Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Állítólag mi vagyunk a világ egyik ivóvíz-nagyhatalma, merthogy éppen olyan bőségében vagyunk a jövő stratégiai árucikkének, mint Szaúd-Arábia a nyersolajnak. A hivatásos jövendőmondók szerint a víz az elkövetkező évtizedekben fel fog értékelődni, és aki rendelkezik vízkészletekkel, az nagyon jó gazdasági pozícióba fog kerülni. Alátámasztja ezt a vélekedést az is, hogy a Vezér és Kancellár hatalomra kerülésének első percétől kezdve kiemelt figyelmet fordított a vízközművekre, szerte az országban pillanatok alatt ellenőrzése alá vonta ezeket, a megszokott eljárással világgá küldve azok vezetőit, vállalva még a konfrontációt és az esetleges kártérítést is a külföldi tulajdonosokkal. Mondjuk ettől egy kanyi vassal sem lett olcsóbb sehol sem a víz, de legalább megnyílt az út, hogy az ivóvíz kutak és hálózatok baráti kezekbe kerülhessenek majdan, merthogy azt nem kell feledni, hogy az Orbán-éra nem négy évre lett optimalizálva, - Matolcsy miniszter is már 2025-ről beszél, mikor éppen a festett egekbe néz… Szóval itt lebegünk egy ivóvíztengeren, ennek dacára az ország lakosságának nem elhanyagolható része – nyolcszázezer ember – arzénes vízzel oltja szomját, félmilliónyian pedig egyéb szennyezőanyagokkal tankolnak fel, mikor szomjasak és éppen nem jut fröccsre – habár a fene tudja, hogy a helyi szódás milyen vízbe fújja a buborékokat – gyanítom, hogy az arzénes csapvízbe. A problémáról minden illetékes tud, csak éppen az érintettek nyolcvan százaléka nem tud róla a Vöröskereszt felmérése szerint semmit. Készült is program a helyzet felszámolására, csakhogy ez kis csúszásban van, idén a nyolcszáz településből tán százban sem sikerült megoldani a gondot, így aztán, ha ebben az ütemben folyik a program, 2020-ra lesz itt rend a vizek táján, de ez sem biztos, mert lehet, kell még Hódmezővásárhelyre is egy stadion. Mindenesetre az Unió ez év karácsonyáig szabott erre határidőt, de ezidáig sokkal fontosabb dolgokra kellett a pénz, például remek MOL- részvényeink vannak és az önerő is a libaúsztató világhírű fürdőhelyek fejlesztéséhez kellett, nem is szólva a főterekről, ahol csak úgy tobzódik a nép a viacolorban. Az azért szerencse, hogy az arzén nem egy brutális méreg, járhattunk volna rosszabbul is. Például ha cián van a vízben, akkor már belehalt volna az érintett népesség a mérgelődésbe, de az arzén kíméletes méreg, nem öl azonnal, sőt, a versenysportokban a fejlődés egy alacsonyabb szintjén teljesítményfokozóként is használták. Az érintettek fokozatosan hozzászoktatták a szervezetüket, némelyek olyan adagokat is kiválóan elviseltek, melybe egy ló is beledöglött volna. Ezzel együtt, az arzén azért nem az egészséghez vezető fényes ösvény, mert a  hosszú ideig tartó, erős arzéniszogatás bőrelváltozásokat, rákot, valamint szív- és érrendszeri megbetegedéseket okozhat, a kettes típusú cukorbetegség egyik okozója lehet, továbbá akadályozhatja a magzati fejlődést. Már alacsony arzén- koncentráció is veszélyt jelent a szervezetünkre nézve, és aki huzamosabb ideig ilyen vizet fogyaszt, annak nem kell külön magára köszönteni a féldecit, mondván, halál a májra – az arzén azért e téren hatékonyabb a pálinkánál. Ellenben arzénmérgezésben meghalni előkelő dolog, hiszen Napóleon is ebben hunyt el, és ameddig nem tudjuk, hogy a Mi Boldogságunk majdan, a remélhetőleg végtelenül távoli jövőben minek következtében fogja visszaadni porhüvelyét teremtőjének, addig erre nem is lehet nagyon rálicitálni. Mindenesetre az ivóvíz-probléma kezelése sajátosan magyaros ügy, hiszen évek, ha nem évtizedek óta tudtunk a problémáról, az Uniós források egy részét akár erre is lehetett volna fordítani, de mégsem így történt, így aztán jöhet majd a zacskósvíz, jöhet a lajtoskocsi, éljen a XXI. század! Mondhatjuk ezerszer, hogy öntsünk végre tiszta vizet a pohárba, de ennek errefelé objektív akadályai vannak, - várhatólag majd indítunk programot a program végrehajtására, program-menedzserekkel, szép kövér fizetésekkel. Persze nem lehet mindent a mi Jóságos Vezetőnktől várni, létezik öngondoskodás is a világon, hiszen lehet venni arzénszűrő kancsót rendszeresen cserélendő szűrőbetétekkel, - akciósan potom áron, már hatezerötszáz forintért szert tehet rá a – mondjuk – rinyaszentkirályi munkanélküli, meg a nyugger, ha már annyira rinyál. Az csak az apró probléma, hogy az arzén nem csak az ivóvízben lelhető, de a vízzel főzött ételekben, az arzénes vízzel locsolt gyümölcsökben, zöldségekben, a tetejében sem a főzés, sem a forralás nem segít a bajon, ami úgy hatéves korig jelenti a legnagyobb veszélyt. Mindenesetre, ha az érintett településeken puci libákkal találkozik a gyanútlan vándor, akkor ne esztétikai okokra gyanakodjon, ha az emberek körmében és hajában halmozódik fel ez a nemes anyag, akkor a libáknál sem elképzelhetetlen, hogy a tollaikban tárolták a doppingszert, melyet a libaúsztatóból tettek magukévá. Megfogadtam, hogy ma szelíd leszek, de nem tudom megállni azért, hogy meg ne említsem a hazai környezetvédőknek, inkluzíve a bálnák és a bánáti bazsarózsa harcos védelmezőinek, hogy talán ha az elmúlt években feleannyit óbégatnak erről, mint a világméretű problémákról, akkor lehet, máris előbbre tartana a környezetvédelem ügye. Merthogy a környezet ebben a relációban az ember környezetét jelenti, márpedig ha egy országban majd egymillió ember naponta üríti ki a méregpoharat, akkor azért el lehetne a zöldeknek spekulálniuk azon, hogy ennek a problémának a megoldása fontosabb, vagy a dohányzási tilalom agresszív és ostoba keresztülerőszakolása a falusi talponállókban. Talán ha oda lehetne láncolni őket egy arzénes kúthoz, az bizonyára lendítene az ügyön. Aki meg a mérgezett vizet issza, ne háborogjon – ezt dobta neki a gép, mérgelődjön a kórházi ágyán, de csendben…
:O)))