Kekec! Az előző poszt alatt válaszoltam. Még annyit: nem vagyok az MSZP-tagja. Pupukám! Igazad van! Nem kéne itt véreskezűzni, de nem kéne magabiztosan hülyeségeket beszélni se. (Bár őszintén meglepődtem, hogy a közös sajttájon OV viselhetően fogalmazott.)
Az orosz-szovjet"GYŐZELEM NAPJA" elnevezésű ünnepségeken való részvétel egyrészről méltányolható, másrészről teljesen helyteleníthető. Mindössze egyetlen érv, amellett ami miatt méltányolható: 1./ A szovjet csapatok űzték ki a német fasisztákat az országunkból. Ez biztosította, hogy a kisemberek szabadon fellélegezhettek, megszűnt számukra a közvetlen életveszély és megkezdődhetett az ország újjáépítése. Érvek, ami ennek ellentmond: 1./ A szovjet megszállás az ország számára csak viszonylagos szabadságot jelentett. Magyarán szólva cseberből-vederbe került az ország, habár azt mondják, hogy ha zongorázni lehetett volna a különbséget. 2./ A felszabadulás ténye egyúttal egy újfajta diktatúra kezdetét jelentette. Ismerjük a történetét, annak a 40 évnek is különböző árnyalatait ismerhetjük. A lényeg, hogy végig diktatúrában éltünk, igaz az utolsó 10-15 évben már relatív jólétben. 3./A katonai parádék a diktatúrák sajátja. Ez mindenképpen egyfajta erődemonstráció is. A szovjet-éra alatt volt arra példa, hogy ezeken a parádékon a NATO országok katonai attaséjuk révén képviseltették magukat, de olyan még soha sem fordult elő, hogy NATO tagállam magas szintű vezetője a Lenin-mauzóleum teraszáról szemlézte volna a felvonuló haderőt.
A fentiek alapján, ami ezzel kapcsolatosan történik, az teljességgel nonszensz. Ezt a felkérést udvariasan, de határozottan vissza kellett volna utasítani.
A tegnapi témához: Akit érdekel, olvassa el, amit a téma részemről történő zárásaként írtam.
Hmmm... Azért nem mindenkit űztek ki, mert - bármennyire nehéz is ezt kimondani, mi voltunk a fasiszták, de ettől még maradhattunk, ugye. Mit értesz szabadság alatt? Szerinted most szabadság van? A katonai parádé július 14.-én Franciaországban melyik diktatúra sajátja? Az orosz - és a magyar - hadsereg porosz hagyományokon nevelkedett, ehhez képest imádnak parádézni - a németek is imádnak masírozni... A hagyományok mindenfelé mások, Szóval ezen kár rugózni, viszont vedd megtiszteltetésnek, hogy meghívták azt az országot, mely például éppen Ukrajnában több embert gyilkolt meg vadállati kegyetlenséggel, mint ahányan a harcokban most elestek. Azt, hogy melyik érdekszférába soroltak bennünket a vesztes háború után, történelmi tény, nem rajtunk múlt, viszont nem is volt választási lehetőségünk, mint ahogy gyakorlatilag most sincs, - most egy más korban mások érdekszférájában izgünk-mozgunk. Ha érdekel egyébként a győztesek felvonulása, itt láthatod. https://www.youtube.com/watch?v=DBlXGb0bjdM Az oroszok húszmillió élet árán váltották meg a jogukat ahhoz, hogy ünnepeljék ezt a napot. Tudod, szerintem az ellenségeskedés nem vezet sehova, a békéhez és biztonsághoz a folyamatos gazdasági, politzikai és kulturális kapcsolatok adnak alapot, amit te képviselsz, az hidegháborús, kissé elavult retorika - hallgasd mg inkább Angela Merkelt. A diplomácia érzékeny műfaj, nem lehet fel-alá csörtetni benne, mert drága árat kell fizetni érte. Orbán belegyalogolt a csapdába, ami nem a rendezvény miatt csapda, hanem azért, mert már megint kirángatták Vitykát a NATO tagállamok közül, megint szembegyalogol az egységes fellépéssel, úgyhogy nem történelmi okok játszanak itt szerepet, hanem az aktuálpolitika. Szerintem...
2015. február 19. 12:18
Donáto írta...
