Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

Amit nyertünk a választásokon, hamar elvesztettük.
A második négy év elemzéséből kimaradt az ÁFA - csikicsuki meglehetősen rosszízű trükkje.
Ez különösen akkor ütött vissza, amikor szelleme az őszödi beszédben visszaköszönt a "trükkök százait alkalmaztuk" kifejezés mögül.
Önmagában sem volt elegáns dolog, de volt egy nagyon káros pszichés hatása is: ha nem kap meg valaki valamit az soha nem fáj annyira, mintha elvesznek tőle valamit, amit ő már a sajátjának tudott.Ez elkezdte erodálni a kormányzat és személyesen a kormányfő szavahihetőségét is.
[Image]Nekem kissé sántít az elemzésnek az a része is, hogy csak a választások után váltak ismertté a borzalmas számok, - úgy emlékszem, hogy a konvergencia-programot az Unió többször is visszadobta és nem tudom mivel indokolni - azon kívül, hogy Gyurcsányt helyzetbe akarták hozni, - hogy hozzájárultak a végleges verzió közzétételének választások utáni időpontjához.Lehet, hogy jobban jártunk volna, ha a később elfogadásra került konvergencia-programot a választások előtt ismerik meg a választók, - sajnos így megint adtunk a Fidesz részére támadási felületet.Ezzel együtt természetesen minden értelmes ember tudja, hogy az ellenzék tökéletesen tisztában volt a költségvetés helyzetével, ha meg nem, akkor Varga Mihályra egy kecskét sem szabad rábízni, nemhogy az ország pénzügyeit.
A választó persze szívesebben hiszi azt, hogy a képviselők trógerek, mint hogy rendes emberek, ugye... 
Bár az a véleményem, hogy az őszödi beszéd nem oka volt a kedvezőtlen folyamatoknak, hanem csak jókor jött ürügy volt a szocialisták elleni támadásra, mégis - talán kellett volna egy kicsivel többet foglalkozni a hatásával, és itt sem lett volna szabad megkerülni a kérdést: ki volt a kiszivárogtató, ha úgy tetszik, ki volt az áruló.
Kicsit sarkított példával: ha egy családban vérbe fagyva találják egy reggel az anyát, akkor abban a családban soha nem lesz nyugalom, sem bizalom egymás iránt addig, míg meg nem találják a gyilkost.
Mondjon akármit is az apa vagy bármelyik gyerek, - mindenki gyanús addig, aki él.
A baloldalon sem lesz nyugalom addig, ameddig mindenki gyanakodva néz egyik-másik szocialista politikusra, merthogy  arról - politikai megnyilatkozásai alapján - esetleg feltételezhető a szándékos károkozás az ellenlábasnak.
Nem hinném, hogy újat mondok, gyanusítottként a beszélgetésekben első helyen mindíg Szili Katalin és köre merül fel, de hallottam már magánbeszélgetésekben Karsai József nevét is.
Ameddig ilyen tisztázatlan problémákat kell kerülgetnünk, addig teljesen reménytelen a társadalom és a tagság bizalmának, szimpátiájának visszaszerzése, merthogy a sumákságot mindenki utálja, a jelenlegi helyzet pedig sumákság a javából.
Ha a mi pártunk lenne Hófehérke, akkor megértem, hogy titkolni kell az őt megpocsékló pedofil nagybácsi/nagynéni tettét, de hát lássuk be: mai állapotában a szocialista párt leginkább egy öregecskedő, ledér hölgyre emlékeztet, akin végigment már az egész huszadik század...
Amit Gyurcsány a reformokról ír, annak minden sora igaz.
De nem ír a reformok előkészítéséról, nem ír azokról a reformokat kiherélő kompromisszumokról, melyeket a párton belül kellett kötnie ahhoz, hogy azok egyátalán előterjeszthetővé váljanak, valamint - úgy látszik ismeri a "halottról jót vagy semmit"elvét -  nem ír szinte egy szót sem a koalíciós partnerről, aki folyamatosan bizonyította a tételt, hogy kinek ők a barátai, annak nincs szüksége ellenségre.
És megint nem ír semmit sem arról a  kommunikációs vereségről, mely ebben az időben ért bennünket, merthogy nem tudtuk a társadalomnak tisztességesen elmagyarázni, hogy miért  és mit akarunk csinálni, és hova vezet az az út, amelyre rá akarunk lépni, továbbá mi fog történni ha a régi utat járjuk.
