...
Anyám imádta a libát! Annak combját, mellét, máját. Mikor közelgett Márton napja, vett egy nagy levegőt, - mert mást nem tudott venni a kis fizetéséből, - és ment minden tovább a maga útján. (Liba nélkül...) Krumpli krokett, krumpli héjjában, vízben főzve, szóval nem éheztünk...:O)
Köszönöm a libamájat és a kioktatást is, jó blogger hóttig tanul, főként, ha ismereteit képesújságokon hízlalta... Valamiért az rémlett, hogy a báli szezon a tél utóján van, habár egyszer voltunk Márton napi bálban, oszt nyertünk is ott egy libát, aki szép életet élt nálunk Gedeon néven, remek házőrző volt, a kutya úgy félt tőle, mint a tűztől... Most elkezdek gyűjteni a sütnivaló májra, talán húvét előtt meg is tudom csinálni - mennyi most egy kiló libamáj? :O)))
2015. november 12. 21:23
DarthVader írta...
Most olvasom, hogy valami libamájgyártót lefüleltek, mert DNS vizsgálattal kimutatták, hogy libamáj néven kacsamájat árult. Erről jut eszembe egy vicc. Kohn (ki más? :) libamájpástétomgyártó üzem tulajdonost kérdi Grün:
- A terméketek valóban tiszta libamájból készül? - Hát, nem teljesen, a libamáj lómájjal van keverve. - És milyen arányban? - 1:1. - Mármint egy kiló libamáj-egy kiló lómáj? - Nem. Egy ló, egy liba.
2015. november 12. 21:40
vén szipirtyó varacskos disznaja írta...
Szerintem a libamájnál sokkal fontosabb a libafilmrendező specialista. Főleg nagy praxissal!
Kénytelen vagyok erős lélekkel elviselni az olvasó nevelését, és csak néha próbálok védekezni, de a végén valahogy mindig én jövök ki klék-zöld foltokkal az ügyből. Szóval, ezt írja a wikipédia: "A rossz hírnévnek örvendő Melanie Daniels egy San Franciscó-i állatkereskedésben nézelődik, amikor találkozik Mitch Brennerrel. Mitch (amúgy ügyvéd) egy pár szerelemmadarat szeretne vásárolni fiatal húga születésnapjára; felismeri Melanie-t egy korábbi ügyből kifolyóan, de úgy tesz, mintha eladónak nézné. Melanie elhatározza, hogy bosszút áll; megvásárolja a madárpárt, és elautózik Bodega Bay-be, egy csendes tengerparti városba, ahol Mitch a hétvégét tölti húgával és édesanyjával. Nem sokkal azután, hogy megérkezik, Melanie-t megtámadja egy sirály, de ez csak a kezdete egy egyre növekvő madársereg által végrehajtott támadássorozatnak." Szerintem egyezzünk ki, minden madár megbolondult és az utcán röpködve támadott, kivéve a libát, mert az békésen üldögélt a tepsiben... :O))))) ☺
2015. november 13. 8:06
vén szipirtyó varacskos disznaja írta...
Pincode 6:59 Az nem baj, ha valakiknek nem a liba, hanem a varjú az esete! Ízlés+gusztus dolga.
És talán az is valószínű, hogy a libamájak sem Rólad álmodoznak :-)))
A libákat nagyon szeretem, gyerekkoromban legeltettem is - a háború utáni években, ha húst akartál enni, tartani kellett tyúkokat, disznőt is. Többször, legeletés közben belemerültem az olvasásba (Winettou, stb.), a libák hazarepültek, mire észrvettem, más sötétedett. Nos, ezek a libák tömésig nem nagyon gömbölyödtek, olyan sportlibák voltak. Apropó, tömés: a libák nem tartották állatkínzásnak, nem szenvedtek tőle. Ha nem szerették volna, akkor nem álltak volna sorba, hogy most ki következik. A kézzel való tömés inkább a tömőnek jeletett fájdalmat, mert a liba csőre recés, és az felsebezhette a tömködő ujjat.