Bugyin (igen így, hogy bugyin, mert a putyinnak semmi értelme) látogatása kapcsán elolvastam száz cikket, de nem lettem okosabb. Azért jött, hogy - de még sem, meg üzent, - de nem, -meg aláírt, - de már alá volt írva, meg ilyenek. Nézem ennek a pasinak az arcát, tekintetét, próbálom megfejteni a gondolkodását. Akárhonnan nézem, ez egy sült paraszt, egy tahó. Mi más lenne az, aki pár hete Kairóban volt és az egyiptomi elnöknek, hm - ajándékba... (még leírni is szörnyű) adott egy Kalasnyikov géppisztolyt!!! Kairó terein, utcáin talán még most is érezni a puskapor szagát, de ő ajándékba egy géppisztolyt visz... El Asziszi-nak (Mit hisz?) Értitek? Aztán mikor kedden Pestre jött már nem csodálkoztam azon, hogy a Rottenbiller utcában és a Lövölde téren csak úgy hemzsegtek a rendőrök. Állambiztonsági körökben régóta tudott, hogy a Rottenbiller utca terroristák által igen fertőzött! :D) A Lövölde tér meg önmagáért beszél, szóval ott azért. - Szóval fél is a pasi.
csakafidesznek! Nagyon kellemes bizsergető érzés beszélni a német megszállás után a szovjet megszállásról. Mert az hivatkozási alap! Hogy a németek elvitték az egész magyar vasúti parkot (40 ezer vasúti kocsit) az már említésre sem méltó. De, hogy az orosz katona a szomszéd bácsi karóráját elvette, az már sok! El lehet mesélni a mostani húsz éves fiataloknak, hogy Molnár Ferenc a nem írt újabb világsikerű regényt, Neumann Jánosék nem alkottak korszerűbb számítógépeket és a Korda fivérek nem készítettek Oscar díjas filmeket mert a szovjet megszállás ebben megakadályozta őket. Csak ezek az állítások nem lennének igazak... Most egy árva külföldi katona nincs kis országunkban. Húsz év múlva mit fogunk a fiataloknak hazudni?
Kedves Pupu! Elfogadom azt az álláspontot, amit ez ügyben képviselsz, tekintettel arra, hogy nem is merhetem azt a hátteret ahonnan te elindultál. Ez pontosan azonos 56 egyéni, ill. társadalmi megítélésével. Vannak olyanok, akiknek ez öröm és dicsőség, vannak, akiknek ez a gyász és a bánat szinonimája. Ki miként élte meg, vagy élte át ezeket az időket Személy szerint nekem a "felszabadulás" egyenesen az életet jelentette, mert ha nincsenek nálunk szovjet katonák elszállásolva, akkor kisbabaként biztosan éhen pusztulok. Anyámnak nem volt képes táplálni, és amikor ezt elpanaszolta a katonák azonnal hoztak neki egy kecskét, ami megadta számomra a túlélés lehetőségét. Később aztán én is halottam ezt-is meg azt is, de számomra mégis az volt a fontos, hogy nekik köszönhetem azt, ami minden ember számára a legfontosabb. Hogy aztán az állatot honnan kötötték el, nem tudni de, hogy nekem sokat jelentett az biztos. Ezt akkor nem is firtatta senki, mert akkoriban mindenkinek a túlélés volt a legfontosabb. Emiatt aztán én fiatal felnőttként teljes mellszélességgel szovjet-párti voltam és mindig nagy szomorúsággal töltött el, ha a nagy mackó bajszát igaztalanul ráncigálni kezdték olyanok, akik sokat köszönhettek azoknak az áldozatoknak, akik ma szerte szana-széjjel szórva nyugszanak az idegen területeken. Ezt írod: "Tudod, szerintem az ellenségeskedés nem vezet sehova, a békéhez és biztonsághoz a folyamatos gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatok adnak alapot, amit te képviselsz, az hidegháborús, kissé elavult retorika - hallgasd mg inkább Angela Merkelt." Szerinted ma én ellenségesen léptem fel az oroszokkal szemben. Ha ezt gondolod, akkor nagyot tévedsz. Én csak magyarként mondtam azt, hogy az EU-tagjaként hiba ilyen magas szinten ezen a rendezvényen az országot képviselni. Azt hiszem ezzel Merkel asszony is egyetértene. A nyugati országok parádéi össze sem hasonlíthatók a diktatúrák azonos rendezvényeivel. Egyetlen példa; azokon soha sem jelennek meg a nehézfegyverek és főleg nem látni atomtöltetű rakétahordozókat. A régi május 1-ék is erődemonstrációk voltak és mégsem gondolt senki az erőszakra. Ezeknek soha sem célja a fenyegetés, ezek inkább a nemzeti identitás megerősítését szolgálják. Remélem nem hagytam ki semmit. További szép napot!
2015. február 19. 14:22
február 19. írta...
Donato 13:50 "Húsz év múlva mit fogunk a fiataloknak hazudni?" Ezen a kérdésen még van idő 2035-ig morfondírozni... Esetleg addigra vagy elévül, vagy titkosítják magát a kérdést és az igazi választ is. Ezt, nem mindenki érti és éli meg.
