Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Ángyán József volt vidékfejlesztési államtitkár, aki lemondott a földhaszonbérleti pályázatok során tapasztalható anomáliák okán, feltalálta a melegvizet. A 168 óra című hetilapnak nyilatkozva azt mondta:”A felszín a politika, de a háttérben gazdasági érdekcsoportok mozgatják az eseményeket. Ezeknek, legyenek bár szocialista vagy fideszes orientációjúak, a legfontosabb az egymással való kapcsolattartás, a hálózatalkotás.” Aztán elmeditálgat azon, hogy hogyan lehetne Orbán Viktort megmenteni – önmagától.  „Az az érzésem, hogy valakik fogják Orbán Viktor kezét. Folyamatosan azon töprengek, hogyan lehet őt abból a hálóból kiszabadítani, amely évtizedek alatt kialakult” – írja. Ebből is látszik, hogy Ángyán képviselő tisztességes, becsületes, de végtelenül naiv ember, aki nem végzett Marxista- Leninista Esti Egyetemet. H végzett volna, akkor ez a felismerés nem érné megrázkódtatásként. De az is kiderül, hogy a roppant rokonszenves Ángyán képviselő újságot sem igen olvas, hiszen hosszú-hosszú ideje tudható, hogy a politikusok mögött gazdasági érdekcsoportok, nota bene személyek, nagytőkések állnak bánatos kis hazánkban is. Ezek az emberek első számú céljuknak az állam fosztogatását tartják, mivel az a pénz, amit tisztességes gazdasági tevékenységből a versenyszférában realizálhatnak, koldusnak dobott tízforintos a zsíros állami megrendelések és juttatások milliárdjaihoz képest. Emellett még versenyezni is kell érte, míg az állami pénzekért a verseny leginkább a fehér asztalok mellett, vadászatokon vagy hasonlóan színvonalas szórakozások során folyik. Meg a választások során, mikor eldől, hogy kit is támogat ez vagy az a nagytőkés, hogy nevesítsünk is, egy Demján vagy egy Csányi, hogy csak a legismertebbeket említsük. Ha Ángyán képviselő újságolvasó ember lenne, akkor legkésőbb Dávid Ibolya és csapata lenullázásánál észbe kellett volna kapnia, hiszen az UD Zrt körüli események kapcsán az cáfolhatatlanul kiderült, hogy Csányi Sándor olyasmibe ütötte az orrát, amihez sem bankelnöki, sem nagytőkési minőségében köze nem volt: egy párt belső pozícióharcaiba. Az ügy végkifejlete pedig az lett, hogy a párt, melyet a kellemetlen jobboldali politikusnő vezetett eliminálódott, Dávid Ibolya meg bíróság előtt toporoghatott, mert nyilvánosságra hozta a hatalom valódi működésének egy kis szeletét, emellett nem átallott holmi FIDESZ-MSZP mutyikról beszélni, meghatározott arányú osztozkodásról az állami pénzeken, attól függően, hogy melyik párt van éppen hatalmon. Ha Ángyán képviselő újságolvasó ember lenne, akkor már régen rájöhetett volna, hogy Gyurcsány nem azért bukott bele az őszödi beszédbe, mert kurvaországozott, hanem azért, mert fel akarta számolni ezt a szisztémát, fel akarta számolni a pártpénztárnokok olajozottan működő kartelljét is, sőt, arra vetemedett, hogy beszólt Demjánnak, aki a számára nem túl előnyös gazdasági lépésekért zsarolni próbálta. Gyurcsány meg is bukott, mert nem arra a koalícióra hajtott, mely számára hasznot hajtott volna, nem a nagytőkésekkel fogott össze az ország csendes, ám igen hatékony fosztogatására, hanem demokráciáról és Európáról papolt, emellett sem elég határozott, sem eléggé bátor nem volt, mert ha az lett volna, akkor ma ez az egész mai banda úgy üldögélne a sitten, mint a túzok. A nagytőke, miként mindig és mindenhol a világon megkereste a maga emberét, akire aztán valóban nem lehet azt mondani, hogy gátlásai lennének, emellett pragmatikus és szociopata – egyszerűen nincsenek erkölcsei. Ha Ángyán képviselő újságolvasó ember lenne, akkor tudhatná, hogy Orbánt lehetetlen kiszabadítani abból a hálóból, melyet saját maga font hosszú évek fáradságos munkájával, üzemeltetői és a Család számára. Ha Ángyán képviselő azt gondolja, hogy Orbán Viktor ki akar szabadulni ebből a hálóból, akkor az már olyan tünet, mely orvosáért vagy gyógyszerészéért kiált. Ha csak a fele igaz annak, ami Orbánról hírlik, akkor is régen rossz. A futball-akadémia csak hobbi, a tokaji szőlőt meg csak státus-szimbólumnak szerezte meg a Méltóságos Asszony, az őstermelő, aki egyébként a háttérben igen hatékonyan igazgatja az Orbán – birodalmat, mely olyan, mint a jéghegy, melyből csak az egytizede látszik, mert kilenctizede a víz alatt van. A tizenkét állami gazdaság, melyeket gyakorlatilag ingyen kaptak meg tulajdonosaik, a földek - melyekre most éppen elővásárlási jogot szereznek bérlőik - nyilván nem hagyta érintetlenül az Orbán-birodalmat sem, a kérdés nem is ez, hanem olyan, mint amikor a japán összeszorított öklét mutatva kérdezi: Mi van a markomban? Mi lenne, hát televízió! Na, jó, de mennyi? Az csak a baj, hogy a Titanicot, melynek oldalát ez a jéghegy lékelte meg, Magyarországnak hívják. Ha Ángyán képviselő újságolvasó ember lenne, csak elmélázna azon, hogy vajon miért kellett kinyírni a Sukoró-projectet, miért pénzelték nyolc éven keresztül a Fideszt azok, akiknek nevét most is fel lehet fedezni a földhaszonbérletek hátterében, persze strómanjaik nevén. Nem a csóringer kis helyi politikusok pedikűrös asszonyai, hanem az ezer hektárokat elnyerő fajsúlyos versenyzők az éppen aktuális résztvevői a mutyinak, melyből most a mohóság okán kilógott aranylábú miniszterelnökünk kapcsán a mutyiban való részvételének lólába. De vannak szóbeszédek erdélyi kastélyokról, adriai kikötőkről, bányákról, bányászati jogokról és a MAL vörösiszap-ügye kapcsán is ott sötétlik a háttérben egy dekázgató középpályás, a nagypályásokkal együtt. [Image]Szóval valaki javasolhatná Ángyán képviselőnek az olvasgatást, vannak egészen kellemes stílusú összefoglaló munkák is, melyeken egy szűk értelmiségi közönség szörnyülködik, ezeket most ki lehet bővíteni egy fejezettel. Ha magyarember tudná, hogy mekkora baromnak nézik, bánatában víznek menne, a tó libái meg megvonnák a vállukat (van a libának válla?) – aki hülye, haljon meg!
:O)))