2015. november 14. 7:44
[Image]Ma volt a libák világnapja. Szeretem a libát, és ezzel többen vagyunk így.
Még azok a vallások sem tiltakoznak ünneplésük ellen, melyeknél a névnap elvi kérdés, merthogy
alapból tagadják a szentek létezését, sőt, néhányan még azt is kétségbevonják,
hogy léteznek szüzek a mai, rohanó világban.
De a libát nem vonja kétségbe senki, sőt, mindenki lelkesen rágja a Mennyei
Combokat, ha éppen hozzájut.
Libacombnak lenni nálunk becsület és dicsőség dolga.
Természetesen a libacombot sem kerülhette el a közélet elüzletiesedése, a libák
népszerű védőszentjének napján a vendéglősök iparkodnak mindenféle libás
finomságokkal becsalogatni a vendéget, mondván, aki Márton napján libát nem eszik,
az egész éven át éhezik.
Természetesen ezek a népi bölcsességek
nem az örökkévalóságnak szólnak, időnként aktualizálni kell őket, a libát talán
ki lehet váltani csirke-farháttal, az éhezést viszont nem.
A liba a gazdagság és a bőség jelképe is egyben, már József Attila is
megénekelte a nemes madarat: „de szeretnék gazdag lenni, egyszer libasültet
enni…”
És akkor még nem is beszéltünk a libamájról, mely valódi luxuscikk, már az
ókori rómaiak is, ugye.
Liba van házi és van vad, továbbá hóliba,
kanadai liba, szibériai, és vetési lúd is, ezekre szokott Szentéletű Semjén
Zsolti Isten nevében lövöldözni, de a libamészárlások nagy szakértője, Lázár
Janó sem képes letenni a puskát, míg vörösizzásig nem hevül a csöve.
Akkor büszkén néz a többi arisztokratára, akiket a tömeggyilkossággal
lekenyerezett, sőt, lelibázott,
A csicskák szép akkurátusan elrendezik a
terítéket, majd beáll elé a kancelláriaminiszter, mint hajdan Széchenyi
Zsigmond a döglött oroszlán elé, és elégedett pofát vág.
Ezt én felettébb helytelenítem, szerintem a sportszerűség megkövetelné, hogy a
libák fel legyenek szerelve egy-két levegő-föld rakétával, aztán győzzön a
jobb.
Sajnos, ez nálunk évezredek óta így
megy, a dögrelőtt egyedekkel megünnepeltetik a mészárlás évfordulóit. Kenetes pofákat kell
vágni a mindenféle emlékművek előtt, szép szóvirágokkal kell elfedni, hogy a
rabbi már úgy keresgél egy valamirevaló megmenthető libát, mint Szemünk Fénye a
szotyolát a zsebében.
De hát, ez a világ sora, nincs mit tenni, habár egyes libák mostanában tanulmányi
célzattal csoportos filmvetítéseket rendeznek, ahol Hitchcock Madarak című
filmjét tanulmányozzák - hátha bejön nekik is, ami a sirályoknak már egyszer
bejött…
A liba nagyon szép jószág, emellett
felettébb okos és gyanakvó is, ez különbözteti meg a magyar választótól, mely
ugyan repülni nem tud, viszont szintúgy magasról pottyant az országra, és csak ha
már forogva száll a föld felé, akkor kezd méltatlankodni.
Mindenesetre a Márton napi libázás gyönyörű hagyomány, ez a hajdan negyven
napos, ma háromszázhatvanöt napos böjt előtti utolsó nap. Még nem késő,
rohanjatok a konyhába kipiszkálni a zsírból egy kis libamájat, hozzá egyetek
zöldpaprikát, paradicsomot, esetleg egyetek kis libatepertőt.
És reménykedjünk, hogy egyszer eljön még az az idő is, amikor a zsákfalu szegényeinek is csak egyszer kell venni a libát, ha enni akarnak.