2015. február 19. 17:13
hello írta...
Csakafidesz?-nek - privát üzenet:
Az előző posztnál tegnap azonnal nem tudtam reagálni, mert az azonosító funkció behalt a gépemen. Most sem arról a gépről írok, majd este kiderül, azóta jobb belátásra tért-e. De ADDIG IS: Várom a válaszodat az ott feltett kérdésemre, úgyhogy kérlek, nézz oda vissza, és reagálj rá!
A visszautasítás még nem lefutott, el lehet hárítani, pl. azzal, hogy a Győzelem Napján nem illik a vesztesnek hivalkodni. De. Talán az idősebbek emlékeznek arra, hogy 1 nappal előbb, május 8-án volt a Béke Napja, na akkor nyugodtan ünnepelhetnek egykori vesztesek és győztesek együtt. Vajon miért felejtődött el ez a nap? Más. Amikor Moszkvában voltam, meglepetve hallottam, hogy a szovjetek (oroszokkal, grúzokkal és ukránokkal beszéltem) nem "aszvabazsgyennyije"-ként, hanem "okkupácija"-ként beszélnek a közép-európai országokban 1945 tavaszán történtekről. Vagyis nem felszabadulásként, hanem elfoglalásként. Ez a "felszabadulás" valószínűleg Sztálin et. túlbuzgó magyar tanítványaitól jött ezek szerint. Én ugyan a háború után születtem, és a családom sem szenvedett áldozatokkal (még a két nagybátyám is épen tért haza a hadifogságból), de jó megoldásnak tartanám, ha a többek által is használt "megszabadításról" beszélnénk.
2015. február 19. 19:53
Joszi írta...
Orulok, hogy te es megannyi tarsad megszabadult, de nekem s sajnos megszamolhato hozzatartozomnak ez felszabadulas volt, az eletet jelentette.Szerintem a megszamlalhatatlan nyomorultnak, irastudatlannak, cselednek, zsidotorveny altal erintettnek, szinten.Felszabadulast a nyilasok, horthystak uralma alol, lehetoseget az embeibb eletre, tanulasra, munkara.Szerintem a magyar baloldal,egyik legnagyobb, legujabbikori bune, hogy nem vallalja kulturajat, hagyomanyait, meg a jobboldal epiti sajatjat.A jobik, ujnyilas part karrierje akkor kezdodott, amikor a felszabadulast felhigitottak, elvitattak.Putyin, egyebkent egyertelmuen felszabaditasrol beszelt, s a kis gnom nem mert tiltakozni.
Kedves Joszi! Természetesen igazad van, de én sem állítottam mást. Viszont az élet bonyolult. Egy történet erről. Amikor a vidéki 8 gyerekes kovács legidősebb lánya átmeneti segítségül Pestre jött a megözvegyült nagybácsi kocsmájába, maga sem gondolta, hogy élete végéig a nagyvárosban marad. Ám a kocsmában időnként kisegítő csapossal összemelegedvén, házasságot kötöttek. Előny volt, hogy a pincér egy gyerekkori betegségből kifolyólag erősen sántított. Merthogy így alkalmatlanként kimaradt a "hongyarapításból" és következményeiből. Amikor a harcok elültével visszatértek a fővárosba - merthogy a harcokat az eldugott faluban vészelték át -, beleálltak a szerencsére épen maradt, de tisztára kipucolt rokoni kocsmát újraindítani. Két év múlva a rokon idősödve rájuk íratta a kocsmát, eltartása fejében. Talán ennek örömére akkor született a második gyerekük. Öt évig tartott az idill, amikor egy szünnapon két szigorú úr lelakatolta a kocsmát, pár hét múlva ki is ürítették. Iszonyú 15 év következett. Az immár nem is olyan fiatal vendéglősmesternek évekig még állandó munkát sem sikerült szereznie. A már említett alkalmatlansága miatt szóba sem jöhetett, hogy bányába álljon, vagy valamelyik nagy építkezésen adja a segéderőt. Az asszony állt családfenntartó szerepbe, takarított főként, neki a 6 osztálya mellé még szakvégzettsége sem volt. A történet nem azért érdekes, hogy azt bizonyítsa "szenvedtek" itt 1945 után is - eszembe nem jutna akárcsak mellétenni is egy egzisztenciális buktát az állam által szervezett gyilkosságok áldozatainak sorsához. Hanem a két ember felfogásának különbözőségét emelném ki. A vendéglős élete végéig nem állt talpra többé, elég fiatalon meg is betegedett. Holtáig emlegette a "régi jó világot", holott ifjúként szintén egy faluban, a 9 gyerek legfiatalabbjaként nem volt könnyű a sorsa. Az asszony viszont immáron mindhárom gyerekét a tanulásra serkentette, sőt űzte. Igaz, csak munka mellett, mert ha ruhát, cipőt akartak meg kellett keresniük az árát. Egy ilyen "régi jó" világozás után mondta az asszony az urának: Mit sírsz, ha nem államosítanak, a lányod legfeljebb a környék legjobb kasszírnője lehetne, így meg tanár lett. Csak annyit akartam mondani, hogy éltek - és élnek ma is - olyanok, akik se nyilasok, se kommunisták nem voltak, a "politika" csak úgy megtörtént velük. És ma is ez a többség.
