Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

Nemzetközi megfigyelőkre van szükség.
Már amennyiben valóban készül egy Gyurcsány elleni per, mint arról a volt kormányfő blogjából értesülhettünk.
Eörsi Mátyás írt egy rendkívül tisztességes cikket a baloldal egyik legtekintélyesebb, napi közéleti reflexiókat közzétevő portálján „Koncepciós perek?” címmel.

[Image]A cikk a volt miniszterelnök előző napi blogbejegyzését gondolja tovább, - milyen esélyei vannak a bírósági felelősségrevonásnak és adott esetben mit is kellene tenni a tisztességes eljárás biztosításának érdekében. Ennek dacára cikke bevezető részében úgy védi meg Gyurcsányt, hogy a fal adja a másikat.
Elsősorban első számú felelősként nevezi meg a költségvetési hiány elszabadulásának ügyében, jóllehet, neki, aki igencsak közel állt a kisebbik koalíciós partner kicsi, ámde annál nagyarcúbb politikusi körének kemény magjához, talán árnyaltabb helyzetelemzést illene adnia.
Mondjuk akár meg is lehetne nevezni a költségvetési hiány elszabadulásának valódi okait, felelőseit, csakhát akkor előző kormányokra kellene mutogatni és ez talán nem felel meg az aktuális divatnak.
Halálra ingerelnek ezek a sztereotípiák, különösen akkor, ha olyan ember tollából látom viszont, aki néhány mondattal később pontosan leírja azt az abszurd helyzetet, hogy „a történelmi vereséget szenvedett szocialista-liberális koalíció egyetlen területen képes a továbbélésre: Gyurcsány Ferenc gyalázásában.”
Nyugodtan hozzátehetné a szerző az „és a Fidesz baromságainak mantrázásában, sulykolásában.”
A valóság ezzel szemben az, hogy Gyurcsány Ferenc nemhogy nem első számú felelőse a költségvetési hiány elszabadulásának, de első számú szorgalmazója és megvalósítója a költségvetési hiány mérséklésének.
A költségvetési hiány elszabadulásának sok oka volt, az elsők között kell talán megemlíteni azt a politikai ígéretversenyt, melyben a pártok azzal szerezték választóikat, hogy ha az egyik megígérte, hogy lehozza nékik a csillagokat is az égről, akkor a másik gyorsan ráígérte a Napot és a Holdat is, és ez a magatartás társadalmi elvárássá nőtt az idők folyamán.
Aztán a pártok vagy betartották az ígéreteiket vagy sem, de ez senkit sem zavart, legfeljebb aki ki merte mondani az ezzel kapcsolatos igazságot, azt világgá küldte a pártja, mint történt ez a fideszes pénzügyminiszter-jelölttel, Urbán Lászlóval, mikor ki találta bökni, hogy más a választási program és más a kormányprogram.
És az igazság kimondása lett Gyurcsány veszte is, hiszen az őszödi beszédben (http://bolcspupu.blogspot.com/p/gyurcsany-ferenc-ropirat-baloldalhoz-az.html) éppen ez ellen a gyakorlat ellen kelt ki, és ezt fordította aztán ellene a Fidesz, elmondva őt mindennek, többek között hazugnak is.
És ezt olyan sokszor mondta és a szocialisták és szövetségeseik elutasító reakcióinak oly teljes hiánya mellett, hogy mára már azok is ezt szajkózzák, akik a politika élvonalában tevékenykedtek.
A konkrét helyzet kialakulásában pedig két felelősre lehetne konkrétan is mutogatni, az egyik a Fidesz, aki a vesztes választás láttán szép üresre kitakarította a kasszát, - gondoljunk csak többek között a felsőmocsoládi sportcsarnok ügyére, de gondolhatunk a Deutsch féle beléptetőkapukra vagy a gyanús körülmények között privatizált állami gazdaságok új tulajdonosainak juttatott milliárdokra, - de még a választások második fordulója után is kiszórtak vagy húsz milliárdot.
Aztán itt volt a lakástámogatási rendszer, melynek finanszírozhatatlanságáról minden hozzáértőnek tudomása volt, amelyik nem a rászorultakat, hanem a felső-középosztályt támogatta és ennek terheit az ország zömében szegény embereivel fizettette meg.
A másik felelőse a hiány elszabadulásának Medgyessy Péter kormánya volt.