Ma ugyanis kétszer kell venni: észrevenni, meg elvenni…
Ábrándozzunk együtt…
"LIBAÜNNEP"
17 megjegyzés -
Nos kérem szépen a zembernek libabőrös lesz a háta, miközben csorog a nyála.:-)
Emlékszek, hogy a nagyszülők sem libáztak, hanem kacsáztak. Egyik ágon piacozás után,
megvettek egy halom kacsafertályt a sok gyereknek, a másik ágon pedig otthon tömte az öregem a kacsákat elhízásig. Libamájat én már felnőtt korban ettem. Napjainkban már a környezetemben se nevelnek libát évek óta mert a baromfi telepeken csak a kacsa megy már. És ez nem kacsa.:-))
2015. november 12. 7:48
Ha nincs liba, együnk finom vitamindús zöldségeket:
http://borsa.hu/20080226/5_zoldseg_amiben_van_meg_vitamin/5_zoldseg_amiben_van_meg_vitamin/
2015. november 12. 9:43
Szép megemlékezés erről a valóban szép szárnyasról. Tudjuk, hogy a kedvenc madarad, gyakran említed mindenféle kontextusban.
Láttam a természettudományos csatornákon olykor jópofa kisfilmeket okos, a barátjukhoz ragaszkodó, azt hűségesen követő libákról.
Én életben látni jobban szeretem, pontosabban csak úgy, mert az étlapomon egyáltalán nem szerepel.
Boldogult édesanyám viszont nagyon szerette a libamájat, igazi extra ínyencségnek számított, volt, hogy karácsonyi ajándékul vettem meg neki. Akkor még nem volt divat kacsamájat eladni libamájként...
2015. november 12. 10:01
hello,
Disznóság ez a kacsa libamáj ügy, "...aki igazán szakavatott, csak az tudja, hogy az ideális libamáj súlya 450–750 gramm között mozog.."
2015. november 12. 10:36
PuPu
Igazán nem kötekedésnek szánom, de boldogult gyermekkoromból (amikor még vallásos voltam) nekem úgy rémlik, hogy a 40 napos böjt farsang után van, és Hamvazószerdával kezdődik. Az pedig nagyon nem most van ...
2015. november 12. 12:26
Kibic, bocs, hogy belevau, de...
A katolikus előírások szerint karácsony előtt is hathetes (40 napos) böjtöt kell(ene) tartani, ebből mára annyi maradt, hogy szenteste, a böjt utolsó étkezéseként, halat "kell" enni. A húsvét előtti nagyböjt előírásai szigorúbbak, elvileg akkor halat, tejet, tejterméket, tojást, egyáltalán semmilyen állati eredetű ennivalót sem szabad fogyasztani. Persze, mindebből mára nem sok maradt...
2015. november 12. 15:23
glorianna,
köszönöm a részletes infót. Pironkodva bevallom, hogy katolikus létemre ebből semmit sem tudtam. (Jeleztem, hogy nem vagyok vallásos...) A szentestei halat mint népszokást ismertem ugyan, de sejtelmem sem volt, hogy ennek (is) vallási eredete van.
Ez esetben PuPutól is bocsánatot kell kérnem a kioktatásért.
2015. november 12. 16:17
Anyám imádta a libát! Annak combját, mellét, máját.
Mikor közelgett Márton napja, vett egy nagy levegőt, - mert mást nem tudott venni a kis fizetéséből, - és ment minden tovább a maga útján. (Liba nélkül...)
Krumpli krokett, krumpli héjjában, vízben főzve, szóval nem éheztünk...:O)
2015. november 12. 20:16
PuPunak szeretettel
2015. november 12. 20:37
Köszönöm a libamájat és a kioktatást is, jó blogger hóttig tanul, főként, ha ismereteit képesújságokon hízlalta...