2015. február 20. 8:29
reseptyl-urea írta...
Talalom 8:29 Köszönöm! A bonyolult+ŐSZINTE sorsoktól tanulhatnánk a legtöbbet. Talán majd egyszer megtanulunk ezekről a halálos sebekről beszélni, amikor érezhetően jelen lesz az értő+segítő+meghallgató figyelem is. Amikorra kimerül, megsemmisül az acsarkodás démona, a manipuláció egyik legeredményesebb melegágya.
2015. február 20. 9:55
magyarmagyar írta...
Kedves PuPu! Én 26 millióról tudok, a civilekkel és eltűntekkel együtt. Már tíz is sok, úgyhogy tökéletesen igazad van még akkor is, ha a katonai veszteségek tekintélyes része az orosz hadviselési szisztémának tudható be. Tudjuk ugye: büntetőszázadok előre, utánuk a többi...Hurrááááá... Ha elfogytak, küldték a következő csapatot. Igaz, az amerikai (kíméljük a fiúkat amennyire lehet) szisztémával lehet hogy még félútig sem jutnak el.
2015. február 20. 16:08
[Image]
Putyin meghívta Orbánt a Győzelem Napja alkalmából rendezett ünnepségre, Moszkvába. Orbán a meghívást elfogadta, majd másnapra meggondolta és ráeszmélt, hogy a meghívás nem is neki szólt, hanem Áder Köztársasági Elnök Úrnak, akinek savanyú képe jobban illene egy vesztes ország képviselőjéhez, mit az övé.
Orbán megkönnyebbülése határtalan, egyelőre megúszta a Nyugat retorzióit, habár én a helyében azért nem örülnék túlzottan, sőt, erőteljesen aggódni kezdenék. Nem ő lenne az első, akit a nyugat körüludvarolt, aztán ejtett, tudna erről beszélni Kadhafi meg Szaddam is, ha élnének - de nem élnek. Mindenesetre Vezérünk megnyugodott, mint egy sajtóbeszélgetésen megemlítette, Amerika valószínűleg beletörődött, hogy ő marad és változtatott a külpolitikáján. A nyűgös Goodfriendet visszahívták, helyette jött a tehetséges üzletasszony és akkor most mindenki happy és hajrámagyarok.
Aztán nagy örömében elkezdett megint baromságokat beszélni, miszerint "Amerika nagyon megváltozott, már nem folytat párbeszédet
szövetségeseivel, csak a „Yes, Sir!" (Igenis, uram!) választ fogadja el".
A Népszabadság szerint az USA külpolitikájáról egyszer azt mondta, hogy nem vezethető le
pártpolitikából, mert mindig az üzleti érdekek vezérlik, másszor viszont
keserűen felhánytorgatta, hogy „az angolszászok" nem megbízhatóak, őt is
cserben hagyták, amikor a 2002-es választási kampány során az ellenzéket
támogatták. Az amerikai Külügyminisztérium kapcsán vele nem szimpatizáló személyek
beépülését jelölte meg a problémák egyik okaként, de elismerően nyilatkozott az
új amerikai nagykövetről – akivel pedig még nem is találkozott. Ez ahhoz tökéletesen elég, hogy Amerika ismét bekeményítsen, de a diplomaták nem kapkodós népek, hagynak neki időt arra, hogy beleássa magát a ganéba.
Azt azért bátran leszögezhetjük, hogy a kis gerillavezér elásta magát külpolitikailag, még, ha lehet, hogy az ukrán válság végéig nem szaporítják vele bajaikat a nyugatiak. Ennek nem az általa hangoztatott elvek az oka, nem is Putyin egyesek szerint véres keze, hanem az, hogy egy deklarált egységet megbontott, szembement a szövetségeseivel akkor, amikor az ég zengett. Ő bizonyára azt gondolja magáról, hogy okos és ügyes - hagyjuk meg ebben a hitében. Mindenesetre az biztos, hogy vannak helyzetek, amikor hosszú távon nem túl jövedelmező okosnak és ügyesnek lenni, van úgy, hogy jobb csendesnek és együttműködőnek mutatkozni.