Medgyessy elkövette azt a hibát, hogy betartotta választási ígéreteit és nem csak meghirdette a jóléti rendszerváltást, hanem úgy tett, mintha lenne erre az ígéretre fedezet.
Meglépte például az egyébként kétségkívül indokolt közalkalmazotti béremelést, amely nem egyszeri kiadás volt, hanem évről-évre jelentkező, egyre növekvő fizetési kötelezettség, melyre forrás a költségvetésben nem volt.
A hiány elszabadulásáért feleltek a rendszerváltás óta hivatalban levő kormányok mindahányan, hiszen egyikük sem merte végrehajtani a szükséges strukturális reformokat, mert mindegyik álomvilágba ringatta a népet és egyik napról a másikra élt, közben az ország meg olyanná vált mint az autó, amelyet a gazda továbbra is a karosszéria elé befogott ökrökkel akar húzatni, a kocsiszekrény tetején pattogtatva az ostort.
Gyurcsány ezt a helyzetet kapta másfél évvel a választások előtt - ez meghatározta a lehetőségeit is.
Ez alatt az idő alatt már nem lehetett mélyreható változásokat kezdeményezni, csak a meglévőből lehetett gazdálkodni, márpedig az adott struktúra mellett a költségvetési deficit napról napra nőtt, és ez ellen tenni már nem lehetett, - a mozdony fékútja sem öt méter, és ezt a mozdonyt az elődök igen jól felfűtötték.
De ha Eörsi Mátyás tud mondani olyan Gyurcsány nevéhez köthető intézkedést, amelyik másfél év alatt majdnem megduplázta a hiányt, akkor persze igaza is lehet…
A választások után nagyon rövid időn belül elkészült a konvergencia-program, melyből pontosan lehetett tudni, hogy milyen ütemben és milyen eszközök felhasználásával csökken majd a hiány mértéke, - ezt a programot egyébként nagyon feszesen, tűzön-vízen keresztül végre is hajtotta a kormány.
Imígyen mire sikerült a szocialisták szűklátókörű és egoista csapatának a liberálisok ostoba doktrinerjeivel kart karba öltve lemondásra késztetni a kormányfőt, addigra a hiány pontosan azon a szinten volt, mint amiért Bajnait (akinek a válság kezelése során szerzett érdemeit nem vitatom, sőt…) agyba-főbe dicsérik.
Az is zavar a cikkben, hogy szerzője, mint előkelő kívülálló mond ítéletet az elmúlt nyolc évről, kissé fintorogva, csipkekesztyűvel a két ujja közé csippentve a problémát.
Szemére veti Gyurcsánynak, hogy nem lépett fel eléggé határozottan a szélsőjobb ellen, jóllehet éppen az ő párttársai voltak azok, akik ez ellen a legjobban tiltakoztak a szent liberalizmus jegyében, emellett – úgy tűnik – elfelejti a magyar bíróságok nyíltan jobbra, sőt időnként szélsőjobbra húzó működését és az Alkotmánybíróságnak a demokráciára nézvést nem túl dicsőséges szerepét - lásd a vizitdíj ügyét…
Nehezményezem azt is, hogy a szép hosszú cikk még hosszabb bevezetőjében egy félmondatnyi homályos utaláson kívül csak Gyurcsányról és a szocialistákról esik szó, pedig már mintha Medgyessy kormánya is koalíciós kormány lett volna, kár ezt ilyen szemérmesen elhallgatni.
A dolgozat egyéb következtetéseivel természetesen egyet lehet és kell érteni, habár én azért most nem azt látom időszerűnek, hogy kizárólag azon törjük a fejünket, hogy hogyan tisztítsuk meg a libaúsztató vizét, ha a hiéna belecsinál - jelenleg talán az lenne az elsőrendű feladat, hogy kitaláljuk, mit lehetne tenni azért, hogy elvegyük a hiéna kedvét ettől a felettébb barátságtalan környezetszennyezéstől.
De persze lehet, hogy ezt nem okvetlen Eörsinek kellene kitalálni, mások is törhetnék a fejüket.
Nem szeretném megérni azt, hogy mikor az elszemtelenedett kis hörcsög pórázon sétáltatja a volt miniszterelnököt az derüljön ki, hogy a védelem felkészületlen vagy amatőr, a tájékoztatás pedig kizárólag Szalai Annamária kezében van.
Amit Eörsi Mátyásjavasol az okos dolog, a szerző kapcsolatrendszerével komoly esélye van megvalósításának, - lehet szövetségeseket keresni és nekikezdeni talán…


:O)))

A bejegyzés itt is olvasható: http://kapcsolat.hu/blog/porazon