Valamiért az rémlett, hogy a báli szezon a tél utóján van, habár egyszer voltunk Márton napi bálban, oszt nyertünk is ott egy libát, aki szép életet élt nálunk Gedeon néven, remek házőrző volt, a kutya úgy félt tőle, mint a tűztől...
Most elkezdek gyűjteni a sütnivaló májra, talán húvét előtt meg is tudom csinálni - mennyi most egy kiló libamáj?
:O)))
2015. november 12. 21:23
Most olvasom, hogy valami libamájgyártót lefüleltek, mert DNS vizsgálattal kimutatták, hogy libamáj néven kacsamájat árult. Erről jut eszembe egy vicc.
Kohn (ki más? :) libamájpástétomgyártó üzem tulajdonost kérdi Grün:
- A terméketek valóban tiszta libamájból készül?
- Hát, nem teljesen, a libamáj lómájjal van keverve.
- És milyen arányban?
- 1:1.
- Mármint egy kiló libamáj-egy kiló lómáj?
- Nem. Egy ló, egy liba.
2015. november 12. 21:40
Szerintem a libamájnál sokkal fontosabb a libafilmrendező specialista.
Főleg nagy praxissal!
2015. november 12. 23:46
Mivel bírod a kritikát :D
Mi úgy emlékszünk hogy a Madarak c. filmben nem sirályok, hanem varjak voltak :D
Szegény libák tőlünk végelgyengülhetnek...sajna még a libamájat sem szeretjük :D
2015. november 13. 6:56
Kénytelen vagyok erős lélekkel elviselni az olvasó nevelését, és csak néha próbálok védekezni, de a végén valahogy mindig én jövök ki klék-zöld foltokkal az ügyből.
Szóval, ezt írja a wikipédia:
"A rossz hírnévnek örvendő Melanie Daniels egy San Franciscó-i állatkereskedésben nézelődik, amikor találkozik Mitch Brennerrel. Mitch (amúgy ügyvéd) egy pár szerelemmadarat szeretne vásárolni fiatal húga születésnapjára; felismeri Melanie-t egy korábbi ügyből kifolyóan, de úgy tesz, mintha eladónak nézné. Melanie elhatározza, hogy bosszút áll; megvásárolja a madárpárt, és elautózik Bodega Bay-be, egy csendes tengerparti városba, ahol Mitch a hétvégét tölti húgával és édesanyjával. Nem sokkal azután, hogy megérkezik, Melanie-t megtámadja egy sirály, de ez csak a kezdete egy egyre növekvő madársereg által végrehajtott támadássorozatnak."
Szerintem egyezzünk ki, minden madár megbolondult és az utcán röpködve támadott, kivéve a libát, mert az békésen üldögélt a tepsiben...
:O)))))
☺
2015. november 13. 8:06
Pincode 6:59
Az nem baj, ha valakiknek nem a liba, hanem a varjú az esete!
Ízlés+gusztus dolga.
És talán az is valószínű, hogy a libamájak sem Rólad álmodoznak :-)))
2015. november 13. 8:16
Pupu 8:06
Zenés wikipédia:
https://www.youtube.com/watch?v=LGotaLop_9I
:-)))
2015. november 13. 8:33
A libákat nagyon szeretem, gyerekkoromban legeltettem is - a háború utáni években, ha húst akartál enni, tartani kellett tyúkokat, disznőt is. Többször, legeletés közben belemerültem az olvasásba (Winettou, stb.), a libák hazarepültek, mire észrvettem, más sötétedett.
Nos, ezek a libák tömésig nem nagyon gömbölyödtek, olyan sportlibák voltak.
Apropó, tömés: a libák nem tartották állatkínzásnak, nem szenvedtek tőle. Ha nem szerették volna, akkor nem álltak volna sorba, hogy most ki következik. A kézzel való tömés inkább a tömőnek jeletett fájdalmat, mert a liba csőre recés, és az felsebezhette a tömködő ujjat.
2015. november 14. 7:44