Angela
Merkel kimondhatja, hogy az Európai Unió,
illetve Németország és Franciaország közösen továbbra is mindent megtesz azért,
hogy "Ukrajna a saját útját járhassa", és megmaradjon területi
épsége. "De azért is ugyanígy mindent megteszünk, és állandóan el is
mondjuk, hogy azt akarjuk, hogy Oroszország ismét a partnerünk
legyen". Mert - legyen ez igazságos, vagy igazságtalan, de ő az Unió politikájának alakításáért felel, míg Orbántól ez olyan, mint amikor a katona kilép az alakzatból és elkezd vezényelni a többieknek - egyszerre nevetséges és felháborító.
Nagy elánnal folyik a látogatás mérlegének megvonása, de én nem kapkodnék ezzel, emellett nem tennék elhamarkodott nyilatkozatokat, mert könnyen úgy járhatunk, mint aki kívülállóként belebeszél egy házastársi vitába - a házastársak már régen kibékültek és most együtt haragszanak arra, aki beleszólt az életükbe. Márpedig Orbán beleszólt, jóllehet tegnapra már azt is megbánta, hogy a magzatvizében nem úszkáltak pici cápák - a nagy pávatáncos beszorult, mint a róka által üldözött liba az ólba.
Viszont építhet egy stadiont Moszkvában.
Na, ez a megalázó istenigazából - nesze bakker, hülyegyerek, kapsz valamit játszani..
Amúgy abba lehet hagyni a hisztériát, mert magyarember egyébként is hajlik a russzofóbiára, felesleges szinte Horthy korát idéző baromságokkal hergelni, inkább arra kellene törekedni, hogy a saját maffiánkat világgákergessük.
Putyin dogát meg az oroszokra kellene hagyni, ránk is ránkhagyja a nemzetközi politika Orbán ügyét - ha nekünk jó ez a mici, hát legyünk boldogok vele, míg nem megyünk szembe a többiekkel.
Várjuk hát optimistán a fejleményeket, ha meglesz a szárazföldi összeköttetése Oroszországnak a Krímmel, akkor a harcok is véget érnek, a kedélyek lecsitulnak, Amerika külkereskedelmi forgalma Oroszországgal további húsz százalékkal növekszik. A németek ülnek az Északi Áramlat gázával fűtött kandallóik előtt, mi meg sugárzó jókedvvel dicsérjük a Gubernátort, ott fenn, a királyi várban.
:O)))
"A GYŐZELEM NAPJA"
12 megjegyzés -
Kekec! Az előző poszt alatt válaszoltam. Még annyit: nem vagyok az MSZP-tagja.
Pupukám! Igazad van! Nem kéne itt véreskezűzni, de nem kéne magabiztosan hülyeségeket beszélni se. (Bár őszintén meglepődtem, hogy a közös sajttájon OV viselhetően fogalmazott.)
2015. február 19. 9:16
Az orosz-szovjet"GYŐZELEM NAPJA" elnevezésű ünnepségeken való részvétel egyrészről méltányolható, másrészről teljesen helyteleníthető.
Mindössze egyetlen érv, amellett ami miatt méltányolható:
1./ A szovjet csapatok űzték ki a német fasisztákat az országunkból. Ez biztosította, hogy a kisemberek szabadon fellélegezhettek, megszűnt számukra a közvetlen életveszély és megkezdődhetett az ország újjáépítése.
Érvek, ami ennek ellentmond:
1./ A szovjet megszállás az ország számára csak viszonylagos szabadságot jelentett. Magyarán szólva cseberből-vederbe került az ország, habár azt mondják, hogy ha zongorázni lehetett volna a különbséget.
2./ A felszabadulás ténye egyúttal egy újfajta diktatúra kezdetét jelentette.
Ismerjük a történetét, annak a 40 évnek is különböző árnyalatait ismerhetjük. A lényeg, hogy végig diktatúrában éltünk, igaz az utolsó 10-15 évben már relatív jólétben.
3./A katonai parádék a diktatúrák sajátja. Ez mindenképpen egyfajta erődemonstráció is.
A szovjet-éra alatt volt arra példa, hogy ezeken a parádékon a NATO országok katonai attaséjuk révén képviseltették magukat, de olyan még soha sem fordult elő, hogy NATO tagállam magas szintű vezetője a Lenin-mauzóleum teraszáról szemlézte volna a felvonuló haderőt.
A fentiek alapján, ami ezzel kapcsolatosan történik, az teljességgel nonszensz. Ezt a felkérést udvariasan, de határozottan vissza kellett volna utasítani.
