Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] A jogállam fogalma egy olyan társadalmi berendezkedést takar, melyben az emberek önkéntesen alávetik magukat szabadon választott képviselőik által megalkotott törvényeknek és egyéb, törvényes úton hozott jogszabályoknak. Ez teszi az adott országot élhetővé, mert ha nem így szabályozná az életet, akkor hamarosan semmiben sem különbözne az ország lakossága egy majomcsapattól, talán csak abban, hogy egy majomcsapat általában felismeri a közös érdeket és ennek megfelelően cselekszik, míg az ember hajlamos megfeledkezni arról, hogy neki is csak akkor van esélye több banánra, ha együttműködik a többiekkel és betartja a szabályokat. Hogy a libák társadalmáról most szó se essék, akik megfelelő együttműködés híján költözéskor az út feléig se jutnának el, vissza meg egy sem jönne belőlük. Ezért van aztán, hogy aki ezt nem képes felismerni, azt a jogállam hatóságai kényszerítik rá a megfelelő viselkedésre. Erre különféle kényszerítő eszközöket alkalmaznak, de valamennyinek közös jellemzője, hogy soha nem a sértett, de nem is az adott állam erőszakszervezete szabja ki a büntetést, hanem a hatalommegosztás valamelyik másik szereplője dönti el a büntetés mibenlétét és mértékét. Jogállamban működik is ez a dolog remekül, mert a jogszolgáltatás szereplői összecsiszoltan, megfelelő biztosítékrendszer keretei között teszik a dolgukat, ugyanis a jogállam ab ovo ki akarja zárni, de legalábbis minimumra kívánja redukálni a jogszolgáltatás hibáit, tévedéseit. Jogállamban védik azoknak a testületeknek a tekintélyét, melyek az állam büntetőigényének érvényesítésében részt vesznek, teszik ezt egyrészt a társadalom többsége érdekében, másrészt pedig azért, hogy elvegyék a kedvét a mindenhol fellelhető, adrenalinnal felturbózott idiótáknak a törvénnyel, a törvényességgel szembeni agresszív fellépéstől. Néhol elég durván szankcionálják, ha valaki nem képes ezt tudomásul venni, egészen odáig megy a dolog, hogy az amerikai rendőr minden moralizálgatás nélkül belelő abba, aki a felszólításának nem tesz eleget egy közúti igazoltatás során, vagy akárcsak félreérthető mozdulatot tesz. Olyan meg aztán elő nem fordulhat, hogy a bíróság folyosóján a felperest vagy az alperest, esetleg a bíróságot vagy a bírót magát megfenyegessék, horribile dictu fizikai erőszakkal illessék, megfélemlítsék. Máshol. Mert ez az ország a Fülkeforradalom Birodalma, itt bizony megeshet, hogy a láncon vezetett, szájkosárral ellátott rendőrkutyát fejberugják, nem is szólva a Dániel Péter féle idegenszerű provokátorokról, akik képesek beletörni a fél fogukat a bíróság folyosóján békésen beszélgető Goj Motorosok vezérének öklébe. Érthetetlen ez az impertinencia, hiszen a kekeckedő ügyvéd önértékeléséhez már agresszivitása előtt is pszichikai segítséget nyújtottak az egójukat ezer-ezerkétszáz köbcentivel megtámogató gépesített idióták, akik már 56 ötvenedik évfordulóján is megmutatták, hogy kicsodák valójában, merthogy ők azok, akik 56 emlékét méltóképpen ápolták akkor is, ápolják ma is. A bíróságon egy per folyt éppen, melynek felperese Wittner Mária, a Corvin-közi Szűz, a Forradalom Pislogó Lángja, momentán a Fidesz parlamenti képviselője, alperese pedig ez a büdös piréz, aki nem átallotta azt állítani róla, hogy "primitív, köztörvényes, randalírozó és lincselő prosti." Ez is valami új szokás, hogy evidenciákról bíróságon kell vitatkozni, de hát az a szép a jogállamban, hogy nem lehet csak úgy összevissza dumálni a vakvilágba, Dániel ügyvédnek bizonyítania kell, hogy Wittner szabadságharcos tiltakozása, mely szerint nem primitív, nem köztörvényes - hiszen a cipőkészítő KTSZ kirablásánál csak a forradalom tiszta lángja vezérelte, - nem felel meg a valóságnak. És be kell bizonyítani a nagyasszonyról, hogy bableveses prosti volt, de ez nehéz lesz, hiszen nem tudja felmutatni a szabályszerűen kiállított nyugtát a szolgáltatásról - ÁFA, miegymás, mindkét oldalán cégszerűen aláírva, merthogy a hölgy azt állítja, hogy szexuális szolgáltatásért egyszer sem kért pénzt. Márpedig szerelemből kefélni, az még az önkényuralom éveiben sem volt büntetendő, na, mondd már, van olyan, hogy valaki kicsit szerelmesebb természetű az átlagnál. Motorosaink szolidaritásukat szerették volna kifejezni a Nemzet Nagyasszonyának, aki személyében méltóképpen jelképezi 1956-ot csakúgy, mint Fidesz-Magyarországot, melynek ők megbecsült és érte tenni is kívánó gépesített harcosai, hajdani hős magyarok mai utódai, motorjaikon éppen Augsburg felé tartva. Erre van képe ennek a görcsnek megjelenni ott, ahol ők is ott vannak – hát lehet megállni ezt anélkül, hogy tenyérrel meg ne támasztanánk az állát? A foga meg biztosan már törött volt, így akarja megspórolni a fogorvost a ravasz zsidaja, de várja csak inkább meg, később hátha kap rá mennyiségi kedvezményt! A Magyar Állam meg kussol. Nem is csodálom, hiszen minden intézményét lenullázta már a mi Fényességünk, hogy simogatná meg szakszerűen az ágyban minden este a wittnermária, hadd aludjon szegény, traktorvezetésben megfáradt Anikó méltóságos asszony, Őfőméltóságának meg hadd legyenek szép álmai! Hallgatom a Híradóban, hogy Spanyolországban a tüntetők ellen gumilövedéket vetettek be a helyi pribékek, a rossz példa ragadós, ezért is a Gyurcsány a hibás! Azt is hallom, hogy a bűnözés az elmúlt két évben megnőtt, legalább annyival, mint amennyivel az Orbán család kőbányáinak árbevétele. Most éppen a bíróságokat reformálják. Szerintem a Kövér-huszárok költségvetése éppen elég lenne arra, hogy ne a bíróságok folyosóin verjenek pépesre peres feleket, talán ki lehetne próbálni. És hogy ezek a derék szittyák nem karikásostort csattogtatva motoroznak, attól még épp úgy paramilitáris szervezetnek tűnnek, mint a Magyar Csorda, nem biztos, hogy szó nélkül kellene viselni azt, hogy kóstolgassák a jogállam tűrőképességének határait. Na, majd a belügyminiszter megoldja, ha feldolgozta a restanciát, mely mára az ígért két héthez képest kissé felszaporodott. Mi meg addig várjunk türelmesen.
:O)))