Azt is ecseteli Gyurcsány, hogy 2006 után hogyan  küzdött a kormány a tisztességéért, a kormányzás lehetőségeinek megtartásáért, de arról a hibáról nem ír, ami az egész szocialista kormányzást jellemezte, legalább is kivülnézetből igencsak úgy látszott, hogy a kormányzás nem a hatalom gyakorlásáról, hanem a Fidesz elleni ideológiai harcból áll, márpedig az ő agresszivitásukkal szemben egy demokrata jószándékú illúziói hatástalanok.
Bizony-bizony bátrabbnak kellett volna lenni, kezdve a TV-székház ostromától a képviselők kordonbontásáig, akiket egyébként elő kellett volna állítani, rabosítani, hogy tudja meg mindenki Magyarországon, hogy a törvényesség egyformán kötelező gazdagra és szegényre, hatalmasra és kisemberre egyaránt.
A választó nem kedveli a teszetoszaságot és szívesen az erő mellé áll, márpedig itt mit látott? 
Ott áll Orbán mint egy kettéfűrészelt Luke Skywalker és az erő vele van...
A reformok felvezetése sem volt túl szerencsés, nem sikerült még a kedvezményezettjeit sem magunk mellé állítani, a mezei választópolgár meg egyátalán nem értette, hogy miért is lesz jó az neki, ha fizet, - merthogy ez jutott el hozzá. meg hogy a helyi kórház ismerős sebészének nem lesz munkahelye és ezentúl járhatnak az örök rivális, a szomszéd város kórházába beteglátogatni.
Közben hallgathatják a liberális miniszteer harsogó parancsszavait, meg nézhetik utódjának bájos tanácstalanságát - brrrrrrrrrr....
Anno, a diktatúra nehéz igája alatt görnyedve a társadalmat a törvények előkészítése során egyeztetési kényszer terhelte, - a javaslatot megtárgyalták a pártszervezetek, az illetékes szakszervezeti fórumok, véleményezték különféle köztestületek, szakmai szervezetek és mire törvényjavaslatként benyújtásra került, már mindenkinek a könyökén jött ki az okosság.
Ehhez képest ma, a viruló demokráciában összeül három ember és dönt, majd megíratja az előterjesztést némi tanácsadói díj fejében a haverral, hogy hadd sarkítsam már kicsit a helyzetet...
A végrehajtás előkészítése ugyan többé-kevésbé rendben volt, de a kommunikációja ismétcsak hatástalanra sikeredett - egy ország hallgatott a felesleges aktív kórházi ágyak  megszüntetéséről, az ellátás átszervezéséről és zengett egy jószándékú mellékes gesztusról, a kórházi széfek bevezetéséről, változatos formában méltatva annak bornírtságát.
Aztán azt is hiányolom az elemzésből, hogy nemigen derült ki, hogy a párt vezetése miként viselkedett mikor zengett az ég, nevezetesen milyen volt a miniszterelnök hátországa, belső támogatottsága, ki keverte a - mondjuk - szószt az utód kiválasztásánál, és miért nem lehetett az első percben előállni az egyetlen ésszerű javaslattal, Bajnaival,  - talán csak nem meg kellett várni, hogy más javasolja?
És ha igen, nem lehetett volna ezt megszervezni?
Meg kell jegyeznem, hogy óriási hibának látom Gyurcsány lemondását a pártelnöki tisztségről, - erről sem esik szó -  nem volt elegáns megoldás sértetten elhagyni a csatateret, - legalábbis kívülről ez így tünt.
Lancelot pajzsát behorpasztják, erre eldobja kopjáját és sértetten ellovagol...
Bajnai nagyon fegyelmezetten és brilliáns módon vezényelte le az utolsó évet, habár ez sem segített semmit, - ha a hivatalbalépése napján kiírják a választásokat, talán jobb eredményt érünk el, az azóta eltelt időszakban sokan álltak át a vélelmezett győzteshez.
Sokan csalódtak a különféle, jól előkészített időpontokban felvezetett botrányok kapcsán a pártban, - ezt megspórolhattuk volna.
Mert nekünk azt is gond nélkül a nyakunkba lehet varrni, ha egy önkormányzati nagyvállalat személyzeti főnöke gondoskodik kisunokája jövőjéről, mi meg azzal se tudunk mit kezdeni, amikor az ország miniszterelnöke úgy vesz csúszópénzért vadászrepülőt, mint anno banánt vettek pult alól...
Mondom, - kommuniklációs vereség volt ez a javából...

:O)))

folyt. köv.