A tegnapi témához: Akit érdekel, olvassa el, amit a téma részemről történő zárásaként írtam.
2015. február 19. 11:15
Hmmm...
Azért nem mindenkit űztek ki, mert - bármennyire nehéz is ezt kimondani, mi voltunk a fasiszták, de ettől még maradhattunk, ugye.
Mit értesz szabadság alatt?
Szerinted most szabadság van?
A katonai parádé július 14.-én Franciaországban melyik diktatúra sajátja?
Az orosz - és a magyar - hadsereg porosz hagyományokon nevelkedett, ehhez képest imádnak parádézni - a németek is imádnak masírozni...
A hagyományok mindenfelé mások,
Szóval ezen kár rugózni, viszont vedd megtiszteltetésnek, hogy meghívták azt az országot, mely például éppen Ukrajnában több embert gyilkolt meg vadállati kegyetlenséggel, mint ahányan a harcokban most elestek.
Azt, hogy melyik érdekszférába soroltak bennünket a vesztes háború után, történelmi tény, nem rajtunk múlt, viszont nem is volt választási lehetőségünk, mint ahogy gyakorlatilag most sincs, - most egy más korban mások érdekszférájában izgünk-mozgunk.
Ha érdekel egyébként a győztesek felvonulása, itt láthatod.
https://www.youtube.com/watch?v=DBlXGb0bjdM
Az oroszok húszmillió élet árán váltották meg a jogukat ahhoz, hogy ünnepeljék ezt a napot.
Tudod, szerintem az ellenségeskedés nem vezet sehova, a békéhez és biztonsághoz a folyamatos gazdasági, politzikai és kulturális kapcsolatok adnak alapot, amit te képviselsz, az hidegháborús, kissé elavult retorika - hallgasd mg inkább Angela Merkelt.
A diplomácia érzékeny műfaj, nem lehet fel-alá csörtetni benne, mert drága árat kell fizetni érte.
Orbán belegyalogolt a csapdába, ami nem a rendezvény miatt csapda, hanem azért, mert már megint kirángatták Vitykát a NATO tagállamok közül, megint szembegyalogol az egységes fellépéssel, úgyhogy nem történelmi okok játszanak itt szerepet, hanem az aktuálpolitika.
Szerintem...
2015. február 19. 12:18
Bugyin (igen így, hogy bugyin, mert a putyinnak semmi értelme) látogatása kapcsán elolvastam száz cikket, de nem lettem okosabb.
Azért jött, hogy - de még sem, meg üzent, - de nem, -meg aláírt, - de már alá volt írva, meg ilyenek.
Nézem ennek a pasinak az arcát, tekintetét, próbálom megfejteni a gondolkodását. Akárhonnan nézem, ez egy sült paraszt, egy tahó. Mi más lenne az, aki pár hete Kairóban volt és az egyiptomi elnöknek, hm - ajándékba... (még leírni is szörnyű) adott egy Kalasnyikov géppisztolyt!!!
Kairó terein, utcáin talán még most is érezni a puskapor szagát, de ő ajándékba egy géppisztolyt visz... El Asziszi-nak (Mit hisz?)
Értitek?
Aztán mikor kedden Pestre jött már nem csodálkoztam azon, hogy a Rottenbiller utcában és a Lövölde téren csak úgy hemzsegtek a rendőrök. Állambiztonsági körökben régóta tudott, hogy a Rottenbiller utca terroristák által igen fertőzött! :D)
A Lövölde tér meg önmagáért beszél, szóval ott azért. - Szóval fél is a pasi.
csakafidesznek!
Nagyon kellemes bizsergető érzés beszélni a német megszállás után a szovjet megszállásról. Mert az hivatkozási alap! Hogy a németek elvitték az egész magyar vasúti parkot (40 ezer vasúti kocsit) az már említésre sem méltó. De, hogy az orosz katona a szomszéd bácsi karóráját elvette, az már sok!
El lehet mesélni a mostani húsz éves fiataloknak, hogy Molnár Ferenc a nem írt újabb világsikerű regényt, Neumann Jánosék nem alkottak korszerűbb számítógépeket és a Korda fivérek nem készítettek Oscar díjas filmeket mert a szovjet megszállás ebben megakadályozta őket.
Csak ezek az állítások nem lennének igazak...
Most egy árva külföldi katona nincs kis országunkban. Húsz év múlva mit fogunk a fiataloknak hazudni?
2015. február 19. 13:50
Kedves Pupu!
Elfogadom azt az álláspontot, amit ez ügyben képviselsz, tekintettel arra, hogy nem is merhetem azt a hátteret ahonnan te elindultál.
