Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Akárhogy is próbálom elképzelni, hogy milyen kisgyerek lehetett hajdan a Mi Boldogságunk, Jövőnk Fényességes Záloga, állandóan úgy járok, mint a szovjet babakocsigyár munkása, aki a gyárból kilopott alkatrészeket akárhogy is szerelte össze, mindig harckocsi lett a vége. Jómagam is ilyen sorsra jutottam, akárhogy is próbálom jóindulattal közelíteni a témát, - márpedig nagyon-nagyon akarom - mindegyre csak egy olyan kisgyerek jön ki, aki egyrészt kitépkedi a lepkék szárnyát és a legyek lábait, majd amikor ezt az értékes tevékenységet megunta, akkor felkeresi a homokozót és összerombolja a többiek nagy gonddal építgetett homokvárait. Mikor már mindenkitől elvette az összes kisvödröt és kislapátot, akkor kijelenti, hogy akkor most majd ő fog építkezni, és majd az ő vára lesz a legmagasabb, legszebb és a legerősebb! Még a szomszéd homokozók homokvárainál is nagyobb lesz, sőt, a homokbányánál is nagyobb lesz, és lesz neki három kapuja, egy a Vidinek, egy a Fradinak, egy meg a bíróknak, hogy legyen min keresztül menekülniük, mikor rájuk uszítja nagyfiú barátait, ha a Vidi ellen ítélnek. Aztán nagy vehemenciával belekezd az építkezésbe, néhány tornából és agytornából felmentett csicskása hordja neki a homokot, a pipiskéről személyesen gondoskodik. A készülő vár egyébként egyre roggyantabb, egyre jobban omladozik, erre megáll a homokozó közepén és ordítva vádolja az általa lerombolt várak építőit, hogy kilopták a nyersanyagot az ő vára elől. De nem baj, mert ez amúgy is egy unortodox vár lesz, ennek nem lesznek sem falai sem bástyái, ez egy gödör lesz, melynek ő ül a mélyén, és akinek nem tetszik, az csak bátran mondja meg, majd jól beveri a pofáját! Hogy egy politikus mit épít kormányra jutása esetén, felér egy Rorschach-teszttel. Onnan jutott eszembe, mert ismét szóba került Vezérünk gigantomán ötlete, melyet talán csak Ceausescu bukaresti palotaépítéséhez lehetne hasonlítani, igaz, a jellemvonások is hasonlítanak, no, meg a módszerek is… Több mint tíz létesítményből álló, Európában is különlegesnek számító sport- és szabadidőpark létrehozásáról döntött a kormány –adta hírül az MTI. Az építtető Nemzeti Sportközpontok (hát ez meg mi a lófütty?) tájékoztatása szerint a kormánydöntés értelmében magyar építészekkel terveztetik meg az épületeket, köztük a 65 ezer fős új nemzeti labdarúgó-stadiont is, mely mellett épül még egy nemzeti úszó- és nemzeti vízilabda-komplexum, egy nemzeti multifunkcionális sportcsarnok, egy nemzeti edzőcsarnok a labdajátékok számára, valamint egy nemzeti tornacsarnok, továbbá megújul a Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnok és a Millenáris nemzeti Velodrom is. Ezidáig úgy képzeltem, hogy az ilyen építményeket pályáztatni illik, és mivel az Unió tagjai vagyunk, a pályázaton való részvételt szabaddá kell tenni az Unió teljes építész-közössége számára, különben nyerési esélyek növelése okán jobb esetben nemezzel lesz fedve a sportcsarnok, rosszabb esetben tizenhat turul tartja majd verdeső szárnyain a nemzeti labdarúgó-stadiont, a vezér kifinomult ízlésének megfelelően – lásd nemzeti Nemzeti Színház. Amúgy is el vagyok kissé szontyolodva, hogy a magyar nép sorsa egy olyan infantilis ember kezében van, aki képtelen elszakadni gyermekkora kedvenc játékaitól – az egyiket a nadrágzsebében szokta morzsolgatni, a másiknak meg az ország minden pontján stadionokat épít, holott egyrészt a magyar csapatok összes szurkolója beleférne a Videoton stadionjába, oszt ott boldogan anyázhatnák egymást, másrészt a Fradi köménymagjának meg szinte mindegy, hogy hol zsidózgat.
Mondjuk még ez a légvár sem épült fel, pedig már olyan szépen elképzelte a százezer kubikost a japánerekkel… Azért az kissé necces, hogy egy olyan ember irányítja az országot, aki egy vesztett válogatott mérkőzés után ott pityereg egy félórát, a hátát kell lapogatni, zsebkendőt keresni potyogó könnyei felitatásához, meg aki ilyeneket képes mondani:”… számunkra a futball maga az élet. Az élet, ahogy mi, magyarok éljük”. Te jószagú Atyaúristen, kíméld meg őt az ennél húzósabb megpróbáltatásoktól, mert ő ugyan csak beketyózott, de közben beledöglik az ország! Emellett még a Budai Vár költöztetésével van elfoglalva, múzeumokat, könyvtárakat tologatna ide-oda, kivágná a fél Városliget összes fáját, hogy helyet csináljon magának ott, ahol Horthy székelt - kivéve, mikor ezt akadályozta a ceremónia a székelésre alkalmatos berendezés tetején. Ezen írta alá ugyanis a hatalomátadást Szálasinak. És még ez az ember kritizálta a szocialista-liberális koalíciót! Azok ugyan állandóan torzsalkodtak, de legalább építettek is ezt-azt, felhasználták az uniós forrásokat, épült vagy hétszáz kilométer gyorsforgalmi út, átadtak vagy háromszáz új vagy felújított iskolát, százegynéhány ipari parkot, megszüntették a sorozott katonaságot, a családi pótlék összegét megháromszorozták, városközpontok újultak meg, virágzó nemzetközi kapcsolataink voltak, mindenkivel békében éltünk. Csak saját magunkkal nem. Volt pezsgő kulturális életünk, remek színházi előadások mindenfele, európai érdeklődést kiváltó kiállítások a Szépművészetiben – sorok egy múzeum előtt Magyarországon, szinte délibábnak tűnt - most meg nézegethetjük a gigafütyi tetején tollászkodó dögkeselyűt – szánalmas azért… Szóval, majd ha dönteni kell a mai hatalom sorsáról, ezeken a dolgokon is el lehet gondolkodni.
:O)))