Ez pontosan azonos 56 egyéni, ill. társadalmi megítélésével.
Vannak olyanok, akiknek ez öröm és dicsőség, vannak, akiknek ez a gyász és a bánat szinonimája.
Ki miként élte meg, vagy élte át ezeket az időket
Személy szerint nekem a "felszabadulás" egyenesen az életet jelentette, mert ha nincsenek nálunk szovjet katonák elszállásolva, akkor kisbabaként biztosan éhen pusztulok. Anyámnak nem volt képes táplálni, és amikor ezt elpanaszolta a katonák azonnal hoztak neki egy kecskét, ami megadta számomra a túlélés lehetőségét. Később aztán én is halottam ezt-is meg azt is, de számomra mégis az volt a fontos, hogy nekik köszönhetem azt, ami minden ember számára a legfontosabb.
Hogy aztán az állatot honnan kötötték el, nem tudni de, hogy nekem sokat jelentett az biztos. Ezt akkor nem is firtatta senki, mert akkoriban mindenkinek a túlélés volt a legfontosabb.
Emiatt aztán én fiatal felnőttként teljes mellszélességgel szovjet-párti voltam és mindig nagy szomorúsággal töltött el, ha a nagy mackó bajszát igaztalanul ráncigálni kezdték olyanok, akik sokat köszönhettek azoknak az áldozatoknak, akik ma szerte szana-széjjel szórva nyugszanak az idegen területeken.
Ezt írod:
"Tudod, szerintem az ellenségeskedés nem vezet sehova, a békéhez és biztonsághoz a folyamatos gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatok adnak alapot, amit te képviselsz, az hidegháborús, kissé elavult retorika - hallgasd mg inkább Angela Merkelt."
Szerinted ma én ellenségesen léptem fel az oroszokkal szemben. Ha ezt gondolod, akkor nagyot tévedsz. Én csak magyarként mondtam azt, hogy az EU-tagjaként hiba ilyen magas szinten ezen a rendezvényen az országot képviselni. Azt hiszem ezzel Merkel asszony is egyetértene.
A nyugati országok parádéi össze sem hasonlíthatók a diktatúrák azonos rendezvényeivel.
Egyetlen példa; azokon soha sem jelennek meg a nehézfegyverek és főleg nem látni atomtöltetű rakétahordozókat.
A régi május 1-ék is erődemonstrációk voltak és mégsem gondolt senki az erőszakra.
Ezeknek soha sem célja a fenyegetés, ezek inkább a nemzeti identitás megerősítését szolgálják.
Remélem nem hagytam ki semmit.
További szép napot!
2015. február 19. 14:22
Donato 13:50
"Húsz év múlva mit fogunk a fiataloknak hazudni?"
Ezen a kérdésen még van idő 2035-ig morfondírozni...
Esetleg addigra vagy elévül, vagy titkosítják magát a kérdést és az igazi választ is.
Ezt, nem mindenki érti és éli meg.
2015. február 19. 17:13
Csakafidesz?-nek - privát üzenet:
Az előző posztnál tegnap azonnal nem tudtam reagálni, mert az azonosító funkció behalt a gépemen.
Most sem arról a gépről írok, majd este kiderül, azóta jobb belátásra tért-e.
De ADDIG IS:
Várom a válaszodat az ott feltett kérdésemre, úgyhogy kérlek, nézz oda vissza, és reagálj rá!
2015. február 19. 18:21
A visszautasítás még nem lefutott, el lehet hárítani, pl. azzal, hogy a Győzelem Napján nem illik a vesztesnek hivalkodni.
De. Talán az idősebbek emlékeznek arra, hogy 1 nappal előbb, május 8-án volt a Béke Napja, na akkor nyugodtan ünnepelhetnek egykori vesztesek és győztesek együtt. Vajon miért felejtődött el ez a nap?
Más. Amikor Moszkvában voltam, meglepetve hallottam, hogy a szovjetek (oroszokkal, grúzokkal és ukránokkal beszéltem) nem "aszvabazsgyennyije"-ként, hanem "okkupácija"-ként beszélnek a közép-európai országokban 1945 tavaszán történtekről. Vagyis nem felszabadulásként, hanem elfoglalásként. Ez a "felszabadulás" valószínűleg Sztálin et. túlbuzgó magyar tanítványaitól jött ezek szerint. Én ugyan a háború után születtem, és a családom sem szenvedett áldozatokkal (még a két nagybátyám is épen tért haza a hadifogságból), de jó megoldásnak tartanám, ha a többek által is használt "megszabadításról" beszélnénk.
2015. február 19. 19:53
Orulok, hogy te es megannyi tarsad megszabadult, de nekem s sajnos megszamolhato hozzatartozomnak ez felszabadulas volt, az eletet jelentette.Szerintem a megszamlalhatatlan nyomorultnak, irastudatlannak, cselednek, zsidotorveny altal erintettnek, szinten.Felszabadulast a nyilasok, horthystak uralma alol, lehetoseget az embeibb eletre, tanulasra, munkara.Szerintem a magyar baloldal,egyik legnagyobb, legujabbikori bune, hogy nem vallalja kulturajat, hagyomanyait, meg a jobboldal epiti sajatjat.A jobik, ujnyilas part karrierje akkor kezdodott, amikor a felszabadulast felhigitottak, elvitattak.Putyin, egyebkent egyertelmuen felszabaditasrol beszelt, s a kis gnom nem mert tiltakozni.
2015. február 19. 21:10
Kedves Joszi! Természetesen igazad van, de én sem állítottam mást. Viszont az élet bonyolult. Egy történet erről. Amikor a vidéki 8 gyerekes kovács legidősebb lánya átmeneti segítségül Pestre jött a megözvegyült nagybácsi kocsmájába, maga sem gondolta, hogy élete végéig a nagyvárosban marad. Ám a kocsmában időnként kisegítő csapossal összemelegedvén, házasságot kötöttek. Előny volt, hogy a pincér egy gyerekkori betegségből kifolyólag erősen sántított. Merthogy így alkalmatlanként kimaradt a "hongyarapításból" és következményeiből. Amikor a harcok elültével visszatértek a fővárosba - merthogy a harcokat az eldugott faluban vészelték át -, beleálltak a szerencsére épen maradt, de tisztára kipucolt rokoni kocsmát újraindítani. Két év múlva a rokon idősödve rájuk íratta a kocsmát, eltartása fejében. Talán ennek örömére akkor született a második gyerekük. Öt évig tartott az idill, amikor egy szünnapon két szigorú úr lelakatolta a kocsmát, pár hét múlva ki is ürítették. Iszonyú 15 év következett. Az immár nem is olyan fiatal vendéglősmesternek évekig még állandó munkát sem sikerült szereznie. A már említett alkalmatlansága miatt szóba sem jöhetett, hogy bányába álljon, vagy valamelyik nagy építkezésen adja a segéderőt. Az asszony állt családfenntartó szerepbe, takarított főként, neki a 6 osztálya mellé még szakvégzettsége sem volt. A történet nem azért érdekes, hogy azt bizonyítsa "szenvedtek" itt 1945 után is - eszembe nem jutna akárcsak mellétenni is egy egzisztenciális buktát az állam által szervezett gyilkosságok áldozatainak sorsához.
Hanem a két ember felfogásának különbözőségét emelném ki. A vendéglős élete végéig nem állt talpra többé, elég fiatalon meg is betegedett. Holtáig emlegette a "régi jó világot", holott ifjúként szintén egy faluban, a 9 gyerek legfiatalabbjaként nem volt könnyű a sorsa. Az asszony viszont immáron mindhárom gyerekét a tanulásra serkentette, sőt űzte. Igaz, csak munka mellett, mert ha ruhát, cipőt akartak meg kellett keresniük az árát. Egy ilyen "régi jó" világozás után mondta az asszony az urának: Mit sírsz, ha nem államosítanak, a lányod legfeljebb a környék legjobb kasszírnője lehetne, így meg tanár lett. Csak annyit akartam mondani, hogy éltek - és élnek ma is - olyanok, akik se nyilasok, se kommunisták nem voltak, a "politika" csak úgy megtörtént velük. És ma is ez a többség.
2015. február 20. 8:29
Talalom 8:29
Köszönöm! A bonyolult+ŐSZINTE sorsoktól tanulhatnánk a legtöbbet. Talán majd egyszer megtanulunk ezekről a halálos sebekről beszélni, amikor érezhetően jelen lesz az értő+segítő+meghallgató figyelem is.
Amikorra kimerül, megsemmisül az acsarkodás démona, a manipuláció egyik legeredményesebb melegágya.
2015. február 20. 9:55
Kedves PuPu!
Én 26 millióról tudok, a civilekkel és eltűntekkel együtt. Már tíz is sok, úgyhogy tökéletesen igazad van még akkor is, ha a katonai veszteségek tekintélyes része az orosz hadviselési szisztémának tudható be. Tudjuk ugye: büntetőszázadok előre, utánuk a többi...Hurrááááá... Ha elfogytak, küldték a következő csapatot. Igaz, az amerikai (kíméljük a fiúkat amennyire lehet) szisztémával lehet hogy még félútig sem jutnak el.
2015. február 20. 16:08